Sirályok és sárszalonkák

Bocskaikertben, a vasútállomáson találkoztam ezzel a barna varanggyal. 

Míg a vonatra vártam, jó fotótémának ígérkezett. 

A szeméttelep melletti vízálláson szép számmal voltak sirályok és parti madarak is. Mivel Papp Gábor a napokban már "belefutott" itt egy ezüstsirályba és egy heringsirályba is, igyekeztem jó alaposan végignézni minden madarat. (Amennyire a kézitávcső hétszeres nagyítása engedi:-) Sajnos nem sokáig tehettem, mert most is aránylag gyorsan felrebbentek a madarak.

Az alábbi képen a felrebbenő példány egy sztyeppi sirály (köszönet Gábornak a megerősítésért), 

a kép előterében lévő két egyed pedig sárgalábú.

Egy tipikus sárgalábú (harmadéves madár).

Az alábbi kép bal oldalán álló harmadik teles (másodéves) madár viszont gondolkodóba ejtett bennünket. Akár ezüstsirálynak is "elmenne", de sajnos több képet nem sikerült készítenem, főleg olyat (felrebbenőset), amin több bélyeg is látszana...

Ez a kép sem mond sokkal többet, maradjunk annyiban, hogy "gyanús":-)

Egy fiatal sztyeppi:

Még egy, jellegzetes fehér színű fejjel:

Engem ez a furcsa kinézetű (nagyon világos dolmányú és kissé deformált csőrű) sárgalábú sirály is elbizonytalanított. De mégiscsak michahellis ez...

Persze a limikolákra is meresztettem a szemem, különösen, mikor a sirályok már felrebbentek...

Ez a füstös cankó aránylag "közelre" bevárt:

De még nagyobb élmény volt a sárszalonkák megfigyelése. Amennyire meg tudtam számolni, minimum 25 példány tartózkodott a vízálláson. Szerencsére egy kis csapat egész közel hozzám, és a növényzet takarásából még fotózni is tudtam őket:

Az a példány amelyik a legközelebb merészkedett:

És az a kép, ami nekem a leginkább tetszett. Szép kis látvány!

Készítettem néhány tájképet is. 

Így néz ki most az az élőhely, ami annyi érdekes megfigyelésre nyújtott már alkalmat Debrecen belterületén:

És így a Tócó itteni szakasza, ami persze szoros kapcsolatban van a vonuló madarakkal:

Erdei iskolás élmények

Nem halmoztak el ugyan az olvasói levelek, hogy mégiscsak számoljak be az erdei iskolás élményeimről, de azért érkezett ilyen kérés, és nekem egy ember kívánsága is számít:-)

Szóval: május 10. és 14. között voltunk erdei iskolában a Zemplén megyei Pusztafalun. Az időjárás ugyan nem fogadott bennünket a kegyeibe, bár mindez relatív. A hazajövetelünk után kezdődött özönvízszerű esőzést mindenesetre megúsztuk....

Szóval a táborban töltött néhány nap engem arra tanított meg - újra - hogy az apróbb dolgokra is érdemes figyelni.

Bár a teleszkóp sem volt haszontalan:

Ezt a fürge gyíkot egészen közelről megszemlélhettük:

Ez az érdekes barna varangy a csíkos lábaiva meglehetősen furcsán nézett ki.

Pókok között is akadt szemrevaló. (Aki fajra is tudja határozni, az segítsen!)

A tábor végében található tavacskában fogadott a legtöbb élmény: mint ez a vízisikló:

vagy a kérészek rajzása:

A madarász suli legaktívabb tagjai dacoltak az esővel és nem is bánták meg:

Ezt a kucsmagombát sajnos nem  mi találtuk:

A füzéri vár látképe, ahová természetesen felmentünk:

Közelről még egy ganajtúró is igen érdekes:

A békák közül a leggyakoribb a sárgahasú unka volt, egyedeivel sokfelé találkoztunk.

Ezzel a foltos szalamandrával viszont csak egy esős éjszaka hozott össze a sors:
        

Ez a 'földönkívüli' jószág viszont sok fejtörést okozott. Azt sejtettem, hogy szitakötő lárvája, de hogy melyik fajé? A feltűnő szőrös testfelépítése miatt végül feketelábú szitakötőnek határoztam:

Még egy pók, hozzá is várom a fajnevet!

Aki zuzmókban otthon van, az pedig most segítsen:

Az esti vihar előtt igazán színpompásan nézett ki a tábori tavacska:

Szóval nekem személy szerint nagy élményt jelentett a Zemplén apróbb élőlényeivel való ismerkedés. Remélhetőleg a gyerekek között is sokan akadnak, akik e néhány nap alatt izgalmas dolgokat fedezhettek fel a természetben. 

Akkor pedig biztosan megérte!