Fehér gólya és porvihar

Csak egy fél órám volt ma délelőtt. Elég erős szél tombolt, a levegő is kellemetlenül lehűlt, de a nap sütött és így mégis útnak indultam, hogy fotótémát keressek Bocskaikertben. És milyen jól tettem: így találkoztam az első idei fehér gólyával! (Pedig nem is fészkel a településen.) A tsz-hez vezető út melletti vizes szántón azonban bizonyára ő is békákat keresett, mint a múltkor én - csak nem ugyanazzal a céllal:-)

A rendkívül száraz tavasz, az erős szél hatására a csupasz földeken porviharok alakultak ki. Amíg nincs növénykultúra, addig akadálytalanul viheti a szél a porszemeket és ilyen látványt produkálhat:

Az erdő mellett már sokkal csendesebb idő fogadott, vörösbegyek, énekes rigók, zöldikék, erdei pintyek és cinegéket is megfigyelhettem. Ezt a balkáni fakopáncsot pedig még fotózni is sikerült.

Nagy élet a szeméttelep mellett

Ránéztem ma a szeméttelep melletti vízállásra. Érdemes volt! Talán a képek magukért beszélnek: mi mindennek lehet itt találkozni:

Nemcsak az szép, ami ritka...

A mai nappal kapcsolatban ez az örök igazság jutott az eszembe. Mivel a kerékpáromra lámpát kellene venni, a kocsiba meg üzemanyagot (és mindkét projekt már csak a következő fizetés után valósulhat meg), ezért gyalog jártam be a környékbeli élőhelyeket. A vasút gátjáról szemlélődve a Lapost is jó fényben vizsgálhattam. A gólyák közül a tojó most is a fészken ült, a párja pedig zsákmány után keresgélt:

Nem sokkal később, már a Gyékényesben jártam, amikor egy nagy kört is leírt a fejem fölött és így egy röpképet is készíthettem róla. Olyan közel jött, hogy bele sem fért a képbe, de ezzel a kivágással még érdekesebb lett a fotó.

A Gyékényest járva feltűntek a rovarok is. A közönséges acsa már neve után sem ritka szitakötő faj, de azért képre kívánkozott:

A szeles időben is fel-felhangzott a fülemülék csodálatos éneke. A kiülő madarak vagy árnyékban vagy takarásban voltak, de azért próbálkoztam a fotózással:

A Gyékényesben még mindig elég sok víz van, a remek fényekben egy tájképen is megörökítettem az élőhely mostani állapotát.

A szomszédos lucernaföldön átgyalogolva egyszer csak egy fecskefarkú lepke libben elém:

Ha van kedvünk lehajolni a közönségesebb fajokhoz, akkor még egy olyan gyakori növény is megmutatja bonyolult szépségét, mint a pitypang:

A Hidas-laposra átérve feltűntek a bíbicek is. Bár bíztam benne, hogy feltűnnek az első tövisszúró gébicsek is, de rájuk még várnom kell. (Hát még ha egyszer vörösfejű gébiccsel is összehozna sors, mint a napokban a Pest megyei madarászokat!)

De a gyakori fajok között is akadt még látnivaló- A kecskebékák például a Tócó patakban szívesen kiültek napozni:

Egy másik faj (tavibéka?) egyedei pedig aktív násztevékenységben voltak:-)

Talán ennek tudható be, hogy a napos, derült időben is elég hangosak voltak. A brekegésüket felerősítő hanghólyagjuk működését is sikerült megörökíteni:

A patak ezen szakaszán még a gólyahír is teljes pompájában mutatkozott:

Egyszer csak egy pár örvös galamb szállt le a közelemben, Miközben gyommagvakat eszegettek meg a vízből kortyolgattak, egész jól tudtam fényképezni a sárga színű boglárkák között sétáló egyik madarat:

Hazafelé már nem a vasúti töltésen mentem, mert ott a közmunkások egy jókora csapata kaszált éppen. Bízva   a gumicsizmámban, a Laposon akartam keresztülvágni, de mint utóbb kiderült, ez nem volt igazán jó ötlet. Bár ezt a sárga billegetőt még megfotózhattam...

... de ezután már nem volt több kellemes élményem. Egy idő után már olyan mély víz vett körül, hogy esélyem sem volt száraz lábbal visszakapaszkodni a töltésre. Miután az egyik csizmám úgyis megmerült, visszafordulni meg nem akartam, "feláldoztam" a másik csizmámat is. A szárazra érve aztán kiöntöttem a vizet a gumicsizmából, kicsavartam a zoknimat és lehúztam. Bár némileg így is cuppogva és fröcsögve caplattam hazáig, összességében megérte a mai túra. Mert tényleg sok szépet láttam...

Tegez utcai gólyák

A napokban újra gólyák szorgoskodnak Debrecenben, a Tegez utcai fészek körül. Sajnos tavaly valami "hülyegyerekek" dobálták őket, és még költés előtt elhagyták a fokozottan védett madarak a környéket. Idén viszont újra megjöttek és csak remélhető, hogy ezúttal semmi nem zavarja meg a fészkelést. Ma reggel elhatároztam, hogy lefényképezem a gólyapárt, de előtte végignéztem a környékbeli élőhelyeket: laposokat, gyepeket, fasorokat. Először a vasúti töltésen gyalogoltam végig, miközben toltam a kerékpáromat. A Laposon bíbicek, tőkés réce mutatkozott, de feltűnt egy vízityúk is. Innen is jól látszottak a gólyák, de a fotózáshoz még túl messze voltak. A Gyékényesben felhangzott a fülemüle csodálatos éneke is, a különleges hangú madáron kívül csak seregélyek, zöldike és barátposzáta szólalt meg. Miközben a Cora áruház melletti laposon vágtam át, még sordélyokat is hallottam, meg átrepült előttem egy balkáni fakopáncs is. A rutinpálya melletti Tócó-szakasz partján pedig pityerekre bukkantam. Először egy hatalmas földkupac tetejére kapaszkodva próbáltam a nyárfákon üldögélő madarakat fényképezni, de valamelyik levél mindig betakart, így nem sok sikerrel... Pár perc múlva viszont a vízmű kerítésére szállt egy madár, és itt már több szerencsém volt. 

Ráadásul ez egy erdei pityer, és erről a fajról még nem is volt korábban képem:

Hazafelé a Tegez utcán mentem. A ma reggeli madarászat során távolról sokszor láttam a gólyafészket és egészen idáig mindig álltak is rajta a madarak. Most viszont először csalódnom kellett. A fészek üres volt. Pár pillanat múlva azonban megjött az egyik madár és egy békát helyezett a fészek közepébe. Nemsokára hangos kelepeléssel érkezett a párja is, és már kezdődhetett is a nász! 

A párzást magát ugyan nem sikerült megörökítenem, de a fészkükön pihenő madarakat már igen:

És egy kép az élőhelyről is:

Újra a tározónál

Ezúttal délután lett egy kis időm és újra a bütykös ásóludakat akartam megkeresni. Nem csigázom az érdeklődést, nem találtam meg őket, valószínűleg már nincsenek is a tározón, így idén költést sem jegyezhettünk fel. A jó fényben mégsem volt haszontalan körbejárnom a tározó északi medencéit. Barátrécét például most fotózhattam először elfogadható minőségben:

Már a szepesi határ felől keringett be fölém ez a gólya:

 

Sárga billegetőt már sokat fényképeztem, de ennek a száraz ágon üldögélő példánynak

 nem tudott ellenállni az objektív:-)

Mint ahogy ez a búbos vöcsök is képre kívánkozott. (A párja sajnos nem fért rá a fotóra)

Maga a tározó is mesés látványt nyújtott. Így ha ritkaságot és szenzációt nem is hozott a mai délután, szépségekben és élményekben nazért volt bőven részem. És ez sem semmi!

Az első gólyák

A fenti címmel jól össze is foglaltam a ma reggeli legérdekesebb eseményeket:-) Mozogtak ugyan a sirályok, de túlzottan is... úgyhogy csak néhány röpképre futotta, amivel nem untatnám csekély létszámú olvasótáboromat.... Nagy öröm volt azonban, amikor az első gólyákat megpillantottam. Íme az egyik, landolni készülő madár:

A másik példánnyal együtt leszálltak a sirályok közé, a szeméthegyre:-( 

Újra láttam a hegyi billegetőket (tegnap Balla Dánielel is megfigyeltük őket), ismét előkerült egy rozsdafarkú meg egy cigánycsuk, sőt még egy kóborló daru is átrepült a terület fölött. Ez már azért tavasz!!!

Igazi madarászélmény

Ma reggel ismét a sárándi határba kirándultam. Még napkelte előtt voltam, de máris mindenféle hangok fogadtak. Búbosbanka pu-pu-pu-ja, dolmányos varjú károgása, rozsdafarkú recsegő éneke, örvös galamb ötszótagú búgása mind azt sejttette, hogy ma nem lesz hiány a madarakban. Hát még amikor a nagy darukrúgatást is meghallottam! A Városrét irányából el is kezdtek szállni a darvak, majd a Tócó és Kondoros vízfolyások összefolyásánál álló halom tövében gyülekeztek a szántón. Közben persze át- átrepültek a vöröslő napkorong előtt, ami az őszi daruvonulásra emlékeztető hangulatot teremtett: Jó háromszáz daru lehetett. A gyepen ácsorgó madarakat nem nagyon lehetett fotózni - ehhez kevés volt a fény - így továbbhaladtam a kocsival. A városréti árok kis fáját mindig érdemes megnézni. Volt már itt erdei szürkebegy, most meg réti pityerek pihentek meg itt vonulásukban. Egész közelről is lefotózhattam az egyiket:
Na de a víztározón volt csak nagy az élet: a parton kócsagok, a vízen récék, szárcsák, vöcskök nyüzsögtek, sőt ismét találkoztam két bütykös hattyúval is. Cigányrécék is szép számmal mutatkoztak, a világviszonylatban veszélyeztetett madarak itt szerencsére jó fészkelőhelyet találnak maguknak.

A vöcskök mind a négy hazai faja is előkerült, közülük a legritkább, a vörösnyakú vöcsök mindjárt 5 példánnyal! Az át-átrepülő vízimadarak mindig jó témát szolgáltatnak, de nemcsak a récecsapatok, hanem a nagyobb testű fajok is, mint ez a kócsag:

Ilyenkor aztán gyorsan repül az idő, de nem eredménytelenül: az otthoni összesítéskor kiderül, hogy 54 madárfaj került ma a szemem elé. Köztük a mikepércsi gólyák, amelyek közül a főúton három igazgatta már a fészkét. Igazi madarász(- és fotós)élmény volt ez a nap!