Mit jobb megbánni?

A múlt héten készültem már egy kis lessátras fotózásra a vízálláson.

Akkor nem mentem ki végül, és bántam is... 

Ma reggel összeszedtem magam és besátraztam. Ma meg ezt bántam meg:-((

Röviden: a víz teljesen be volt fagyva, egyetlen sirály sem jött be, így aztán gyakorlatilag feleslegesen töltöttem el a reggelt és a kora délelőttöt. Mindössze néhány szarka és két barázdabillegető mutatkozott az objektív előtt... 

Egyéb érdekesség: réti pityer mozgolódott, de sajnos nem került lencsevégre, a Tócóban meg már 7 kis vöcsök volt megfigyelhető!

Ahogy a nóta mondja: "jobb megbánni holnap, amit ma tett, mint semmit sem tenni és azt bánni meg":-))

Ennyit a mai napról...

Madarak még közelebbről

Az első varjaktól a torkos sirályig

Ma délután ismét "sirályozni" akartam. A szeméttelep erre mindig jó terep, az első meglepetés azonban egy vetési varjú képében köszöntött rám. Ő volt az első idén Debrecenben. Lehet, hogy csak Hortobágyról kóborolt ide a több táplálék reményében:

A sirályok "szokásos" helye (a legyalult földplató) most azonban üres volt. Így röpképekkel kellett próbálkoznom:
"Öregebb" példányok szinte nem is voltak, ez az egy subad. példány került csak elő:

Remek fények voltak, ilyen napsütésben még az oly megszokott szarka is mutatós madárrá változik:

A dankasirályok közül egy torkos példányt is sikerült felfedezni. Meresztettem a szemem, hogy vajon mi lehet a csőrében, de nem sikerült tökéletes biztonsággal megállapítanom. Talán egy hal? Vajon a Tócóból fogta, vagy a szeméttelepen fedezett fel valami "hallerakatot"? Mindenesetre igen boldogan repült vele tovább...

Ezen a sirályon még agyalok, de szerintem ez inkább sztyeppi (cachinnans) és nem sárgalábú (michehallis). Ha szakértő nézi a blogomat, nyugodtan megcáfolhat... Mindenesetre a feje egész világos meg a csőre sem olyan hangsúlyos, mint a sárgalábúnak.

Tettem egy kitérőt a Lovász-zugi tározóhoz is, de ez csupán az átrepülő 22 példányos darucsapat miatt érte meg:

Nézzünk lefelé is...

A címben szereplő bölcsességet már két napja is megállapítottam. Most is úgy gondoltam, érdemes lesz a Tócóvölgy növényeit szemügyre venni. A Gyékényesben azért egy szarka úgy döntött, hogy ő bizony szerepelni akar a mai naplóbejegyzésemben. Nem akartam csalódást okozni neki:

Az viszont már kifejezetten örömteli felfedezés volt, hogy az öldöklő aszat (Cirsium furiens) 11 példányát itt is megtaláltam. Aztán a "régi" termőhelyén, meg a Másik laposon is leltem jó pár tövet ebből a védett növényből. A levele árulkodik, hogy miért is hívják öldöklőnek, latinul meg haragosnak ezt az aszatfajt:
Sajnos virágzó példányt még nem találtam, ám ez a szamárkóró képre kívánkozott. Ugyan nem védett és nem is ritka, mégis hordoz (nem is kevés) esztétikumot...

Aztán persze a szamárkenyérre is koncentráltam. Legalább 45 tövet leltem belőle a múltkori helyen, ami nekem legalábbis igencsak rendkívüli. Nem tudtam megállni, hogy újabb fotókat készítsek.

Hajnali fények

Egyetlen cél vezérelt csupán ma hajnalban. A közeli Gyékényesben (ami egy vízinövényekkel benőtt, ezüstfákkal, vadrózsabokrokkal tarkított egykori bombatölcsér) a poszátákra voltam kíváncsi. Azonban egészen más fajokra bukkantam a kora reggeli fényben. Talán az álmosság, talán a (fél)ellenfény csapott be, de néhány másodpercig ugyancsak meresztettem a szemem a magasfeszültségű vezeték oszlopán álldogáló alábbi madárra: A rejtély aztán hamar megoldódott. Egy szarka mutatta a hátsóját... Alig ballagtam tovább, egy fülesbagoly repült ki a fák közül. Nemsokára utódaira is rábukkantam. Először nagyobbfajta szőrcsomóknak tűntek, majd ahogy a távcsőbe pillantottam, fény derült a kilétükre:

A három bagolyfióka mellett néhány szürke légykapó jelentett még izgalmat, no meg a lépten- nyomon megszólaló énekes nádiposzáták. Lám, végül még poszátákkal is sikerült találkoznom!

Sőt, még réti tücsökmadár hangját is véltem hallani egy rövid időre, de főleg a fülemülék daloltak.