A blognak folytatódnia kell...

Folytatódik is. Azt nem mondom, hogy közkívánatra, mert nem hemzsegnek a visszajelzések az olvasóimtól és senki sem követelte türelmetlenül, hogy majd' egy hónapig nem volt bejegyzésem. Közben Szolnokon jártam továbbképzésen, majd a Zemplénben erdei iskolában. Utóbbi helyen készültek fotók is, de időm nem volt felrakni az ottani élményekből. (Ha valaki nagyon kíváncsi rá, akkor rá tud venni a pótlásra, de addig inkább az aktuálisabb dolgokkal folytatom.)

Szóval ma végre kijutottam a sárándi-mikepércsi határba. A Városréten búbosbankák, kis őrgébicsek jelentették az első élményt, majd továbbhaladtam a tározó felé. Ahogy lenni szokott, minden cucc benn volt az autóban: távcső, teleszkóp, állvány, fényképező, teleobjektív, etc., csupán a gumicsizmát felejtettem el. Így aztán egy sportcipőben vágtam neki a vizes terepnek, ami azonban csak az elején volt kellemetlen. (Később már annyi víz volt a cipőmben, hogy nem zavart az újabb merülés...)

A tározó déli zsilipje mellett az alábbi, nem túl szép látvány fogadott:

Ez a hab a Debrecen felől érkező szennyvizek hatása. Nagyobb esők után még mindig nem megoldott a csapadékvíz és a szennyvíz szétválasztása: ilyenkor tisztítás nélkül, csupán némileg hígítva kerül a Tócóba a szennyvíz. Azért a mai nap a szépségek domináltak: Mint ez a repülő nagy kócsag:

Vagy ez a szürke gém:

Barátréce-pár:

Előkerült idén is egy fészakaljnyi hattyúfióka:

       

Cigányrécéket aránylag ritkán sikerül lencsevégre kapni, pedig az egyik legértékesebb fészkelő a tározón:

A Városréten pompázó kammilamező is képre kívánkozott:-)

A Városréten legeltető juhász tanyája melletti kis facsoport pedig a legszebb madarakat tartogatta. Egy búbos banka pár is itt mozgott, de őket nem sikerült megörökítenem.

Ez a sárgarigó sem mutatkozott meg teljes szépségében:

Egy kis őrgébics pár viszont annál inkább. 

A hímet sikerült végre a madár szépségéhez már illőbb módon megörökítenem:

Egyedüli hiányossága az volt a mai napnak, hogy bütykös ásóludakkal nem találkoztam. 

Ásólúd-fiókák nyomában

Az előző napi esők nem tették járhatatlanná az utakat. Sőt: igazából meg sem látszott különösebben, hogy volt csapadék, legfeljebb a port verte el. Dilemmában is voltam, hogy bütykös ásólúd fiókákat keressek vagy az MMM számlálás második részét végezzem el ma reggel. Szerencsére az előbbi mellett döntöttem és nem bántam meg. Az erős, időnként viharos erejű szél ugyanis a számlálást úgyis meghiúsította volna, a másik tervem viszont maradéktalanul sikerült.

De kezdjük az elején: a TKM tározón megvoltak a hattyúfiókák (igaz, már csak hetet találtam), egy átnyaraló csörgő réce és sok gyülekező nagy kócsag jelentett még élményt. Sajnos vöcskök alig mutatkoztak, de a szeles idő is okozhatta a gyérebb madármozgást. Azért cigányrécék is kerültek elő, a tározó északi részén például 17 példány csoportosult a fokozottan védett madárból. Íme egyikük:Már az utolsó tavakat jártam be, amikor végre előkerültek a bütykös ásóludak is. Öt fióka úszkált először a szülők nélkül. (Az öregek vagy ötven méterrel távolabb figyelték ténykedésemet.) Érdekes módon nem buktak a kicsik, hanem kíváncsian pillantgattak kifelé. A tojó hápogva próbálta magához közelebb csalni a kicsiket, de eredménytelenül. Ekkor taktikát változtatott. Felrepült és nagy köröket írva körölöttünk, hangosan kezdett hápogni a fiókák fölött. A kicsik erre hirtelen egymás után tűntek el a víz alatt. Gyorsan el is kotródtam, nem akartam tovább zavarni a madarakat. (Később, amikor a visszafelé úton újból - immár takarásból rájuk pillanthattam, már a tojó vezetgette őket.)

"Képriport":

Ezek a fiatalok

A Lovász-zugi tavak képe némileg megváltozott az előző napi esőzések hatására. Az utak ugyan nem sárosak most sem, de a vízszint emelkedett és eltűntek azok a zátonyok, ahová a gólyatöcsök a fészküket építették. Elpusztultak vagy már kikeltek a fiókák? Ez csak további megfigyelésekkel lehet kideríteni. (Három pár gólyatöcs került elém most csak, az egyik pár hangosan riasztott is, ebből arra lehet következtetni, hogy nem hiúsult meg teljesen a költésük.)

Most a vízről felrebbenő tőkés récék jelentettek némi fotós élményt: Az egyik nádon "vendég" tartózkodott. Egy fiatal cigánycsuk. Neki nem ez az igazi élőhelye, de a közelben kelhetett ki, és valószínűleg most ismerkedik csak a környékkel.

Bezzeg az alábbi, kissé csapzott külsejű függőcinege már igazán otthon érezheti magát. Épp egy nagy keresztes pókra talált, de nem ette meg, hanem fiókáját etette meg vele.

A kicsi nem sokkal távolabb várta a reggelit. Testvérét nem láttam, szólni sem hallottam másik fiatalt. Elég jó kondícióban is volt ez a függőcinege-utód, így lehet, hogy vetélytárs híján az öregek minden kaját csak neki hordanak.

Gulipánok

Újabb kiruccanás az ülepítőhöz. (Lovász-zug) Ezúttal egy gulipán párra találtam. Bár a félellenfény elég zavaró volt, így is aránylag közelről fotózhattam őket. (Mellettük a piroslábú cankó jól mutatja a méretbeli különbséget is)

Érdekes, hogy két parti lilén kívül idén májusban semmilyen "ritkább" limikola nem került még itt elő. Pedig olyan szárazság van, hogy azt hinné az ember, még inkább itt összpontosulnak a partimadarak. A partfutók és társaik helyett most csak a szárcsafiókák jelentettek némi fotótémát.

Egy kis csapat sarlósfecske is megjelent az égen. Jó lenne egyszer egy "igazi" képet is készíteni erről a gyors röptű madárról, egyelőre azonban csak ilyen képre futotta: (Manuális fókusszal talán elmegy - szupergyors autófókuszom meg úgysem lesz mostanában:-(()

Téglagyári kiruccanás

Ma mindent a véletlenre bíztam. Nem voltam kinn előző nap az agyagbányánál, sőt úgy voltam vele, hogy ha nem ébredek fel időben (4 óra után), akkor nem is megyek ki fotózni. Felébredtem...

A kocsi jobb első gumija lyukas, a kipufogóm meg leszakadóban van, ezért eleve nem terveztem távolabbi kiruccanást. Egy pumpálás után már indultam is. Kissé különlegesen hat az egykori téglagyár kubikgödör-együttese, főleg annak, aki még nem látta:Sajnos az elmulasztott terepfelderítés hamar megbosszulta magát. A bánya csontszáraz volt, csupán a fal tövében csillogott némi víz. A lessátrazásról le kellett mondanom, azonban mégis volt valami meglepetés: izgatottan szaladgáltak előttema kis lilék. Hamarosan feltűnt az ok is: a bukdácsoló fiókák komikus látvány nyújtottak, jó fotót nem sikerült ugyan készítenem róluk, mégis úgy döntöttem, nem háborgatom őket tovább. Legyen elég ez az egy felvétel:

Így történt, hogy 6 óra után már újra visszafeküdhettem otthon egy kis szundikálásra. Van ilyen is...

Madarak és Fák Napján...

Mi mással is ünnepelhetném stílszerűen e jeles napot, mint egy jó kis madarászattal. Irány a Városrét és a TKM-tározó!

Alig szállok ki a kocsiból, rögtön két nyári lúd repül át előttem. A kora reggeli fényben is mutatósak. A tározón a szokásos fajok (vöcskök, récék) mellett hirtelen négy jó "ismerős" is elém kerül. Bütykös ásóludak. Miután később még egy párral találkozom az északi tavak mellett, valószínűleg három pár van jelen. Remélhetőleg a költés sem marad el!

Sokáig a vízimadarakat csak a szárcsák képviselik. Nem védett, nem ritka, közelről mégis mutatós madár .

És most jött a meglepetés. Az még nem is annyira nagy csoda, hogy ismét költött egy pár bütykös hattyú itt a tározón. Az viszont már különleges, hogy összesen nyolc fiókát sikerült megszámolnom! Ez ugyan nem "világrekord" de mindenesetre ez a pár belépett a nagycsaládosok klubjába!

Amilyen feltűnő és viszonylag bátor madár a hattyú, olyan hirtelen tud eltűnni a nádasban a fiókáival. Közelebbi képet róla nem sikerül készíteni, marad egy foltos nádiposzáta, aki vállalja a portrét: (Sajnos a közelben egy kékbegy már annyira ellenfényben volt, hogy legfeljebb dokumentumfotónak lehetne felhasználni a róla készült képeket...) A kocsihoz visszafelé ballagva még egy pár vörösnyakú vöcsök is előkerül. Legutóbb több példányt is láttam, remélhetőleg legalább ez az egy pár költeni is fog. (Akárcsak a korábbi években.)
A kocsiból még egy újabb fotótéma is kerül elém. Sárga billegető. Az autó ezúttal is jó leshelynek tűnik. Remélhetőleg mindez a fotón is meglátszik. Összességében ünnep volt ez a nap fotós és madarász énemnek is. (54 faj és néhány jó fotó a mai termés)