Áprilisi (ellen)fények

Miután egy nem túl barátságos kutyafalka ellenőrzi mostanában a szeméttelep környékét, úgy döntöttem, hogy  a mai napon autóval megyek fel a Tócó nyugati ágán és így fogom szemügyre venni a sirályokat. A most kialakított platón gyülekeztek is a dankák, de hamar feltűntek a kutyák is egy kuvasz vezetésével. Velem nem törődtek, de a Tócón átkelve a madarakat felzavarták, sőt egyikük nemsokára egy varjúval a szájában távozott. Így is maradt még 6 kóborló kutya, így a figyelmem csak félig irányulhatott a vízállásra, szemmel kellett tartanom az ebeket is. Itt viszont a félellenfényben nem volt könnyű dolgom. Mégis sikerült felfedeznem két gólyatöcsöt.

 Idén nekem ezek az elsők:

De mozogtak kis lilék...

és pajzsoscankók is:

A sirályokat sajnos nem sikerült végigvizsgálnom. 

A szeméttelep után a Lovász-zug felé vettem az irányt. Barna rétihéja-pár, a Tócóban egy nagy kócsag, átrepülő darvak jelentettek némi változatosságot, majd belebotlottam - ha autóban ülve ez a képzavar nem túl erős - egy cigánycsukba. A múltkor már bemutattam egy maura-gyanús egyedet. Szerintem ez a példány is megér egy "misét", de legalábbis egy kis figyelmet. Várom a javaslatokat...

Az utolsó tavon kanalas- és tőkés récék mellett egy böjti réce hím úszkált. E fajjal amúgy már találkoztam ma, érdekes módon a szeméttelep melletti, hulladékkal elborított csatornaszakaszon úszkált egy pár.

 E példány már tetszetősebb környezetben mutatkozott:

Szepes felől nagy krúgatás jelezte, hogy a darvak még most is itt időznek. Találtam is vagy 50 példányt, de túl messze voltak ahhoz, hogy megfelelő minőségű kép készüljön róluk. Ez a fácán közelebb merészkedett...

Mivel még maradt egy kis időm, a Köntösgáti legelőre is ránéztem. A cigánycsukokat próbáltam a kocsiból fotózni, ám nemsokára izgalmasabb fotótéma akadt. Pityerek szaladgáltak a gyepen. Sajnos elég rossz fényben, attól meg tartottam, hogy ha újra beindítom a motort, akkor világgá mennek. Így előbb készítettem néhány dokumentum-fotót a biztos határozáshoz, majd megpróbáltam a lehetetlent. Szerencsére a félelmem alaptalan volt. A réti pityereket (mert azok voltak) a legkevésbé sem zavarta az autó beindulása és mozgása, így sikerült ideális fényviszonyokban fényképeznem a madarakat. 

Íme az eredmény:

Miután hazaértem, még otthon is várt madaras élmény. 11 óra után öt fehér gólyát láttam a Tócóvölgyi állomás fölött keringeni, kora délután pedig azt is felfedeztem, hogy a Tegez utcai fészekbe is megérkezett a lakó!  

Igazi madarászélmény

Ma reggel ismét a sárándi határba kirándultam. Még napkelte előtt voltam, de máris mindenféle hangok fogadtak. Búbosbanka pu-pu-pu-ja, dolmányos varjú károgása, rozsdafarkú recsegő éneke, örvös galamb ötszótagú búgása mind azt sejttette, hogy ma nem lesz hiány a madarakban. Hát még amikor a nagy darukrúgatást is meghallottam! A Városrét irányából el is kezdtek szállni a darvak, majd a Tócó és Kondoros vízfolyások összefolyásánál álló halom tövében gyülekeztek a szántón. Közben persze át- átrepültek a vöröslő napkorong előtt, ami az őszi daruvonulásra emlékeztető hangulatot teremtett: Jó háromszáz daru lehetett. A gyepen ácsorgó madarakat nem nagyon lehetett fotózni - ehhez kevés volt a fény - így továbbhaladtam a kocsival. A városréti árok kis fáját mindig érdemes megnézni. Volt már itt erdei szürkebegy, most meg réti pityerek pihentek meg itt vonulásukban. Egész közelről is lefotózhattam az egyiket:
Na de a víztározón volt csak nagy az élet: a parton kócsagok, a vízen récék, szárcsák, vöcskök nyüzsögtek, sőt ismét találkoztam két bütykös hattyúval is. Cigányrécék is szép számmal mutatkoztak, a világviszonylatban veszélyeztetett madarak itt szerencsére jó fészkelőhelyet találnak maguknak.

A vöcskök mind a négy hazai faja is előkerült, közülük a legritkább, a vörösnyakú vöcsök mindjárt 5 példánnyal! Az át-átrepülő vízimadarak mindig jó témát szolgáltatnak, de nemcsak a récecsapatok, hanem a nagyobb testű fajok is, mint ez a kócsag:

Ilyenkor aztán gyorsan repül az idő, de nem eredménytelenül: az otthoni összesítéskor kiderül, hogy 54 madárfaj került ma a szemem elé. Köztük a mikepércsi gólyák, amelyek közül a főúton három igazgatta már a fészkét. Igazi madarász(- és fotós)élmény volt ez a nap!