Jó fajok

Csak egyet tudtam, hogy ma madarászni fogok. Hogy hová megyek majd, azt az időjárástól tettem függővé. Mondtak ugyanis esőt, szelet (éjszaka zuhogott is rendesen) de szerencsére hajnalban derült égbolt tekintett le rám. Így aztán Sárándnak vettem az irányt. Miután márciusban egyetlen csepp csapadék sem hullott, bíztam benne, hogy esetleg a tegnapi eső sem tudta úgy feláztatni a dűlőutat, hogy ne tudjak rajta autóval végigmenni. Hamar beláttam, hogy naiv voltam... Le kellett tennem a kocsit, még így is majdnem sikerült leragadnom... 

Rögtön az elején egy búbosbanka fogadott. Bár a nap már fenn volt és a fények sem voltak rosszak, mire a fényképezőgép működésbe lendülhetett volna, a madár továbbállt. A juhász tanyájánál vörös vércsék és nászrepülő örvös galambok látványa volt említésre méltó, a Városréten azonban nem volt túl nagy mozgás. Mindössze egy póling rebbent fel előttem, hang nélkül. 

A csőre rövidsége, a fejtetőn kivehető sötét sáv miatt szerintem ez egy kis póling lehetett:

A Városréten áprilisban rendszeresen lehet kis pólingokat megfigyelni, de a talajon sétáló madarakat könnyebb határozni, ezért van bennem egy kis bizonytalanság.
A TKM-tározónál először úgy tűnt, minden csendes. Az élénk szél miatt ugyanis a vízimadarak többsége a nád rejtekében tartózkodott, így a vízen alig-alig láttam valamit. Az egyik tavon azonban fehérlett néhány folt. Gulipánok. A visszafelé hajló csőréről és tarka színéről könnyen felismerhető madarakat nem lehet összetéveszteni mással. 

Összesen 4 pár került elő, íme néhányukról egy röpkép:

Szerencsére a bütykös ásólúd pár is megvolt, ezúttal a tojó került lencsevégre:

A nádi énekesek is szépen gyülekeznek. Megjött a nádi tücsökmadár (legalább tíz példány szólt), de itt van a cserregő és a foltos nádiposzáta is.

 (A képen az utóbbi faj)

Az izgalmasabb dolgok azonban még csak ezután következtek. Először szemberepült velem egy búbosbanka. Autófókuszos objektívvel az év fotója lett volna, így azonban nem sikerült "lekapnom" a fajt. Sikerült viszont dokumentálni azt a "rám repülő" kormos szerkő csapatot, amely megjelenése nekem április 7-én még meglehetősen korainak tűnt. 

Íme egy példány:

A vízállás egyébként elég alacsony volt, így néhány partimadárral is találkozhattam. A gulipánok mellett gólyatöcsök, füstös cankó került elő leghamarabb, de a tározó közepén felszínre bukkant iszappadok még több sikerrel kecsegtettek. A hátralévő időm itt is telt el, ugyanis bőven akadt látni- és fotózni való. Rögtön sikerült egy tavi cankót felfedezni: A vékony, egyenes csőr, az észrevehető "sapka" és a fekete foltok a madár hátán jó bélyegek a szürke cankótól való elkülönítésben.

Akadt néhány pajzsoscankó is.

 Az alábbi röpkép jól mutatja, hogy milyen méretbeli különbségek lehetnek egyes egyedek között:

Kiderült, hogy tavi cankóból sem egy van, legalábbis négy példány egyszerre repült fel. (Az alábbi fotóra  azonban csak három fért rá:-))

Hirtelen billegetőszerű hangot hallottam, a gyorsan tovarebbenő madárról csak egy "erősen kifogásolható minőségű" képet készíthettem, de nem bántam meg.

Erről a rossz fotóról is egyértelmű, hogy rozsdástorkú pityer repült át előttem!!!

 (A faj vonuláskor nem ritka errefelé, de nekem már nagyon régóta nem volt szerencsém hozzá.)

Aztán megint meglepődtem. Vagy húsz példány havasi partfutó szállt le egy csapatban a zátonyra. Sajnos a nádszálak takarása miatt fotózni nem nagyon tudtam őket, erről az egy- nyíltabb helyre kimerészkedő - példányról sikerült csak néhány képet készítenem:

E madarak ilyenkor még a téli tollazatukat viselik és a fekete hasfoltjuk sincs meg. (Ennek a példánynak egyáltalán nem volt még, de akadt a csapatban pár példány, amelynek már látszott némi fekete maszat a testalján.)

Volt még pár kis lile és akadt egy réti cankó is. Közben füsti fecskék kis csapata is átrepült felettem, nekem idén ezek voltak az elsők. (Papp Gábor már március 25-én látott egyet Debrecenben.)

 A tavi cankóról is készítettem még egy képet:

Sajnos hamar eltelt az idő, így ballagnom kellett visszafelé. Még egy érkező faj azért elém került: egy sárga billegető. Az ellenfényes fotót csak azért teszem fel, mert vele a ma megfigyelt madárfajok száma elérte az ötvenet, vagy ahogy a bulvármédia közölné: a FÉLSZÁZAT! (És akkor még nem említem a délben a Kishegyesi úton hallott barátposzátát.)
Egyszóval: jó kis nap volt ez!
(bár ez öt szó:-))

Nemcsak az szép, ami ritka...

A mai nappal kapcsolatban ez az örök igazság jutott az eszembe. Mivel a kerékpáromra lámpát kellene venni, a kocsiba meg üzemanyagot (és mindkét projekt már csak a következő fizetés után valósulhat meg), ezért gyalog jártam be a környékbeli élőhelyeket. A vasút gátjáról szemlélődve a Lapost is jó fényben vizsgálhattam. A gólyák közül a tojó most is a fészken ült, a párja pedig zsákmány után keresgélt:

Nem sokkal később, már a Gyékényesben jártam, amikor egy nagy kört is leírt a fejem fölött és így egy röpképet is készíthettem róla. Olyan közel jött, hogy bele sem fért a képbe, de ezzel a kivágással még érdekesebb lett a fotó.

A Gyékényest járva feltűntek a rovarok is. A közönséges acsa már neve után sem ritka szitakötő faj, de azért képre kívánkozott:

A szeles időben is fel-felhangzott a fülemülék csodálatos éneke. A kiülő madarak vagy árnyékban vagy takarásban voltak, de azért próbálkoztam a fotózással:

A Gyékényesben még mindig elég sok víz van, a remek fényekben egy tájképen is megörökítettem az élőhely mostani állapotát.

A szomszédos lucernaföldön átgyalogolva egyszer csak egy fecskefarkú lepke libben elém:

Ha van kedvünk lehajolni a közönségesebb fajokhoz, akkor még egy olyan gyakori növény is megmutatja bonyolult szépségét, mint a pitypang:

A Hidas-laposra átérve feltűntek a bíbicek is. Bár bíztam benne, hogy feltűnnek az első tövisszúró gébicsek is, de rájuk még várnom kell. (Hát még ha egyszer vörösfejű gébiccsel is összehozna sors, mint a napokban a Pest megyei madarászokat!)

De a gyakori fajok között is akadt még látnivaló- A kecskebékák például a Tócó patakban szívesen kiültek napozni:

Egy másik faj (tavibéka?) egyedei pedig aktív násztevékenységben voltak:-)

Talán ennek tudható be, hogy a napos, derült időben is elég hangosak voltak. A brekegésüket felerősítő hanghólyagjuk működését is sikerült megörökíteni:

A patak ezen szakaszán még a gólyahír is teljes pompájában mutatkozott:

Egyszer csak egy pár örvös galamb szállt le a közelemben, Miközben gyommagvakat eszegettek meg a vízből kortyolgattak, egész jól tudtam fényképezni a sárga színű boglárkák között sétáló egyik madarat:

Hazafelé már nem a vasúti töltésen mentem, mert ott a közmunkások egy jókora csapata kaszált éppen. Bízva   a gumicsizmámban, a Laposon akartam keresztülvágni, de mint utóbb kiderült, ez nem volt igazán jó ötlet. Bár ezt a sárga billegetőt még megfotózhattam...

... de ezután már nem volt több kellemes élményem. Egy idő után már olyan mély víz vett körül, hogy esélyem sem volt száraz lábbal visszakapaszkodni a töltésre. Miután az egyik csizmám úgyis megmerült, visszafordulni meg nem akartam, "feláldoztam" a másik csizmámat is. A szárazra érve aztán kiöntöttem a vizet a gumicsizmából, kicsavartam a zoknimat és lehúztam. Bár némileg így is cuppogva és fröcsögve caplattam hazáig, összességében megérte a mai túra. Mert tényleg sok szépet láttam...

Téglagyári kiruccanások

Tegnap délután Dorka lányommal együtt elkanyarodtunk az egykori ALFÖLDI téglagyár kubikgödreihez. Nagy élmény volt, a kiszáradt bányaterület csillogó vízállásain és a földön legalább 800 nagy sirály Ráadásul köztük egy heringsirályt is megpillantottam, sőt talán egy világoshátú alfajt... Azért csak "talán", mert mindössze a hétszeres nagyítású kézitávcsövem volt nálam, a sirályok meg azért annál távolabb, hogy ilyen optikával biztosra mehessek. Persze fényképező sem volt nálam, hogy legalább dokumentálhassam a madarat... (Érkezésünkkor még egy sast is láttunk távolodni, de őt még kézitávcsővel sem nézhettem meg. Méreteiből adódóan azonban biztosan nem ölyv lehetett.)

Viszont elhatároztam, hogy másnap lessátorral és teljes felszereléssel visszatérek.

Ma reggel 4 órakor tehát keltem és öt órakor már a sirályok hűlt helyén kuporogtam lessátram mélyén. Bizony, sirályok nem voltak, mindössze két példány repült fel pirkadat után a tegnapi területről...

Bíztam benne, hogy azért lesz valami, de csak sárga billgetők vigasztaltak:

Ez a fiatal is hamar felrebbent, mikor elkezdtem fotózni:

Az alábbi képet már a sátorból való kibújás után készítettem az élőhelyről:

Minden valószínűség szerint a sirályok csak délután gyűlnek be ide, így hát potyára jöttem reggel. (és keltem "zöldhajnalban"). Délután akadt egy félórám, így újra kilátogattam a helyszínre.

 Még négy gulipán is előkerült. Kettőt egészen közelről fotózhattam:

A teljes "csapatot" pedig így sikerült dokumentálni:

Megvoltak a sirályok is, igaz fele akkora mennyiségben, mint tegnap. A jó négyszáz példányos csapatban ráadásul nem bukkant fel az a madár, ami a legizgalmasabbá tette az előző napi kiruccanásunkat. Pedig alaposan átnéztem az itt tartózkodó sereget, de nem volt szerencsém. 

Amíg a vízállások megvannak, minden délután érdemes lenne ránézni a területre. 

A hőség mindenesetre hatásosan dolgozik, egyre nagyobb a szárazság:

Újra a tározónál

Ezúttal délután lett egy kis időm és újra a bütykös ásóludakat akartam megkeresni. Nem csigázom az érdeklődést, nem találtam meg őket, valószínűleg már nincsenek is a tározón, így idén költést sem jegyezhettünk fel. A jó fényben mégsem volt haszontalan körbejárnom a tározó északi medencéit. Barátrécét például most fotózhattam először elfogadható minőségben:

Már a szepesi határ felől keringett be fölém ez a gólya:

 

Sárga billegetőt már sokat fényképeztem, de ennek a száraz ágon üldögélő példánynak

 nem tudott ellenállni az objektív:-)

Mint ahogy ez a búbos vöcsök is képre kívánkozott. (A párja sajnos nem fért rá a fotóra)

Maga a tározó is mesés látványt nyújtott. Így ha ritkaságot és szenzációt nem is hozott a mai délután, szépségekben és élményekben nazért volt bőven részem. És ez sem semmi!

Kormos légykapó és hamvas rétihéja

A fenti képen látható kormos légykapó megadta a mai kiruccanás alaphangulatát. Szombat délután ismét a Tócó nyugati ága felől közelítettem meg a szeméttelep vízállását. Ez egyben a fajról az eddigi legjobb fotóm. Hogy a gólyatöcsről melyik, azt nehéz megmondani, mert elég sokszor fényképeztem már ezt a tetszetős madarat. És mégis, bármikor elém kerül, nem tudok ellenállni, egyszerűen FOTÓZNI KELL: 

Ezúttal már sirályok is akadtak. A tucatnyi danka között két elsőéves sztyeppi sirály mutatkozott. Utóbbiakról  több fotót is készítettem, hogy minden bélyeg jól látszodjon a határozáshoz:

Erősen figyeltem a billegetőket, hátha citrombillegetőre bukkanok, de ekkora szerencsém ma nem volt... Pedig sárga billegető azért került bőven:

A fenti képen a jobb oldali madár már a téglagyár egykori kubikgödreinél készült. Már régóta terveztem, hogy elnézek errefelé, most belefért még a kitérő. (Ráadásul éppen járható volt az agyagos dűlőút is. Egy nagyobb eső után nem érdemes próbálkozni autóval, mert lehet, hogy csak befelé lesz út... Ez saját tapasztalat:-)

A nap meglepetése is ekkor jött: észak felől egy hamvas rétihéja repült be elém. Nem sok időm volt, de sikerült elkapni legalább dokumentálási céllal a Debrecenben nem túl gyakran felbukkanó fajt:

Régóta szerettem volna már hantmadarat is fotózni: Most sikerült, igaz, reménykedem, hogy lesz majd ennél jobb is! (Például lesből:-)