Karácsony másnapján eljött az idő egy kis madarászatra. Az enyhe időben a cél a Tócó-Kösely menti tározó volt. Szinte hihetetlen, hogy néhány napja még komoly fagyban és hóban gyalogoltam volna ugyanitt, ma meg mindenütt kora tavaszi jellegű vízállások fogadnak. No meg a sár, amin még elég könnyen átvergődöm a gumicsizmában. A Városréten 9 nyári lúd is elém kerül, a tározó felé közeledve meg egy csapat nagy lilik is átrepül felettem. Mindig kíváncsian szemlélem őket, hátha akad közöttük egy vörösnyakú lúd. A ritka fajból mostanában a Hortobágyon igazi rekormennyiséget számoltak, de a megye más pontjain is elő-előkerültek kisebb csapatai. Nekem azonban nincs most szerencsém, de azért a lilikeket sikerül megörökíteni:
A tározó felől már hangos hápogás jelzi: felolvadt a víz. Nyoma sincs jégnek és hónak, a tavakat pedig - akárcsak ősszel - újra elfoglalták a madarak. Talán csak a felhozatal gyengébb: a tőkés récék ezres csapataiban mindössze néhány fütyülő- és csörgő récét fedezek fel. Még szárcsa is alig akad. Álljon itt egy tőkés röpkép a mai nap emlékéül:
Láttam még egy kék galambot, ami igen ritkának számít errefelé. Egy tojó kékes rétihéja is megörvendeztetett, majd a fenyőrigók többszázas csapata. Ami még izgalmas volt, az a 12 bütykös hattyú, amelyet meg lehetett figyelni a tározón. Két pár három, illetve öt fiatallal alkotta a "tömeget". Egy fotóra azonban nem fért fel a tucatnyi madár, álljon itt hát a nagyobb család:
