A madáretetőn innen és túl

A gyűrűk ura

Ma délelőtt a lányokkal kilátogattunk a Botanikuskertbe. A Nemzetközi Madármegfigyelő Nap kapcsán gyűrűzőbemutató is színesítette a hétvégi programokat. A gyűrűk ura ma Dr. Juhász Lajos volt. A gyerekek számára mindig nagy élményt jelent, ha ilyen távolságról találkozhatnak madarakkal. Így közelebbi ismeretségbe kerülhettek

a csuszkával, 

 a széncinegével,

 a vörösbeggyel,

 a kék cinegével

 és a fekete rigóval is.

A kézben tartott madarakról sok érdekeset is megtudhattak a jelen lévők.
Csuszkák esetében például így könnyű a nemek határozása. 

(A kép bal oldalán hím, a jobb oldalán pedig tojó madár)

A programon részt vevők láthatóan nagy érdeklődést tanúsítottak a madarak iránt, ami különösen a gyerekek miatt örömteli. Köszönet a szervezőknek, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Hajdú-Bihari Csoportjának, a programnak helyet adó Botanikuskertnek és persze "a gyűrűk urának".

(Legközelebb el kell vinnem a madarász sulis gyerekeket is!)

Kétéltűek, hüllők, madarak

A mai madarász suli alatt végre különösebb rohanás nélkül járhattuk be a gyerekekkel a környéket. Az idő is szép volt, a vízállások is megvoltak, látnivaló is akadt bőven, így a természetjárás közben még egy-egy fotó is készülhetett. A most következő négy kép egyfajta evolúciós sorozatnak is felfogható:-) Itt van mindjárt egy zöld varangy. (Kétéltű, amely ha nem is állandóan, de a szaporodási időszakban feltétlenül kötődik a vízhez.)

Aztán elhagyják a kétéltűek a vizet és kimásznak a szárazföldre....

A hüllők (mint ez a fürge gyík) már a vizes élőhelyektől teljesen függetlenül is létezhetnek, hiszen tojással szaporodnak:

És mint tudjuk, a madarak a hüllőkből alakultak ki... (A képen vörösbegy.)

De ezen kívül még más érdekességeket is láttunk. Egy csuszka táplálkozását is megfigyelhették a szemfülesebb gyerekek. A madár az elkapott cserebogarat fakéregbe szorította és így már könnyedén fogyasztotta el. 

De ennél is érdekesebb volt a mezei zsurlókkal való találkozás. Ez az első látásra talán még a gombákra is hasonlító növény a harasztokkal rokon és tavaszi megjelenése teljesen más, mint a nyári kinézete:

Az itt látható képeket már délután készítettem, visszatérve a "tetthelyre".

Bár Bocskaikertre nem jellemzőek a vizes élőhelyek, a tavalyi csapadékos év megtette a hatását. A belvizes foltokon bíbicek és sárga billegetők is feltűntek. Itt pedig egy barázdabillegető, amit az autóból fotóztam:

Hantmadár Debrecenben

Sirálynézőbe indultam ma reggel, de néhány tucat dankán kívül nem igazán volt más látnivaló a szeméttelep környékén. A vízálláson néhány szárcsa úszkált csak, ráadásul közben a nap is elbújt és alig 20 perc után már sétálhattam is vissza a kocsihoz. Az autó közelében azonban ismerős madárhang szólalt meg. Egy vörösbegy! Hamar meg is találtam a tetszetős kis madarat, és a diffúz fények ellenére készítettem róla pár képet.

 Délelőtt Dorkával békakeresőbe indultunk a közeli Laposra. A Tócóvölgy állomás mellett elterülő vízállásos legelő bővelkedik a kétéltűekben, hallottunk is tavi- és kecskebékákat, vöröshasú unkát és zöld varangyot is. De érdemes volt a madarakra is figyelni. A vasúti töltés mellett egy hím házi rozsdafarkú került elénk:

 Bíbicek is vannak a Laposon, ők is szeretnek időnként a töltésről körülnézni:

 A napokban Bocskaikertben került elém egy hantmadár, most itt Debrecenben is meglett az első!

 Az árvacsalánon és a martilapun kívül más virágok is nyílnak már. A képen a tavaszi aggófű példánya.

 Közben még hallottunk csilpcsalpfüzikét is, visszafelé ballagva meg a rozsdafarkú tojója is előkerült:

Hegyi fakusz

Ha mínusz 10 fokos hideg van és minden csupa zúzmara, akkor megéri rááldozni egy (lyukas)órát a bocskaikerti erdőre. Ezúttal mégsem a táj szépsége ragadott magával, mert az ágakon is nagy volt a nyüzsgés : csuszkák, cinegék, harkályok szorgoskodtak mindenütt. Nem maradtak el a szokásos süvöltők sem, de a fények miatt igazából csak a közelre merészkedő madarakat volt érdemes fotózni. Sütött ugyan a nap, de valahol a ködtakaró fölött, így aztán rajtam nem segített...

Ez a vörösbegy nem volt túl messze:

De aztán hamar odébbállt:

A legizgalmasabb mégis a fakusszal való találkozásom volt. Telente a hegyi fakusz nem is olyan ritka az Alföldön, mint gondolnánk. Ritkán nyílik viszont alkalom a pontos határozásra, a téli hangok - legalábbis számomra - nem egyértelműek, a vizuális bélyegek meg olyan nehezen észrevehetők, hogy emiatt sok megfigyelésem csak "fakusz"-ként kerül be a madarásznaplómba. Most viszont sikerült egészen közelről fényképeket készítenem egy példányról, és ez egyértelműen a Certhia familiaris, azaz a hegyi fakusz! Az erős, világos szemsáv, a szárnymintázat kiszögellése és a fehér has is jó bélyeg, akárcsak a rövidebb csőr:

Ezen a fotón meg jól látszik a hosszú hátsó karom is, ami még biztosabbá teszi a mai határozást:

Nagyon figyeltem és füleltem a barátcinegékre is. E faj példányai ma jóval több egyeddel képviselték magukat a környéken, mint korábban. A hozzá nagyon hasonló kormosfejű cinegét azonban nem sikerült felfedezni közöttük. De hát minden nem sikerülhet...

Bocskaikerti ősz

A tegnapi madarász suli után ma reggel Bocskaikertben tettem egy órás sétát és az erdei madarak mellett az ősz szépségeit próbáltam megörökíteni:

A földön a színes levelek között itt-ott még szamócát is lehet találni:

Tegnap csak hallottunk vörösbegyet a gyerekekkel, ma sikerült az őszi hangulatban látni és meg is örökíteni:

Most sajnos csak egy nagy fakopáncs került elő, de azt legalább viszonylag közelről és szép fényekben fotózhattam. Itt is látszik a bajuszsáv, ami egészen a tarkóig húzódik, de a tűzpiros alsó farkfedők is jól elkülönítik a balkáni fakopáncstól (Annak ez a testtájéka inkább rózsaszínes.)

Ezek a bélyegek azért jók, mert akkor is látszanak, ha csak a hátát látjuk a nagy fakopáncsnak:

Ez már egy másik példány, ennek a piros tarkója árulkodó, ez a hímekre jellemző:

A leggyakoribb madarak persze a cinegék, itt egy kék cinege bogarássza az őszi leveleket. 

Egyszerre még egy énekes rigó is előkerül, most, hogy nem énekel, már nem olyan feltűnő a jelenléte, de az erősen pettyezett has és a sárgás mell segít a határozásban.