Szállnak a darvak...

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatásával idén újra lehetőségünk volt az őszi madárvonulás leglátványosabb jelenségének a megtekintésére: a bocskaikerti gyerekekkel megcsodálhattuk a darvak esti behúzását. A helyszín ezúttal a pródi határ volt, ahol a Virágoskúti halastavakon éjszakázó madarak (kb. 25 ezer példány!) érkezését remekül meg lehetett figyelni. 

Az idő is ideális volt: csapadék nem volt, helyette: szinte szélcsend és napsütés. Bár most nem a fotózás volt a fő cél, inkább a mással össze nem hasonlítható élmény és hangulat ismételt megtapasztalása, néhány képet azért készítettem:

A lehetőségért ezúton is köszönetünket fejezzük ki az

 MME Hajdú-Bihari Csoportjának, aki a kirándulásra az autóbuszt biztosította.

Daruvonulás a Hortobágyon

Ma délután az MME támogatásával elvihettük a madarász sulis gyerekeket egy igazi hortobágyi darunézésre. Az előjelek ugyan nem voltak a legjobbak (egy hónappal voltunk az ideális időpont után, ráadásul az időjárásban sem lehettünk biztosak), végül minden ideálisan alakult. November közepén szokatlanul enyhe és verőfényes időben mentünk a debreceni madarász sulisokkal együtt Angyalházára, ahol még elég nagy darumozgás volt. A gyepeken éjszakázó darvak rendre húztak befelé fölöttünk, így közelről is megcsodálhattuk e nemes madarakat:

Persze a krúgatással, a fiatal madarak "csipogásával" kísért hangverseny, a folyamatosan behúzó darvak látványos seregével adták meg az igazi, csak terepen átélhető hangulatot:

Örömmel nyugtáztuk, hogy a reméltnél is jobban alakult a mai délután és senkinek sem kellett csalódnia.

Közben a figyelmesebbek még karvalyt, kis sólymot, egerészölyvet is láthattak, meg kisebb nagy lilik csapatok is színesítették a a "kínálatot". Érdemes volt a távcsöveket és a teleszkópot is használni:

Ahogy a nap kezdett lefelé menni, úgy volt egyre nehezebb a fényképezés, de úgy vált még szebbé és festőibbé a pusztai alkonyat:

Azért a lemenő nap vörösében volt a legszebb látni a darvakat. Még egy ilyen, dokumentum jellegű fotón is jó visszaidézni a naplementekor húzó madarak látványát. De akik mindezt "élőben" láthatták, azok  egy életre szóló élményben részesülhettek. Köszönet még egyszer a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, hogy mindezt lehetővé tette a számunkra!

Tavasz, tavasz, tavasz

Igazi tavaszi időre számítottam, amikor ma a Tócó-Kösely menti tározóhoz kiruccantam. Nem is csalódtam. A szeles időjárásnak köszönhetően a dűlőutak mind felszáradtak, mégsem tudtam használni a Városréthez vezetőt. Legalábbis autóval. Valami jótét lélek ugyanis úgy döntött, hogy "megjavítja" az utat.Feltöltötte hát a gödröket törmelékkel: téglával, vályoggal, meg mindenféle szeméttel. Egy traktor még keresztülment volna rajta, de kocsival nem kockáztattam.

Sajnos a plusz gyaloglás sok időveszteséget okozott, mégsem volt haszontalan. Így ugyanis alaposan megszemlélhettem a Szilasi legelő vízállását, ahol nagy godát, pólingokat, piroslábú cankókat és bíbiceket is felfedeztem, a vízen pedig két sztyeppi és több dankasirály is úszkált. Gyaloglás közben még a juhász tanyájamelletti gledítsiákat is szemügyre vehettem. Itt egy vörös vércse kevéssé zavartatta magát és a reggeli fényben rögtön lencsevégre is kaphattam:

Meghallottam az első csilpcsalpfüzikét is. Később, a tározó gátján még több példánnyal is találkoztam, egyiküket szintén sikerült fotózni:

Délnyugat felől nagy darukrúgatás hallatszott! Sokáig azonban nem kerültek szem elé a szép madarak. A vízen szárcsák, kanals-, fütyülő-, csörgő- és böjti récék voltak a tőkéseken kívül. A következő tavon azonban már cigányrécék is voltak, belőlük 33-at számoltam! A gáton egyszercsak valami villant: Az első sárga billegető!

                                             

Bár az idő vészesen fogyott és 10-re haza akartam érni, úgy döntöttem, hogy ránézek az északi tavakra is. A gátőrház után sikerült is nem sokkal a bütykös ásóludakra rábukkani! Március 10-én már láttak itt négypéldányt, nekem most egy pár sikerült (a legészakibb tavakat nem jártam már be.)

A parton álló bodzabokron még ez a kék cinege is rendkívül mutatós környezetben tűnt fel, így aztán újra fotóznom kellett!

Aztán végre feltűntek a darvak is! Szerencsére  a nap is kisütött, így aztán fényképezhettem a repülő madarakat.

Egy példány egészen közel repült át felettem, alig fért a képbe:_)

Hattyúkból most egy ad. páron kívül egy ad. és két imm példány került elő.

Míg a kocsihoz gyalogoltam, egy függőcinege-csapat is megállásra kényszerített. Egy gyékényt bontogattak szorgalmasan, a nagy szélben pedig szálltak a magok, és bár közben beborult újra az idő, a témát nem lehetett kihagyni:

A két és fél órás madarásztúrám alatt 45 madárfajt sikerült megfigyelni. Érdekesség, hogy fehér gólyával ma nem találkoztam. Tegnap Dorkával a Diószegi úton már láttunk egyet és Sorosi Petitől tudom, hogy szepesre is megérkeztek már.

Ezüstlile a tározón

Fél hatkor ébredtem fel. Elég sötét volt még ahhoz, hogy esetleg egy lessátras fotózást is megkíséreljek. Odaraktam hát a jó kis NDK-s ponyvámat, ennek előnye, hogy bármilyen ferde talajon fel lehet állítani. (az összecsukható, profibb lesátram igényli a sík terepet...) A múltkor a TKM-tározó északi részén találkoztam két fotóssal és magam is meggyőződtem arról, hogy a tórendszernek ez a része is jó a limikolákra. Ide készültem. Kezdett ugyan lassan világosodni, de bíztam benne, hogy még be tudok sátrazni. Ám a gátőrház előtt ismét ott állt a kocsi, amivel a múltkor a fotósok jöttek. Tehát megint dolgoznak - bosszankodtam egy kicsit -, de nem akartam megzavarni őket, így inkább dél felé vettem az irányt. Később kiderült, hogy nem döntöttem rosszul. Ilyen szép napkeltében volt rögtön részem:

Később kisebb darucsapatok is feltűntek, jobbára délnyugat felől bukkantak fel és a közeli szántókon szálltak le. A repülési útvonalba én is beleestem, és alig lett egy kicsivel jobb fény, már fotózhattam is:

Magán a tározón kevés madár mozgott. Füstös cankók, négy havasi partfutó, sárszalonkák. Aztán egyszercsak észrevettem valami újat. Ezüstlile! Nemcsak a tározón, hanem a Tócó-völgyben is új faj! No, ezt valahogy meg kellene örökíteni - gondoltam, de a madár igen messzire volt. Az egyik gáton egészen meg tudtam közelíteni, de itt meg a növényzet takart be:

Egyszer-egyszer felrebbent a lile, de mindig a ugyanarra a tóra szállt vissza, így próbálkozhattam nyugodtan. Igyekeztem minél több képet készíteni (kétszáznál is többet), hátha lesz közte egy-két jó. A nagy távolság és a manuálfókuszos objektív is nehezítette a dolgomat, sőt volt amikor félellenfényben látszott csak a madár. Végül ezek a fotók sikerültek legjobban:

Ezt a képet pedig a birdingre is feltöltöttem. A lehetőségekhez képest nem sikerült olyan rosszul:

Nem tudom, hogy az északi részen a fotósok hogy boldogultak, mindenesetre én nem bántam meg, hogy dél felé indultam:-)

Az első varjaktól a torkos sirályig

Ma délután ismét "sirályozni" akartam. A szeméttelep erre mindig jó terep, az első meglepetés azonban egy vetési varjú képében köszöntött rám. Ő volt az első idén Debrecenben. Lehet, hogy csak Hortobágyról kóborolt ide a több táplálék reményében:

A sirályok "szokásos" helye (a legyalult földplató) most azonban üres volt. Így röpképekkel kellett próbálkoznom:
"Öregebb" példányok szinte nem is voltak, ez az egy subad. példány került csak elő:

Remek fények voltak, ilyen napsütésben még az oly megszokott szarka is mutatós madárrá változik:

A dankasirályok közül egy torkos példányt is sikerült felfedezni. Meresztettem a szemem, hogy vajon mi lehet a csőrében, de nem sikerült tökéletes biztonsággal megállapítanom. Talán egy hal? Vajon a Tócóból fogta, vagy a szeméttelepen fedezett fel valami "hallerakatot"? Mindenesetre igen boldogan repült vele tovább...

Ezen a sirályon még agyalok, de szerintem ez inkább sztyeppi (cachinnans) és nem sárgalábú (michehallis). Ha szakértő nézi a blogomat, nyugodtan megcáfolhat... Mindenesetre a feje egész világos meg a csőre sem olyan hangsúlyos, mint a sárgalábúnak.

Tettem egy kitérőt a Lovász-zugi tározóhoz is, de ez csupán az átrepülő 22 példányos darucsapat miatt érte meg:

Igazi madarászélmény

Ma reggel ismét a sárándi határba kirándultam. Még napkelte előtt voltam, de máris mindenféle hangok fogadtak. Búbosbanka pu-pu-pu-ja, dolmányos varjú károgása, rozsdafarkú recsegő éneke, örvös galamb ötszótagú búgása mind azt sejttette, hogy ma nem lesz hiány a madarakban. Hát még amikor a nagy darukrúgatást is meghallottam! A Városrét irányából el is kezdtek szállni a darvak, majd a Tócó és Kondoros vízfolyások összefolyásánál álló halom tövében gyülekeztek a szántón. Közben persze át- átrepültek a vöröslő napkorong előtt, ami az őszi daruvonulásra emlékeztető hangulatot teremtett: Jó háromszáz daru lehetett. A gyepen ácsorgó madarakat nem nagyon lehetett fotózni - ehhez kevés volt a fény - így továbbhaladtam a kocsival. A városréti árok kis fáját mindig érdemes megnézni. Volt már itt erdei szürkebegy, most meg réti pityerek pihentek meg itt vonulásukban. Egész közelről is lefotózhattam az egyiket:
Na de a víztározón volt csak nagy az élet: a parton kócsagok, a vízen récék, szárcsák, vöcskök nyüzsögtek, sőt ismét találkoztam két bütykös hattyúval is. Cigányrécék is szép számmal mutatkoztak, a világviszonylatban veszélyeztetett madarak itt szerencsére jó fészkelőhelyet találnak maguknak.

A vöcskök mind a négy hazai faja is előkerült, közülük a legritkább, a vörösnyakú vöcsök mindjárt 5 példánnyal! Az át-átrepülő vízimadarak mindig jó témát szolgáltatnak, de nemcsak a récecsapatok, hanem a nagyobb testű fajok is, mint ez a kócsag:

Ilyenkor aztán gyorsan repül az idő, de nem eredménytelenül: az otthoni összesítéskor kiderül, hogy 54 madárfaj került ma a szemem elé. Köztük a mikepércsi gólyák, amelyek közül a főúton három igazgatta már a fészkét. Igazi madarász(- és fotós)élmény volt ez a nap!

József-napi darvak

Bár sem Sándor, sem József nem hozott igazi meleget, legalább hétágról sütött ma a nap. Mivel az óvoda után volt még egy kis időm, elkanyarodtam a szepesi határba. A Lovász-zugi tavakon nem sok mozgás volt, mindössze egy piroslábú cankó szólt valahonnan. Egy gyönyörű kékes rétihéja hím is átrepült előttem, de sajnos most sem sikerült fotón megörökíteni a szép madarat. Viszont nyugat felől nagy darukrúgás hallatszott. A Sárga-dűlő melletti szántón csoportosultak a szürke madarak. Minden év márciusában lehet látni darvakat Szepes határában, de inkább délebbre, az emberi zavarástól kevésbé terhelt földeken. Most azonban egészen a kövesút mellett lehetett megfigyelni a félénk madarakat. Megálltam az út szélén és a kocsiból próbáltam fotózni őket. Azért még így sem volt ideális a távolság, a levegő is kezdett remegni, de dokumentálni ilyenkor "kötelező".

Mindenesetre nagy élmény volt. Többszöri számolás után 140 példányban sikerült összesíteni a darvakat - bár egy-két madár takarásban volt. Egy óra szemlélődés és fotózás után indultam a vonathoz. Kis híján lekéstem, de még időben odaértem. Most már csak a melegebb idő hiányzik. Miután Bocskaikertben ma délután még havazott is, már csak Benedekben bízhatunk. (március 21.) Mindenesetre a madarak azért érkeznek visszafelé , Sorosi Peti 18-án már gólyát is látott Debrecentől délre, a 47-es út mellett.