Közel a tavasz

A madáretetőn innen és túl

Élet a fagyban

Nos, a beígért zimankó tényleg itt van a nyakunkon. Ma is -10 C fok alatt volt a hőmérséklet, amikor ismét körülnéztem az erdőben. De ha süt a nap, nincs erős szél és még a madarak is mozognak, akkor érdemes még a kemény fagyban is próbálkozni a fotózással. És ma mindez adott volt. Harkályok, csuszkák, cinegék keresgéltek mindenütt táplálék után, és aránylag kevéssé törődtek velem. 

Hiába, az energiabevitel mindenekelőtt! Ennek a hím nagy fakopáncsnak a fotózása közben sem a fényekre vagy a madár távolságára nem panaszkodhattam, egyedül az itt-ott belógó ágak nehezítették a felvételt. Mégis ideillesztek néhány képet, mert a barnás színek a szárnyán nekem nagyon furcsák:

Talán itt még jobban látszik. Én még nem is láttam ilyet harkályon. Pedig ez egy öreg madár, élénkpiros lágyékkal és már a fejtetője is felnőtt színezetű.

Talán valami korábbi sérülés vagy esetleg fenyőgyantával való közelebbi találkozás okozta a tollak barnulását? Várom az ötleteket!

Idén úgy tűnik, sokkal gyakrabban kerül elém közép fakopáncs, mint tavaly. Az alábbi - bal oldali - például életem legjobb fotója lehetett volna a fajról, ha kissé nem takarnak be alul a gallyak. (Attól van az a kis elmosódás a kép alján.) Ettől függetlenül szerintem nem sikerült rosszul:-)

Aztán újra elém került a "színhibás" nagy fakopáncs. Csak azért teszek még több képet fel e példányról, hátha segít a rejtély megfejtésében.

Ezen a fotón pedig alulról látszik a madár farka:

Egy rövid időre egy csuszkához is szerencsém volt:-)  

Remek fényben, háromnegyed óra alatt teljesen összefagyva fejeztem be a sétámat. Alapvetően elégedetten, bár azokat a fajokat kissé sajnáltam, amelyekkel találkoztam ma, de az objektív előtt lámpalázasak lettek, így már a fotózást nem vállalták:-) (fekete harkály, barátcinege) Na de majd legközelebb - ha újra kisüt a nap...

Hideg napok

Az időjósok szerint kemény fagyokra számíthatunk az elkövetkező napokban. Ha süt a nap, nincs erős szél, akkor én nem bánom, a tiszta téli időben kifejezetten szeretek fotózni. Lyukasórám alatt a környék madaraira néztem rá. Fakopáncsok, cinegék mozogtak a bocskaikerti állomás környékén. 

A faodú nyújtotta enyhet pedig egy csuszka próbálta kihasználni: 

Az erdőben sem volt rossz a mozgás, fenyőrigók, fekete rigók, balkáni fakopáncs és szajkók mutatkoztak.

Objektív előtt azonban már csak ez a fenyőpinty vállalta a fellépést:

A gyűrűk ura

Ma délelőtt a lányokkal kilátogattunk a Botanikuskertbe. A Nemzetközi Madármegfigyelő Nap kapcsán gyűrűzőbemutató is színesítette a hétvégi programokat. A gyűrűk ura ma Dr. Juhász Lajos volt. A gyerekek számára mindig nagy élményt jelent, ha ilyen távolságról találkozhatnak madarakkal. Így közelebbi ismeretségbe kerülhettek

a csuszkával, 

 a széncinegével,

 a vörösbeggyel,

 a kék cinegével

 és a fekete rigóval is.

A kézben tartott madarakról sok érdekeset is megtudhattak a jelen lévők.
Csuszkák esetében például így könnyű a nemek határozása. 

(A kép bal oldalán hím, a jobb oldalán pedig tojó madár)

A programon részt vevők láthatóan nagy érdeklődést tanúsítottak a madarak iránt, ami különösen a gyerekek miatt örömteli. Köszönet a szervezőknek, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Hajdú-Bihari Csoportjának, a programnak helyet adó Botanikuskertnek és persze "a gyűrűk urának".

(Legközelebb el kell vinnem a madarász sulis gyerekeket is!)

Kétéltűek, hüllők, madarak

A mai madarász suli alatt végre különösebb rohanás nélkül járhattuk be a gyerekekkel a környéket. Az idő is szép volt, a vízállások is megvoltak, látnivaló is akadt bőven, így a természetjárás közben még egy-egy fotó is készülhetett. A most következő négy kép egyfajta evolúciós sorozatnak is felfogható:-) Itt van mindjárt egy zöld varangy. (Kétéltű, amely ha nem is állandóan, de a szaporodási időszakban feltétlenül kötődik a vízhez.)

Aztán elhagyják a kétéltűek a vizet és kimásznak a szárazföldre....

A hüllők (mint ez a fürge gyík) már a vizes élőhelyektől teljesen függetlenül is létezhetnek, hiszen tojással szaporodnak:

És mint tudjuk, a madarak a hüllőkből alakultak ki... (A képen vörösbegy.)

De ezen kívül még más érdekességeket is láttunk. Egy csuszka táplálkozását is megfigyelhették a szemfülesebb gyerekek. A madár az elkapott cserebogarat fakéregbe szorította és így már könnyedén fogyasztotta el. 

De ennél is érdekesebb volt a mezei zsurlókkal való találkozás. Ez az első látásra talán még a gombákra is hasonlító növény a harasztokkal rokon és tavaszi megjelenése teljesen más, mint a nyári kinézete:

Az itt látható képeket már délután készítettem, visszatérve a "tetthelyre".

Bár Bocskaikertre nem jellemzőek a vizes élőhelyek, a tavalyi csapadékos év megtette a hatását. A belvizes foltokon bíbicek és sárga billegetők is feltűntek. Itt pedig egy barázdabillegető, amit az autóból fotóztam: