Búvárok helyett

Ma délelőtt Blankával ismét ránéztünk a Fancsikára.

 Két kárókatona fogadott bennünket:

Egyéb vízimadárban ezúttal sem bővelkedtek a tavak. A hattyúk ugyan még megvoltak, a récéket is megleshettük, de még egy árva búbos vöcsök sem akadt, nemhogy búvárok... 

Maradt ismét a táj, mint fotótéma:

Értékek és szépségek

Ma újra teljes bejárással derítettem fel a TKM-tározót. A gátőrház mellett egy hattyúpár úszkált két fiókával, de ezek jóval kisebbek voltak, mint a jól ismert család!

A nádasokban fiatal barkóscinegét:

és függőcinegét is felfedeztem:

De a nyílt víztükör még érdekesebbeket mutatott. Elég sok kormos szerkőt láthattam például a nap folyamán:

De végre cigányréce fiókákat is fotózhattam!

Az anyjuk megpróbált előttem sérülést mímelni, hogy elterelje a figyelmemet a kicsikről. 

Így viszont remek fotótémát adott:

De ez a galagonyalepke is fotogén volt:

Sőt, még  napraforgókkal is kísérleteztem. Ezúttal egy nem szokványos nézetből:

Elég sok kis vöcsök volt a tározón. Jutott belőlük a memóriakártyára is:-)

Egy kárókatona is időzött az egyik tó mellett.

Ám a fiatal, táplálékért kunyeráló fattyúszerkők is megérdemlik a figyelmet.

Persze sok mást is láttam még a mai napon. Már repültek a bütykös ásólúd fiókák, akadtak kanalas és csörgő récék, sok feketenyakú vöcsök is megörvendeztetett,  megfigyelhettem fiatal barna rétihéjákat, szóval ma is érdemes volt végigjárni a mikepércsi tavakat!

Gatyás ölyv és vörösnyakú vöcsök

A reggeli köd felszállta után a Tócó-Kösely menti tározó felé vettem az irányt. Bár jó hírek érkeztek a Fancsika felől - még itt a két sarki búvár, ráadásul esély van rá, hogy közelről is fotózhassam őket - ma mégis inkább a sárándi, mikepércsi határt választottam. Reméltem ugyanis, hogy a TKM tározón is felbukkan majd valami téli vendég, de nem volt ekkora mázlim... Errefelé különben hatalmas esőzés lehetett, mert a dűlőúton még gumicsizmában, gyalog is nehéz volt becaplatni. A vízen nem volt nagy élet, a kevés szárcsán kívül négy kárókatonát sikerült csak felzavarni.

 Íme egyikük:

A szürke gémek és a nagy kócsagok is kitartanak, most az előbbi fajhoz egy "illusztráció":

Bármilyen jó idő is van - talán ma utoljára... - kétéltűekre azért nem számítottam.

Ezzel a zöld levelibékával azért összefutottam:

Bár a barna rétihéja novemberben még nem ritkaság, de már ritkábban bukkan fel a nádasok fölött, mint a nyári időszakban:

Gatyás ölyvvel viszont még nem találkoztam idén. Most jó nagy távolságról, de azért sikerült látnom egyet, és hogy a blogban is megörökíthessem a téli vendéget, egy dokumentumfotót is készítettem róla:

Nagy élmény volt megpillantani az alábbi madarat: Egy vörösnyakú vöcsök téli ruhában. Idén nem is költött a faj a tározón, nem is túl sokszor került elém. Még mindig bízom benne, hogy egyszer füles vöcsökkel vagy valamelyik búvárral is összeakadok majd itt, de egyelőre vele kellett beérnem. 

Azért november vége táján ő sem túl gyakori madár:

A Városréten a közelben legelésző birkák adtak még némi fotótémát, hogy aztán a sártengeren újra átvergődve véget vessek a mai madarásztúrának. 

Érdekesség, hogy nagyon kevés a tavakon a réce (fajszámban és összmennyiségben is) valamint az, hogy ezúttal egyetlen egy libával sem találkoztam.

Búvárok nyomában

Tegnap délután ránéztem a Fancsika I-es tóra, és rögtön sikerült két sarki búvárt találnom! Sajnos a fények rohamosan fogytak és jó képet nem sikerült a madarakról készítenem. Ma úgy döntöttem, hogy reggel ismét ide látogatok ki, és újra próbálkozom. A hosszas keresés ellenére is csak egy példányt sikerült találnom és az sem volt sokkal közelebb, így csak egy ilyen fotó lett belőle:

Meg ilyen:

Néhány évvel ezelőtt ugyanitt sikerült északi búvárt és sarki búvárt is látni egész közelről, sőt, akkor még fotózhattam is őket. Csak sajnos még a filmes korszakban történt, ráadásul negatívra fényképeztem őket. Az erről készült papírképekre azonban ma is büszke vagyok és azóta várok arra, hogy egyszer rendesen újra megfotózhassam ezeket a téli vendégeket. Próbálkoztam videózással is, de ez a digiszkóp sajátosságai miatt szintén nem lett a legjobb minőségű. Azért álljon itt egy minta: (úgysem volt még videó a blogomban...)

Voltak a búváron kívül más fotótémák isis. Átrepülve találkoztam egy egerészölyvvel:

Beúszott egy szárcsa is:

Majd három kárókatona is tiszteletét tette: (Ez persze már inkább csak dokumentumfotó...)

Mint ahogy a nagy őrgébicsről készült kép is. Igen az a kis fehér maszat ott a fa hegyén:-))

Érdekesebb megfigyelés volt még az átrepülő lilik-csapatok, egy fiatal vízityúk és főleg egy átrepülő keresztcsőrű észlelése. Nem is volt ma ez olyan rossz választás a mai napra...

Vízi világ Poroszlón

Tisza-tavi nyaralásunk nem sikerült a legfelhőtlenebbül. (Szó szerint, ugyanis pocsék idő volt.) A mai napon (kedden) legalább nem esett, így meglátogattuk  Poroszlón a vízi sétányt és tanösvényt. Hajóval vittek bennünket a pallórendszerig, ahonnan felderíthettük a terepet. Az első madármegfigyelő helyről már akadt is látnivaló és a nem túl jó fények ellenére fotózni is próbáltam. Míg az alábbi fattyúszerkőket fotóztam, a betekintőben magyarázó túravezető elmondta, hogy fattyúszerkők most nincsenek, valószínűleg fiatal dankákat látok csak:-)

"Nem nagyon jellemőek a küszvágó csérek sem most" - tette hozzá, én meg közben lencsevégre kaptam az alábbi madárkát:

Tavitózsából viszont nem volt hiány. A korábbi árvíz miatt elhúzódott a szép növények virágzása, így most még teljes pompájukban csodálhattuk meg őket:

Szintén gyakori volt a kárókatonák jelenléte. 

Sajnos a fények nem segítették a fotózást, de emlékül róluk is álljon itt egy kép:

Oázis a fagyban

Az igen kemény fagyban azt hihetnénk, hogy nem találkozhatunk áttelelő madarakkal. (Csak azokkal, amelyek egyébként sem számítanak vonulónak.) Éjjel például -19 Celsius fokot mértek Debrecenben, de amikor 8 óra után a Tócó Vértesi úti szakaszához érek, még mindig kemény fagy fogad. (-11 C) Itt azonban egy különleges élőhelyet találunk télen, hiszen a szennyvíztisztító "jóvoltából" a patak ezen szakasza nem fagy be, menedéket nyújtva számos madárfajnak. A hóban a Tócó partján sétálok észak felé, és nem győzöm a madárfajokat feljegyezni. Rögtön egy csapat seregély a túlparti fákon. Vannak vagy ötvenen, időnként le-leszállnak a vízhez is, majd ismét az ágakra.

Aztán a szeméttelep varjúi méltatlankodnak valamin: Egy kékes rétihéja hímet űznek, hajtanak jó messzire. Sajnos nem felém, így csak egy távoli képen sikerül dokumentálni a Debrecenben ritkán megfigyelhető fajt:
A kékes rétihéja persze téli vendég, megjelenése nem rendkívüli, legfeljebb örömteli. A fütyülő réce azonban el szokott tűnni a fagyokkal, ez a példány meg úgy tűnik, itt a Tócón akar telelni!
Az erdei cankók már-már megszokottá válnak ilyenkor télen a Tócó mentén, egyikükről sikerül most kissé közelebbi képet is készíteni.

Nem könnyű a fotózás, mert a víz fölötti párafelhőt a szél rendre függönyként sorolja az objektív és a téma közé. Sok "fátyolos" kép között egy-egy "napsütéses" is akad azért. Még a cankóval bíbelődöm, amikor észak felől legalább kétszáz sötét madár közeledik. Messziről libásnak tűnnek, de gyanús, hogy nem hallani a hangjukat. A távcsőbe pillantva kiderül az oka is: ezek nem libák, hanem kormoránok! Sajnos csak későn kapok észbe, így a nagy tömeget nem sikerül dokumentálni, csak néhány példányt belőlük. (Pedig még átrepülve sem sok adat van Debrecen területéről e fajból!)

Aztán a legszebb élmény a mai napon. Ez a sárszalonka egészen sokáig hagyta magát fotózni. Csak a párafelhővel kellett megküzdeni, meg az időnként elbújó nappal. Végül mégiscsak sikerült egy elfogadható képen megörökíteni a fajt, amellyel korábbi teleken egyáltalán nem találkoztam még. Mindent összevetve, megérte a reggeli kitérő, meg a majdnem lefagyott kezem. Egy igazi oázisban járhattam ma reggel!