Víztaposók nélkül

Végre kijutottam a TKM-tározóhoz is! Augusztus vége lévén joggal bíztam abban, hogy vékonycsőrű víztaposóra is bukkanok majd, ám ezúttal nem volt szerencsém. Sok madaras élmény azonban így is akadt. A Városréten a sárándi juhásszal is találkoztam, aki mesélte, hogy a villám néhány méterre csapott csak le tőle a múlt héten és ez már a harmadik ilyen esete volt életében. Szerencsére megúszta most is... A tározóról nem tudott információval szolgálni, mert a sok víz miatt mostanában nem járt arra legeltetni. Így aztán rám várt a felderítés:-)

A gátról búbos vöcskök, tőkés és kanalas récék, szárcsák kerültek szem elé először. A nádban pedig mozgolódott valami: egy cserregő nádiposzáta! A nap is kisütött, így bátran próbálkozhattam a nem túl távoli madár felképezésével:

A várva várt víztaposók tehát elmaradtak, de hogy mégis legyen limikolás élményem, arról az alábbi szürke cankó gondoskodott. Csak keresztülrepült előttem, miközben jellegzetes hangját is hallatta. Hogy honnan repült fel, nem tudtam kideríteni, pedig később még füstös cankóval is találkoztam hasonló módon.

 (De annyi a vízállás, pocsolya mindenfelé, hogy bárhonnan jöhetett.)

A hattyúk jelenléte már megszokott, most is egy pár mozgott a tavakon, meg egy másik legalább három fiókával. 

Ezúttal is egy röpképpel próbálkoztam:

Azért a récék között is akadt valami érdekes: egy kontyos réce. Nem ritkaság itt a tározón, de azért mindennaposnak sem nevezhető:

A gázlómadarak közül vörös gémmel és bakcsóval is találkoztam még, no meg néhány nagy kócsaggal, de a leggyakoribb most is a szürke gém volt:

A tározó dél gátjáról még egy sárszalonkát is sikerült felrebbentenem. Gyorsabb is lehetett volna a reflexem, így azonban csak egy ilyen röpképet tudtam összehozni: 

Az elkapott pillanat

Nem sok esélyt adtam volna magamnak, hogy a szokásos reggeli háromnegyed órás kitérőm alkalmával sikerül majd elcsípnem a gólyatöcsök szerelmi pillanatait. És tessék! Bár a növényzet kissé takarta a szép madarakat, meg kellett örökíteni a ritkán elkapható eseményt. (Néhány évvel korábban már ugyanezt diára sikerült megfotóznom, de itt most a blogolvasók is rögtön részesülhetnek az élményben.)

A nász utáni pillanatok is mindig látványosak. Emberi szemmel úgy tűnik, mintha különösen gyengédek, figyelmesek lennének egymással a madarak. Az ilyen képeknek adják azt a címet, hogy Szerelem. De még más érdekesség is vár ma reggel. Aránylag közelről fotózhattam egy cserregő nádiposzátát. Sajnos a nádak sokszor bezavartak, de végül egészen takarosan vállalta a modellkedést a nádi énekes.

Sőt, a végén volt oly szíves, és a nádszálak tetejére is kiült. Már-már tökéletes lett így a kép, csak a madár arcára vetül egy kis árnyék. No de ne legyek telhetetlen, egy kutyafuttában végzett madarászatba (természetfotózással vegyítve) mi férjen még bele?

Kamillaillatban

Újra szép napra virradt. A sárándi határban a Városréti legelőn keresztül közelítem meg a tározót. Kezdenek virítani a kamillák, a gáton megállva pedig az illatukat is hozza a szél. De a fülnek és a szemnek sincs pihenője: Előttem egy üstökösgém rebben fel, majd még egy! Négy vörösgém is felrepül. De a nádas is hangos: cserregő nádiposzáták, nádi tücsökmadarak és nádirigók is szólnak. Egy cserregő egész közelre bevárt, "kötelező" volt fotózni. (Kár, hogy a nádszálak takarták.)

A vörösgémek is újra megjelentek fölöttem. Kiváló fényekben lehetett megörökíteni az egyiküket. A költésüket még nem sikerült itt bebizonyítani, de mindenesetre érdemes lesz figyelni a viselkedésüket.

A cigányrécék például itt kiváló fészkelőhelyet találtak. Most is legalább húsz-huszonöt példányt látok, kisebb csapatokban repülnek át előttem.

Idén először kerülnek elém a fattyúszerkők.

Egy kiadós madarászat végén a Városréti legelőn figyelgetem még a partimadarakat. Sajnos a magas napállás miatt már remeg a levegő, de vagy száz pajzsoscankót és néhány piroslábút azért kiszúrok. Mellettem pedig egy seregély énekel a fán! Vannak, akik nem szeretik, de szerintem ő sem csúnya madár!