Madarak közelről

Három napja tervezek egy jó kis lessátras fotózást a szeméttelep melletti vízálláson. A gyülekező limikolák, a napsütéses idő és a növekvő zátonyok mind-mind arra buzdítottak, hogy egyik reggel végre megpróbálkozzak   a madarak "közeli" fotózásával. Hogy is szól a mondás: Ha rövid a gyújtótávolságod, toldd meg egy lépéssel? 

Szerencsére még napkelte előtt sikerült elhelyezkednem a sátorban és már várhattam is a látogatóimat:-) Nem lepődtem meg, hogy az első vendég egy réti cankó volt. 

Még jó fények sem voltak, de a tükröződés miatt mégsem dobom el ezt a képet:

 (Némi utólagos színszűréssel szerintem hangulatos:)

Aztán jöttek sorban a többiek is.

 Bíbicek:

Átgyalogolt egy szürke gém is előttem...

Vagy 500 dankasirály is ácsorgott és tollászkodott a vízen. Némelyikük időnként közelebb is jött:

Ez a sárgalábú sirály is:

Aztán szerencsére a bíbic is "megmutatta" magát:

A fiatal dankák pedig már néha alig fértek a képbe. 

A fiatal barázdabillegetők sem gyávák, őket a gyors mozgásuk miatt nehezebb fotózni:

Az öregebb sirályok azért egy fokkal mindig óvatosabbak, de azért még ez a távolság is tűrhető volt:

A fiatalokon meg ilyen közelről remekül lehetett tanulmányozni a vedlés különböző szakaszait:

Bár volt némi hiányérzetem, mert titkon reméltem, hogy egy partfutóhoz, liléhez vagy kevésbé gyakori cankóhoz is lesz szerencsém, a  mai felhozatallal sem vagyok elégedetlen. Amikor fél kilenc után kikecmeregtem a sátorból, meg kellett állapítanom, hogy nem is olyan rossz hely ez:

Sőt, miután elhagytam a lest, felfedeztem egy kis kócsagot is a vízen. Ez a mai bejegyzés címéhez nem passzol, mivel jó messze volt a sátramtól, de ez a faj tényleg nem gyakori errefelé. Miután szárnyra kapott és átrepült egy száraz fára, mégis készítettem róla egy jó távoli dokumentumképet. 

Bizonyítandó, hogy a szennyvízülepítő tornyának közelében ilyen fokozottan védett fajok is előfordulnak:

Cankók, gémek, pólingok

Ma végre kiruccantam a TKM-tározóhoz. Kissé későn indultam és nem is terveztem hosszú túrát, de azért reménykedtem, hogy belebotlom egy víztaposóba vagy valami más érdekes fajba. Nem így történt, mégsem volt hiábavaló a mai madarászat. Sikerült például szürke cankót látnom, sőt egy röpkép formájában meg is örökíteni a nem túl gyakran szem elé kerülő limikolát. 

Azután egy kis kócsag is "rám repült". Némely évben gyakrabban látható gémféle itt tározón, idén azonban még nem nagyon került elém.

Most ő is jó volt egy röpképre:

Récék közül tőkések, csörgők és böjtik voltak legnagyobb számban. Azért néhány kanalas is előkerült:

Ha már kis kócsag volt, a nagyok mellett se menjünk el... 14 példány volt egy csapatban az egyik tavon!

Nem tudom, hányadik röpkép készült már nagy kócsagról, de ennek ma sem tudtam ellenállni:-))

A vörös gémek "ideje" így augusztus végén lassan "lejár", ezért ezt a példányt is  megörökítettem:

A sárándi téeszúton is megálltam. Nagy pólingok és bíbicek mozgolódtak a közeli gyepen, de a Hold is ígéretes fotótémának bizonyult.

A pólingokat végül szintén csak a levegőben sikerült lencsevégre kapnom. Miután a fajról eddig még alig van fotóm, így még így is ezek az eddigi legjobb képeim a nagy pólingról.

Malomházától a Kondásig

A nyári szünet finisében tettünk ma egy hortobágyi kirándulást a lányokkal. A malomházi bemutató területen még nem jártunk, így első utunk szafarisra sikeredett:-)) Ismerkedésünket a keselyűkkel kezdtük. Itt Dudás Miklóssal is találkoztunk, így "első kézből" tudtuk meg a legfontosabbakat ezekről a különleges madarakról. A visszatelepítési programra Romániával és Szlovákiával együtt próbálnak pályázni, reméljük sikerrel. Bár megszaporodtak az észlelések mostanában, még mindig elég ritkaságszámba megy egy keselyűvel való találkozás. Nekem most is csak itt, a bemutató területen sikerült látnom néhány fakó keselyűt. Az élmény így nem teljes, de azért a madarak látványa mégis megérdemelte a figyelmet:

Akárcsak a rétisas portréja, ami sohasem lesz akkora dicsőség, mint egy szabadban lencsevégre kapott madár megörökítése, az impozáns madár azonban így is élményt jelentett. Igazi sastekintet:

Majd a Madarász Sulis gyerekek számára tanulságos lesz egy igazi ragadozó lábának tanulmányozása.

Íme a tananyag:

A sakált sajnos nem találtuk, a nagy hőségben biztosan elhúzódtak a hűvösbe.

 Két rokona azonban szépen mutatkozott. 

A róka:

és a farkas:

Persze a vadlovakat is meg kellett örökíteni:

És miközben visszafelé ballagtunk, a keselyűket is még egyszer felkerestem:

A Hortobágy-Halastó a gyerekeknek is mindig élmény, főleg, amióta a kisvasút üzemel. Tettünk hát egy látogatást a Kondásra is.

Szürke gém:

Fattyú szerkő, amint épp lecsapott valami kis halra, de az ügyesebb volt nála. A remélt zsákmány helyett csak egy kis vega kaja akadt a csőrébe...

Miközben a vízcseppektől szabadult meg röptében, érdekes pozíciót vett fel:

Íme egy klasszikus fattyúszerkő-röpkép:

Egy első éves küszvágócsér is bejött a leskunyhó elé. Jól látszik a "sapka" és a madár  narancstövű csőre:

A szárny sötét színű karpális csíkja is jó bélyeg lehet a faj esetében:

Nagy kócsagot és szürke gémet már fotóztam előnyösebb helyzetben is, most ennyire futotta:

A visszafelé robogó kisvasútról minden remény nélkül próbáltam megörökíteni a nagy és a kis kócsagot egymás mellett. Mégis sikerült, legalább dokumentum jelleggel az összehasonlítás végett. 

Én és a kisöcsém...