A bíbicek már itt vannak...

Hattyú, cankó, heringsirály

Jó egy hónap után újra meglátogattam a Tócó-Kösely menti tározót. Nem fogadott nagy madárbőség, néhány szürke gém és nagy kócsag fogadott (nem kitörő lelkesedéssel persze...)

Hamar meglettek a hattyúcsaládok is, hiánytalanul. Ezúttal röpképek következzenek a madarakról:

Régi, madárvonuláson agyaló őseink kreáltak olyasféle repülési módot, amit az alábbi képen a legutolsó hattyú prezentál nekünk:-)

Bukó récét egyáltalán nem láttam, a sok csörgő réce, kevés kanalas és tőkés között ez a kendermagos réce (és párja) voltak a legérdekesebbek ma.

Az egyik iszappad már eltűnt (az, ahol a múltkor még a partfutókat fotóztam), az északabbin pólingok, füstös cankók, sárszalonkák, meg bíbicek gyülekeztek.

Utóbbi fajról egy kisebb csoportkép (összesen kb. 100 madár verődött itt össze):

Észrevettem, hogy észak felől Gyüre Peti közeledik. Telefonon érdeklődtem tőle, hogy a Debrecenhez közelebbi tavakon mi újság. Miután megnyugtatott, hogy semmi extra, úgy döntöttem, hogy a hátralévő időmet a hulladéklerakó melletti vízállásnak szentelem. Biztató volt a helyzet, mert rögtön kiszúrtam a szeméttelep dombján egy fiatal heringsirályt. (A képen a középső madár. Jól látszik a kisebb termete, finomabb csőre és a sötét dolmányán a világos szegések is.)

A Tócóban öt erdei cankó riadt fel, egy példány azonban egészen közel engedett. Nem tartom valószínűtlennek, hogy a jobb szeme ennek a madárnak nem volt teljesen ép. 

Legalábbis olyan furcsának tűnik:

Sajnos a vízálláson most sem nagyon voltak sirályok, de ami még rosszabb, hogy a szeméttelepen nyüzsgő jókora csapat is hirtelen felrebbent és észak felé távozott. Így aztán nem tudtam újabb ritkaságokat keresni köztük, a kocsi felé ballagva már csak egy békaportré erejéig álltam csak meg:

Madarak közelről

Három napja tervezek egy jó kis lessátras fotózást a szeméttelep melletti vízálláson. A gyülekező limikolák, a napsütéses idő és a növekvő zátonyok mind-mind arra buzdítottak, hogy egyik reggel végre megpróbálkozzak   a madarak "közeli" fotózásával. Hogy is szól a mondás: Ha rövid a gyújtótávolságod, toldd meg egy lépéssel? 

Szerencsére még napkelte előtt sikerült elhelyezkednem a sátorban és már várhattam is a látogatóimat:-) Nem lepődtem meg, hogy az első vendég egy réti cankó volt. 

Még jó fények sem voltak, de a tükröződés miatt mégsem dobom el ezt a képet:

 (Némi utólagos színszűréssel szerintem hangulatos:)

Aztán jöttek sorban a többiek is.

 Bíbicek:

Átgyalogolt egy szürke gém is előttem...

Vagy 500 dankasirály is ácsorgott és tollászkodott a vízen. Némelyikük időnként közelebb is jött:

Ez a sárgalábú sirály is:

Aztán szerencsére a bíbic is "megmutatta" magát:

A fiatal dankák pedig már néha alig fértek a képbe. 

A fiatal barázdabillegetők sem gyávák, őket a gyors mozgásuk miatt nehezebb fotózni:

Az öregebb sirályok azért egy fokkal mindig óvatosabbak, de azért még ez a távolság is tűrhető volt:

A fiatalokon meg ilyen közelről remekül lehetett tanulmányozni a vedlés különböző szakaszait:

Bár volt némi hiányérzetem, mert titkon reméltem, hogy egy partfutóhoz, liléhez vagy kevésbé gyakori cankóhoz is lesz szerencsém, a  mai felhozatallal sem vagyok elégedetlen. Amikor fél kilenc után kikecmeregtem a sátorból, meg kellett állapítanom, hogy nem is olyan rossz hely ez:

Sőt, miután elhagytam a lest, felfedeztem egy kis kócsagot is a vízen. Ez a mai bejegyzés címéhez nem passzol, mivel jó messze volt a sátramtól, de ez a faj tényleg nem gyakori errefelé. Miután szárnyra kapott és átrepült egy száraz fára, mégis készítettem róla egy jó távoli dokumentumképet. 

Bizonyítandó, hogy a szennyvízülepítő tornyának közelében ilyen fokozottan védett fajok is előfordulnak:

Nagy élet a szeméttelep mellett

Ránéztem ma a szeméttelep melletti vízállásra. Érdemes volt! Talán a képek magukért beszélnek: mi mindennek lehet itt találkozni:

Hantmadár Debrecenben

Sirálynézőbe indultam ma reggel, de néhány tucat dankán kívül nem igazán volt más látnivaló a szeméttelep környékén. A vízálláson néhány szárcsa úszkált csak, ráadásul közben a nap is elbújt és alig 20 perc után már sétálhattam is vissza a kocsihoz. Az autó közelében azonban ismerős madárhang szólalt meg. Egy vörösbegy! Hamar meg is találtam a tetszetős kis madarat, és a diffúz fények ellenére készítettem róla pár képet.

 Délelőtt Dorkával békakeresőbe indultunk a közeli Laposra. A Tócóvölgy állomás mellett elterülő vízállásos legelő bővelkedik a kétéltűekben, hallottunk is tavi- és kecskebékákat, vöröshasú unkát és zöld varangyot is. De érdemes volt a madarakra is figyelni. A vasúti töltés mellett egy hím házi rozsdafarkú került elénk:

 Bíbicek is vannak a Laposon, ők is szeretnek időnként a töltésről körülnézni:

 A napokban Bocskaikertben került elém egy hantmadár, most itt Debrecenben is meglett az első!

 Az árvacsalánon és a martilapun kívül más virágok is nyílnak már. A képen a tavaszi aggófű példánya.

 Közben még hallottunk csilpcsalpfüzikét is, visszafelé ballagva meg a rozsdafarkú tojója is előkerült:

A sarudi útfélen

Abádszalókra tett kirándulásunk során fedeztem fel, hogy Sarudot éppen csak elhagyva, Tiszanána felé egy jó kis elöntés található az út mellett, ahol jó fényben esetleg még fotózni is lehetne a madarakat. A jó fények -s az alkalom - ma reggel jött el, így hazautazásunk előtt autóból kikönyökölve még újabb madarakat is fotózhattam. 

Ezt a pajzsoscankó tojót:

Ezt a bíbicet:

És ezt a dankasirályt:

Délben még Poroszlón búcsúzólag egy motorcsónakos túrán is részt vettünk. Itt már sem a fények, sem az időpont nem voltak ideálisak, mindössze ezt a bakcsót tudtam "lekapni":