Rózsaszín szemek

Újra a TKM felé gyalogoltam és már messziről feltűntek a sirálycsapatok. Jó ezres tömeg volt a tározó felett, sárgalábúak és dankák vegyesen halásztak. 

Egy öreg sárgalábú:

És egy első teles, zsákmányával:

Még mindig sok kócsag és szürke gém is  volt. 

A hazai természetvédelem címermadara számomra megunhatatlan. 

Akár állva...

... akár repülve látom:

Sajnos a közelbe vadászat is zajlott, mert rendre hallottam a lövéseket. A tavakon nem is nagyon voltak récék, így érdemesebb volt a nádast és a vízparti bokrokat figyelni. Így sikerült megörökíteni ezt az ökörszemet. Azt viszont már csak idehaza vettem észre, hogy milyen hosszú karma van ennek a pici madárnak!

A leggyakoribb énekes azonban a nádasban ilyenkor a kék cinege. Lépten-nyomon találkozhatunk vele, amint apró rovarok, pókok után keresgél. Ritkán jut az ember eszébe az aranyszabály, hogy nem mindig csak a szuperközeli képek érdekesek.

 Néha a fotó szépségét az adja meg, hogy jól látszik a madár élőhelye, természetes környezete is:

A barkóscinege is sokszor képre kívánkozik, mert szerintem nagyon szép madarak. 

Persze főleg a hímek, de ma egy tojót sikerült képre varázsolni:

A kép nagyításakor tűnt fel, hogy ennek a madárnak rózsaszínű a szeme. (azaz az írisze). Ezt még sohasem vettem észre korábban:

Talán a vadászok jelenlétének volt betudható, hogy libák sem nagyon mozogtak most a területen. Mindössze ez a négy nagy lilik került elém a mai napon:

Hazafelé menet még elkanyarodtam a debreceni szeméttelep felé. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen mennyiségben vannak ott a nagyobb sirályok. Nem voltak jelentős számban. Talán az itteni csapat zömét láttam a TKM-tározón? Nem kizárt, hogy hétvégén, friss szemétszállítás híján leruccannak a tározóra halcsemegére. 

Egy fiatal heringsirályt azért sikerült megörökíteni most is:

Hogyan nem találkoztam az ezüstsirállyal

A klasszikus kabarészámhoz hasonlóan (Hogyan nem találkoztam Bartók Bélával) írhatnék most ismét arról, hogy hogyan nem sikerült ezüstsirályt látnom a mai kiruccanásom alkalmával sem a debreceni szeméttelep mellett... De nem teszem, szerencsére néhány (minimum 2)  heringsirály akadt most is, meg a szép fények és a sok "közönséges" sirály így is adott témát.

Itt van például egy juv. heringsirály:

 (a napokban volt, hogy 10 példányt is láttak e fajból a szerencsésebbek!)

A dankák tömegét még akkor is érdemes figyelni, ha nem látszik ritkaság köztük:

Sőt, még a meglehetősen goromba kinézetű sárgalábú sirályok is esztétikusak lehetnek a megfelelő fényben:

Közben kapom a hírt, hogy ezen az őszön már legalább három ezüstsirály volt a vízálláson. Egy adult, egy subadult és egy másodéves példány. Tehát immár három ezüstsirállyal nem találkoztam:-((

De beérném én egy dolmányos vagy gyűrűscsőrű sirállyal is:-)))

Halászó sirályok

Madarászni legtöbbször kora reggel vagy kora délután szoktam. Most kivételes időpontban indultam neki a mikepércsi-sárándi határnak, mivel 10 órakor, a reggeli bevásárlás után cuccoltam be a kocsiba. Az autót aztán megint le kellett raknom  a Városrétre vezető földút előtt. Nem volt ugyan sár, de félő volt, hogy a hatalmas dágványokon, amit a traktorok alkottak, felakad a kocsi. Így gyalogosan közelítettem meg a TKM-tározót, ahol szintén nem szabadultam a sirályoktól:-)

De a téli ruhás búbos vöcsök már igazi fotótémának bizonyult:

Különösen így, hogy a fiókával együtt mutatkozott az öreg:

Már a Városréten feltűntek a nagy lilikek. A délelőtt folyamán még több kisebb csapat rám repült:

A vízen a sirályok és szárcsák mellett néhány récefaj is előkerült. Az alábbi kép jobb szélén például egy kontyos réce bújkál:

Még itt van a hattyúcsalád is:

A fiatalok egyre világosabb tollazatban láthatók:

A nap legérdekesebb eseménye a sirályok halászata volt. Bár nem szenzáció, hiszen menüjükben sem ritka a hal, én azonban most láttam először, hogy ekkora zsákmánnyal próbálnak megküzdeni:

Kinézik a csőréből... (A vége persze az lett, hogy el is ejtette a túl nagy falatot.)

Szürke gémek és nagy kócsagok is szép számmal voltak még a tavakon. Hiába, ahol hal van, ott e gémfélék is megtalálják a számításukat...

Visszafelé a Városréti legelőn még egy pityer okozott némi fejtörést. Mármint hogy réti vagy havasi lehetett. A kérdés még nyitott, ha valaki tud segíteni, örömmel fogadom a választ.

Ismét ezüst nélkül

A fenti címből rendszeres olvasóim (van ilyen??!) már tudhatják, hogy ismét a szeméttelep melletti vízállásra ugrottam ki. Ezúttal délután, de kevés sikerrel. Mivel fél 6-ra vissza kellett érnem Bocskaikertbe, így csak egy szűk félórám maradt. Sajnos, ez elég is volt a madárvilág számbavételére:-(

A vízről éppen távozott a sirályok többsége, csak néhány sárgalábú és danka maradt.

 Itt egy "lúszemű" sirály, ahogy népiesen becézik a michahellist:

Egy fiatal heringsirályt is feljegyezhettem magamnak, az alábbi képen jól látszik a méretbeli különbség:

Sok röpképem gyűlt már össze sirályokról, dankákat is sokat fotóztam, de ezt azért még iderakom:

Sirályos hangulatkép: (két faj, három korosztály)

Még egy röpkép a" lúszemű" sirályról:

Az ölyvek is szépen gyűlnek mostanában. A Tócó túlpartján álló fán egyszerre kettő is üldögélt.  A fenti példány kontrasztos farokvége egy kicsit megzavart, bár a madár nem volt akkora, mint egy gatyás ölyv, meg a csüd is jól láthatóan szabad, nem tollal borított:

Ezüst helyett turul

Szerdán (13-án) végre Papp Gáborék találtak egy ezüstsirályt is a szeméttelep melletti vízálláson. Azóta gyakorlatilag mindenki látta, aki kilátogatott a helyszínre, csak nekem nem sikerült:-( 

Csütörtökön próbálkoztam egy fél órát, meg ma egy órát, de a címből már úgyis kiderült, hogy ezúttal sem találkoztam az ezüstsirállyal. 

Mégsem volt eredménytelen a mai kiruccanás, mert ismét előkerült három fiatal heringsirály. Itt a baloldali madár is valószínűleg az, bár a határozott maszk és a túl sötét hát engem kissé elbizonytalanít.

Ugyanez közelebbről:

Ez már egy jóval egyértelműbb példány:

 

A bokrokból két csilpcsalpfüzike is szólt, egyiküket sikerül lencsevégre kapni: 

Míg a sirályokat próbáltam még alaposabban átnézni, egyszerre a seregélyek és varjak hatalmas tömegbe rendeződtek és rendkívül gyorsan  kezdtek gomolyogni. Ez gyakran a ragadozó jelenlétét sejteti.

Egyszerre elő is került a "bűnös". Kerecsen!

Nem túl távolra ült le, csodálkoztam, hogy miért nem repül messzebb. Nem látszott sérültnek, meg is találtam az okát annak, hogy miért maradt a közelben. A fűben megleltem ugyanis egy vetési varjú véres tetemét. A kerecsensólyom - amelynek jól láthatóan véres a csőre - valószínűleg arra várt, hogy eltakarodjak a helyszínről és végre megkapja vadászata megérdemelt nyugalmát:

A kerecsent tartják sokan a mondabeli turulnak. Hogy miért, rejtély. Fintha Pista bátyám egy izgalmas dolgozatában épp azt fejtegeti, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a magyarok totemállata, a turul épp ez a sólyomfaj lett volna, mivel erre az okiratok és történeti emlékek semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatnak.  Ő arra gyanakodott, hogy inkább egy másik nemes madarunk, a daru lehetett az igazi turul. Már csak a névbeli hasonlóság is emellett az érv mellett szól. Hogy mi lehet az igazság, nem tudom, mindenesetre engem ma ezüstsirály helyett egy kerecsennel hozott össze a sors, és ezt nem is bántam annyira:-)

Bocskaikerti ősz

A tegnapi madarász suli után ma reggel Bocskaikertben tettem egy órás sétát és az erdei madarak mellett az ősz szépségeit próbáltam megörökíteni:

A földön a színes levelek között itt-ott még szamócát is lehet találni:

Tegnap csak hallottunk vörösbegyet a gyerekekkel, ma sikerült az őszi hangulatban látni és meg is örökíteni:

Most sajnos csak egy nagy fakopáncs került elő, de azt legalább viszonylag közelről és szép fényekben fotózhattam. Itt is látszik a bajuszsáv, ami egészen a tarkóig húzódik, de a tűzpiros alsó farkfedők is jól elkülönítik a balkáni fakopáncstól (Annak ez a testtájéka inkább rózsaszínes.)

Ezek a bélyegek azért jók, mert akkor is látszanak, ha csak a hátát látjuk a nagy fakopáncsnak:

Ez már egy másik példány, ennek a piros tarkója árulkodó, ez a hímekre jellemző:

A leggyakoribb madarak persze a cinegék, itt egy kék cinege bogarássza az őszi leveleket. 

Egyszerre még egy énekes rigó is előkerül, most, hogy nem énekel, már nem olyan feltűnő a jelenléte, de az erősen pettyezett has és a sárgás mell segít a határozásban.

Heringsirály, viharsirály

Ma délelőtt ismét volt egy órácskám,amit arra próbáltam felhasználni, hogy ellenőrizzem a sirályokat. Nem is volt hiábavaló kísérlet: hamar kiszúrtam egy fiatal heringsirályt. A sötét ("piszkos") fejmintázat, a gyenge, fekete csőr és főleg a hát fehér szegései jó határozóbélyegek:

Ez a másodéves sztyeppi sirály a feltűnő rózsaszín-fekete csőrével és a világos fejével jellegzetes. A háton még sok a barna színű toll, ezek a madár fiatal voltára utalnak:

Ez már inkább egy harmadéves és sárgalábú példány. Jóval vaskosabb, rövidebb a csőre és teljesen fekete.

Volt végre egy első teles viharsirály is, a dankáknál nagyobb mérete jól látható:

Közben előkerült egy másik fiatal heringsirály is. 

Ezen a képen mindkettő látszik:

(Gyanítottam, hogy több is lehet, később Papp Gáborék összesen négyet szúrtak ki a tömegből.

 Sőt: világoshátú heringsirályokat is láttak)

Egyszer csak egy sztyeppi sirályt is felfedezek a sok sárgalábú között.

 A teljesen fehér fej, sötét szem és egyenletes csőr, kiugró gonys nélkül jó bélyegek:

Elég agresszívan viselkedett: Itt éppen egy dankát próbál megtépázni:

Visszafelé ballagva még egy szürke gém is "rámrepült":

Délután a madarász sulis gyerekekkel találtuk ezt a szöcskét a bocskaikerti vasúti megállóban:

Persze madarakat is láttunk, a gyerekeknek talán a három harkályfaj (kis-, nagy- és balkáni fakopáncs) egyidőben történő volt a legérdekesebb.