Jó fajok

Csak egyet tudtam, hogy ma madarászni fogok. Hogy hová megyek majd, azt az időjárástól tettem függővé. Mondtak ugyanis esőt, szelet (éjszaka zuhogott is rendesen) de szerencsére hajnalban derült égbolt tekintett le rám. Így aztán Sárándnak vettem az irányt. Miután márciusban egyetlen csepp csapadék sem hullott, bíztam benne, hogy esetleg a tegnapi eső sem tudta úgy feláztatni a dűlőutat, hogy ne tudjak rajta autóval végigmenni. Hamar beláttam, hogy naiv voltam... Le kellett tennem a kocsit, még így is majdnem sikerült leragadnom... 

Rögtön az elején egy búbosbanka fogadott. Bár a nap már fenn volt és a fények sem voltak rosszak, mire a fényképezőgép működésbe lendülhetett volna, a madár továbbállt. A juhász tanyájánál vörös vércsék és nászrepülő örvös galambok látványa volt említésre méltó, a Városréten azonban nem volt túl nagy mozgás. Mindössze egy póling rebbent fel előttem, hang nélkül. 

A csőre rövidsége, a fejtetőn kivehető sötét sáv miatt szerintem ez egy kis póling lehetett:

A Városréten áprilisban rendszeresen lehet kis pólingokat megfigyelni, de a talajon sétáló madarakat könnyebb határozni, ezért van bennem egy kis bizonytalanság.
A TKM-tározónál először úgy tűnt, minden csendes. Az élénk szél miatt ugyanis a vízimadarak többsége a nád rejtekében tartózkodott, így a vízen alig-alig láttam valamit. Az egyik tavon azonban fehérlett néhány folt. Gulipánok. A visszafelé hajló csőréről és tarka színéről könnyen felismerhető madarakat nem lehet összetéveszteni mással. 

Összesen 4 pár került elő, íme néhányukról egy röpkép:

Szerencsére a bütykös ásólúd pár is megvolt, ezúttal a tojó került lencsevégre:

A nádi énekesek is szépen gyülekeznek. Megjött a nádi tücsökmadár (legalább tíz példány szólt), de itt van a cserregő és a foltos nádiposzáta is.

 (A képen az utóbbi faj)

Az izgalmasabb dolgok azonban még csak ezután következtek. Először szemberepült velem egy búbosbanka. Autófókuszos objektívvel az év fotója lett volna, így azonban nem sikerült "lekapnom" a fajt. Sikerült viszont dokumentálni azt a "rám repülő" kormos szerkő csapatot, amely megjelenése nekem április 7-én még meglehetősen korainak tűnt. 

Íme egy példány:

A vízállás egyébként elég alacsony volt, így néhány partimadárral is találkozhattam. A gulipánok mellett gólyatöcsök, füstös cankó került elő leghamarabb, de a tározó közepén felszínre bukkant iszappadok még több sikerrel kecsegtettek. A hátralévő időm itt is telt el, ugyanis bőven akadt látni- és fotózni való. Rögtön sikerült egy tavi cankót felfedezni: A vékony, egyenes csőr, az észrevehető "sapka" és a fekete foltok a madár hátán jó bélyegek a szürke cankótól való elkülönítésben.

Akadt néhány pajzsoscankó is.

 Az alábbi röpkép jól mutatja, hogy milyen méretbeli különbségek lehetnek egyes egyedek között:

Kiderült, hogy tavi cankóból sem egy van, legalábbis négy példány egyszerre repült fel. (Az alábbi fotóra  azonban csak három fért rá:-))

Hirtelen billegetőszerű hangot hallottam, a gyorsan tovarebbenő madárról csak egy "erősen kifogásolható minőségű" képet készíthettem, de nem bántam meg.

Erről a rossz fotóról is egyértelmű, hogy rozsdástorkú pityer repült át előttem!!!

 (A faj vonuláskor nem ritka errefelé, de nekem már nagyon régóta nem volt szerencsém hozzá.)

Aztán megint meglepődtem. Vagy húsz példány havasi partfutó szállt le egy csapatban a zátonyra. Sajnos a nádszálak takarása miatt fotózni nem nagyon tudtam őket, erről az egy- nyíltabb helyre kimerészkedő - példányról sikerült csak néhány képet készítenem:

E madarak ilyenkor még a téli tollazatukat viselik és a fekete hasfoltjuk sincs meg. (Ennek a példánynak egyáltalán nem volt még, de akadt a csapatban pár példány, amelynek már látszott némi fekete maszat a testalján.)

Volt még pár kis lile és akadt egy réti cankó is. Közben füsti fecskék kis csapata is átrepült felettem, nekem idén ezek voltak az elsők. (Papp Gábor már március 25-én látott egyet Debrecenben.)

 A tavi cankóról is készítettem még egy képet:

Sajnos hamar eltelt az idő, így ballagnom kellett visszafelé. Még egy érkező faj azért elém került: egy sárga billegető. Az ellenfényes fotót csak azért teszem fel, mert vele a ma megfigyelt madárfajok száma elérte az ötvenet, vagy ahogy a bulvármédia közölné: a FÉLSZÁZAT! (És akkor még nem említem a délben a Kishegyesi úton hallott barátposzátát.)
Egyszóval: jó kis nap volt ez!
(bár ez öt szó:-))

Megtört a jég...

Mármint a TKM-tározón. Ma már végre teljesen jégmentes tavak fogadtak. Sikerült szép madarakról aránylag jó képeket is készítenem. Mindjárt itt egy hím bütykös ásólúd:

Egy pár nyílfarkú réce. Ez a faj csak vonuláskor fordul elő, akkor is ritkán kerül szem elé. Fotózni meg még ritkábban adódik lehetőségem, így még ennek a röpképnek is örültem.

Ez a tojó barátréce a világos sávval a szárnyán emlékeztethet ugyan a cigányrécére, de utóbbi fajnak ott sokkal fehérebb, kontrasztosabb a megjelenése.

Íme: (és a képből kikövetkeztethető, hogy már cigányrécékkel is találkoztam:-)) (A lenti madár pedig egy böjti réce)

A viharsirályok megjelenése nem szokatlan ilyenkor.


Mint ahogy a nyári ludak sem ritkák, bár most már erősen a költési időszakban kellene lenniük e madaraknak és a környéken nemigen tudok nyári lúd fészkelésről.

A mai túrám során találkoztam még nagy pólingokkal, piroslábú cankókkal, hollókkal és darvakkal is. Egyedül a gólyákat hiányoltam, de ami késik, nem múlik...

Ásóludak érkezése

Ismét a TKM-tározó volt a cél. A kora tavaszi fagyos időben a napsütésre nem lehetett panaszom: egyetlen felhő sem volt az égen. Így csupán az időnként élénk széllel meg itt-ott a terepviszonyokkal kellett megbirkóznom. (Hol bokáig érő sár és víz, hol meg jég és hó fogadott, attól függően, hogy napsütötte vagy árnyékos helyen gyalogoltam éppen.)

A tározó felé igyekezve a Városréten csak néhány fenyőrigó meg két őz mutatkozott:

 A víz felől azonban máris meglepetés fogadott: 3 bütykös ásólúd emelkedett a levegőbe!

 No, már csak ezért is érdemes lesz közelebb menni - biztattam magam. Miután valahogy átkászálódtam a megemelkedett vízszintű csatornán, érdekes látvány fogadott. A TKM zöme ugyanis be volt fagyva, a kevés jégmentes részen azonban akadtak madarak. Nagy kócsagok, fütyülő- és kanalas récék, bütykös hattyú, egy szárcsa adott életjelet magáról:-)

A fütyülők récék:

Itt már két böjti réce is látható:

És persze a "hattyak":

"Párosan szép az élet". (Felül: fütyülő-, alul kanalas réce pár)

A következő tó jegén sikerült újra megpillantani az ásóludakat is. Sajnos jobb fotó nem készülhetett róluk, csak ez a dokumentum. 

(Az örök probléma: ha a fotótéma jól látható, akkor a fotós is... 

Ha meg takarásban vagyok, akkor ennyi az eredmény:-((

 Útközben előbb barkóscinegék szolgáltak újabb fotótémával:

Majd egy lapuló mezei nyúl mutatkozott fotogénnek:

A hattyú tényleg a "jég hátán" is megél:

Miután a hátralévő idő arra kevés volt, hogy a tározó északi részét is bejárjam, arra viszont kevés, hogy egyből hazainduljak, támadt egy ötletem. Megkeresem a Kösely másik hídját és azon keresztül közelítem meg a kocsit. Így egyrészt elkerülöm a juhász tanyáját - meg a szabadon kóborgó kutyáit:-) - másrészt talán érdekességgel is szolgálhat az új élőhely. 

Végül is jól döntöttem. Útközben egy furcsa, világos színű dolmányos varjú tűnt fel egy kb. 40 példányos csapatban:

Miután egy tizenkét példányos mezei pacsirta csapat is megörvendeztetett, folytattam az utamat. A tározó déli csücskénél álló hatalmas domborzati alkotás - ami nem kunhalom ugyan, hiszen a tározó létesítésekor kitermelt földből épült, tehát csak néhány évtizedre és nem több évezredre tehető a kora. Dél felől nézve a leglátványosabb, innen kissé még a dunántúli bazaltorgonákra is emlékeztet az erózióktól szabdalt oldala.

Ma meg is másztam ezt az alföldi szemmel nézve "hegynek" tekinthető magaslatot. A tetejéről széjjeltekintve jól látszanak a Tócó-Kösely menti tározó közelebbi medencéi, de dél felé hiába próbáltam megpillantani a Kösely hídját, nem jártam sikerrel. Viszont készítettem egy kezdetleges panoráma-fotót:

Bár a híd megtalálása némi időt felemésztett, végül csak rábukkantam a Köselyen átívelő alkotmányra. Előtte azonban újabb élménnyel gazdagodtam. Egy róka tűnt fel a láthatáron. Ennek persze nem igazán örült egy nyúl, pedig a ravaszdi nem is foglalkozott különösebben vele:

Viszont én igyekeztem mozdulatlan maradni és minél közelebbre bevárni a rókát. Ez lett belőle:

Végül rátaláltam a hídra is és míg az autóhoz ballagva hol sárral hol jéggel küzdve gyalogoltam, még legalább száz átrepülő daru is felkerült a mai faj- és élménylistára.

Fotós- és madarász szemmel nézve is jó kis nap volt ez!

Fiókák

Újból ellenőriztem a TKM-tározót. Előző nap Gyüre Peti már megtalálta a bütykös ásólúd fiókáit. Mindössze két kicsinye van az alábbi képen látható tojónak:

Azaz nem is olyan kicsik, már anyányiak a fiókák, úgyhogy jól elrejtette őket eddig a szemünk elől a mama!

Persze fotózni nem nagyon lehetett, mert azonnal lebuktak. (Nem akartak lebukni...)

Teljes útvonal

Régóta tervezem, hogy a teljes Tócó-Kösely menti tározót bejárom és felmérem annak madárvilágát. Ez a lehetőség ma jött el. Reggel 5 óra után néhány perccel már a helyszínen is voltam. A vizeken viszonylag kevés madár mutatkozott. Egy búbos vöcsök családot azért hamar sikerült találnom:

A récékből szinte leggyakoribb faj a cigányréce volt, ami több mint örömteli!

Néhány hete Gyüre Peti már jelezte, hogy hat fiókája van a bütykös hattyúknak.

 Most végre őket is láthattam:

A virágkákás, zöldmoszatos (békanyálas) vízfelület tájképileg is elég tetszetős. 

Legalábbis én érdemesnek tartottam megörökíteni:

A régi gátőrház környékén több sakktáblalepke is repkedett. Leszállva ő is alkalmas modellnek bizonyult.

Fattyúszerkő több is mutatkozott a tározón, de a gátőrháztól délre két kormos szerkő is előkerült. Autofókusz híján nem volt egyszerű a fotózásuk, egyetlen lehetőségem az volt, hogy minél több képet készítek a fokozottan védett madarakról, és reménykedem, hogy akad majd közöttük egy-két éles is. 

Nos, a módszer azért nem tökéletes, ezek lettek a legjobb felvételek:

Még nem akarom elkiabálni, de van remény idén a bütykös ásóludak újabb költésére is. Egy elég izgatott tojóval való találkozás legalábbis erre enged következtetni. Jövő héten mindenképpen ellenőrzöm az adatot.

A már Szepes határába eső réten egy őzbakkal is összefutottam. Nem sokáig fotózhattam, de ezúttal érdekes (és éles) képet sikerült készítenem az óvatos állatról: