A következő címkéjű bejegyzések mutatása: madarak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: madarak. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. április 30., csütörtök

Az elkapott pillanat

Nem sok esélyt adtam volna magamnak, hogy a szokásos reggeli háromnegyed órás kitérőm alkalmával sikerül majd elcsípnem a gólyatöcsök szerelmi pillanatait. És tessék! Bár a növényzet kissé takarta a szép madarakat, meg kellett örökíteni a ritkán elkapható eseményt. (Néhány évvel korábban már ugyanezt diára sikerült megfotóznom, de itt most a blogolvasók is rögtön részesülhetnek az élményben.)

A nász utáni pillanatok is mindig látványosak. Emberi szemmel úgy tűnik, mintha különösen gyengédek, figyelmesek lennének egymással a madarak. Az ilyen képeknek adják azt a címet, hogy Szerelem. De még más érdekesség is vár ma reggel. Aránylag közelről fotózhattam egy cserregő nádiposzátát. Sajnos a nádak sokszor bezavartak, de végül egészen takarosan vállalta a modellkedést a nádi énekes.

Sőt, a végén volt oly szíves, és a nádszálak tetejére is kiült. Már-már tökéletes lett így a kép, csak a madár arcára vetül egy kis árnyék. No de ne legyek telhetetlen, egy kutyafuttában végzett madarászatba (természetfotózással vegyítve) mi férjen még bele?






2009. április 28., kedd

Az egyszerűség szépsége

A tojó barnásabb tollazatával

Ez jutott eszembe ma, amikor reggel újra a gólyatöcsök felé vettem az irányt. A Lovász-zugi tavak mentén autóból fotózhattam a két madarat. Mitől is szépek? Mindössze három, legnagyobb jóindulattal is csak négy szín fedezhető fel rajtuk. A fekete/barna-fehér tollazat és a piros láb. De a madarak kecsessége, a reggeli fényben megcsillanó szemek, a víz kékje és a békanyál zöldje még itt, ebben a nem túl esztétikus környezetben is teremtett valami csodát. Ez megért ma is egy kis kitérőt!

A hím teljes nászruhában

2009. április 3., péntek

Sirályok közt

Péntek reggel egy szűk háromnegyed órám volt a vonatindulásig. Gondoltam, teszek egy sétát a szeméttelep mellett, többre úgysem lenne idő. Rengeteg volt a sirály, és a nemrégiben "felfedezett" vízállást is meglepték végre a madarak.
A legtöbb persze a danka volt (kb. 800) a viharsirályok száma lecsökkent néhány példányra, de megjelentek a sztyepiek is. Sőt, szerencsém is volt: két öreg heringsirály is feltűnt sötét hátával a tömegben! Bár nem voltak közel, kiváló fényben tudtam fotózni, így dokumentumnak talán elmennek a képek... Mivel teleszkóp nem volt nálam, ezért a teljes sirálytömeget is próbáltam fényképezni, hátha utólag otthon nagyítgatva feltűnik még valami ritkább faj köztük. Nem jött össze, a csaknem kétszáz fotót egyenként nagyítva és végignézve sem láttam mást az említett négy fajon kívül. De ne legyek telhetetlen!

Azért ez a két heringsirály is jól mutatott a többi közt! Az idő megint gyorsabban telt, mint a memóriakártyám, így aztán ideje volt indulni.

Míg a kocsihoz ballagtam visszafelé, egyszer-egyszer ráemeltem még az optikát a felettem átrepülő sirályokra. Egyszer az egyik (vagy egy harmadik) heringsirály is átszállt felettem. Egy autofokuszos objektívvel nyert ügyem lett volna, így azonban egy újabb dokumentummal gyarapítottam a gyűjteményemet. Legalább lesz még miért visszajönnöm!





2009. január 11., vasárnap

Egy bíbic nem csinál nyarat

Sőt, még tavaszt sem. Bár a bíbicek közismerten a legkorábban érkező madarak, az a példány, amit ma láttunk Sorosi Peti cimborámmal, biztosan nem a tavaszt jelzi még. Sokkal valószínűbb, hogy a be nem fagyott Tócó-szakaszon próbálkozott átteleléssel. Akárcsak egy barázdabillegető, két guvat és egy erdei cankó (az utóbbi két fajtól ez nem számít akkora ritkaságnak.)
Először a mikepércsi-sárándi határt látogattuk meg Petivel. A hólepte Városréti legelőn eleinte a nyomolvasás jelentette a legnagyobb izgalmat, később meg is elevenedett a táj. Dolmányos varjú üldözött egy kis sólymot, később egy hím, majd egy tojó kékes rétihéja is megörvendeztetett bennünket. A befagyott tavak már kevesebb eredményt hoztak, visszafelé azonban a Városrét egyik fáján 5 énekes rigó okozott meglepetést. Enyhébb teleken ezek is áttelhetnek, de hol van itt az enyhe tél?

Madarászatunk zárásaként gondoltuk, hogy még megnézzük a Lovász-zugi tavakat. Ekkor "futottunk" bele a bíbicbe és a többi madárba. Közülük csak a havasi pityert és a jégmadarat nem sikerült lencsevégre kapnom, a többi fotóért Petit is köszönet illeti: ő kormányozta az autót, míg én fényképeztem.








Posted by Picasa