Gatyás ölyv és vörösnyakú vöcsök

A reggeli köd felszállta után a Tócó-Kösely menti tározó felé vettem az irányt. Bár jó hírek érkeztek a Fancsika felől - még itt a két sarki búvár, ráadásul esély van rá, hogy közelről is fotózhassam őket - ma mégis inkább a sárándi, mikepércsi határt választottam. Reméltem ugyanis, hogy a TKM tározón is felbukkan majd valami téli vendég, de nem volt ekkora mázlim... Errefelé különben hatalmas esőzés lehetett, mert a dűlőúton még gumicsizmában, gyalog is nehéz volt becaplatni. A vízen nem volt nagy élet, a kevés szárcsán kívül négy kárókatonát sikerült csak felzavarni.

 Íme egyikük:

A szürke gémek és a nagy kócsagok is kitartanak, most az előbbi fajhoz egy "illusztráció":

Bármilyen jó idő is van - talán ma utoljára... - kétéltűekre azért nem számítottam.

Ezzel a zöld levelibékával azért összefutottam:

Bár a barna rétihéja novemberben még nem ritkaság, de már ritkábban bukkan fel a nádasok fölött, mint a nyári időszakban:

Gatyás ölyvvel viszont még nem találkoztam idén. Most jó nagy távolságról, de azért sikerült látnom egyet, és hogy a blogban is megörökíthessem a téli vendéget, egy dokumentumfotót is készítettem róla:

Nagy élmény volt megpillantani az alábbi madarat: Egy vörösnyakú vöcsök téli ruhában. Idén nem is költött a faj a tározón, nem is túl sokszor került elém. Még mindig bízom benne, hogy egyszer füles vöcsökkel vagy valamelyik búvárral is összeakadok majd itt, de egyelőre vele kellett beérnem. 

Azért november vége táján ő sem túl gyakori madár:

A Városréten a közelben legelésző birkák adtak még némi fotótémát, hogy aztán a sártengeren újra átvergődve véget vessek a mai madarásztúrának. 

Érdekesség, hogy nagyon kevés a tavakon a réce (fajszámban és összmennyiségben is) valamint az, hogy ezúttal egyetlen egy libával sem találkoztam.

Szeszélyes április

A "kép szöveg nélkül" stíluson megpróbálok változtatni végre:-) Remek időben jutottam ki a sárándi határba. A sáron keresztül most sem mertem autózni, így gyalogosan sétáltam el a tározóig. A foltos nádiposzáta már nem volt számomra újdonság, de a azért örömmel hallottam az énekét. Még egy fotóra is futotta... 

A Városréten még egy mezei nyúllal is összehozott a sors, szerencsére elég közelről tudtam lencsevégre kapni a fülest:

A tározón öt búbos vöcsök (2 és fél pár), meg egy magányos vörösnyakú vöcsök okozott némi örömet.

Aztán jött a meglepetés. A bütykös hattyú ugyan már kétszer is költött a TKM tározón, ám már csak a fiókákat vezető szülők utaltak a fészkelésre. Ezúttal azonban a fészkét is sikerült kiszúrni:

Egy magányosan úszkáló dankasirályt is sikerült lefotózni, de nem sikerült dokumentálni az első fattyúszerkőket. (Pedig 3 is átrepült fölöttem:-) Sőt: egy kóbor fenyőrigó is átszállt később északi irányba a tározó felett.

A Városréten újabb meglepetés ért. Már épp azon morogtam, hogy nem lesz időm ránézni a tározó északi részére. (A nagy sár miatt ugyanis nem tudok autóval eljutni odáig.) Pedig a bütykös ásóludak nagy valószínűséggel most is ott tartózkodnak. Erre a Városréten a következő kép fogadott:

Még egy pár gólyatöcs is mozgott a réten, meg pajzsoscankók, réti cankók. Végül Mikepércsen letértem a tszútra, ahol a szikkasztón is láttam gólyatöcsöt. Ezúttal fotózható közelségben:

Madarak és Fák Napján...

Mi mással is ünnepelhetném stílszerűen e jeles napot, mint egy jó kis madarászattal. Irány a Városrét és a TKM-tározó!

Alig szállok ki a kocsiból, rögtön két nyári lúd repül át előttem. A kora reggeli fényben is mutatósak. A tározón a szokásos fajok (vöcskök, récék) mellett hirtelen négy jó "ismerős" is elém kerül. Bütykös ásóludak. Miután később még egy párral találkozom az északi tavak mellett, valószínűleg három pár van jelen. Remélhetőleg a költés sem marad el!

Sokáig a vízimadarakat csak a szárcsák képviselik. Nem védett, nem ritka, közelről mégis mutatós madár .

És most jött a meglepetés. Az még nem is annyira nagy csoda, hogy ismét költött egy pár bütykös hattyú itt a tározón. Az viszont már különleges, hogy összesen nyolc fiókát sikerült megszámolnom! Ez ugyan nem "világrekord" de mindenesetre ez a pár belépett a nagycsaládosok klubjába!

Amilyen feltűnő és viszonylag bátor madár a hattyú, olyan hirtelen tud eltűnni a nádasban a fiókáival. Közelebbi képet róla nem sikerül készíteni, marad egy foltos nádiposzáta, aki vállalja a portrét: (Sajnos a közelben egy kékbegy már annyira ellenfényben volt, hogy legfeljebb dokumentumfotónak lehetne felhasználni a róla készült képeket...) A kocsihoz visszafelé ballagva még egy pár vörösnyakú vöcsök is előkerül. Legutóbb több példányt is láttam, remélhetőleg legalább ez az egy pár költeni is fog. (Akárcsak a korábbi években.)
A kocsiból még egy újabb fotótéma is kerül elém. Sárga billegető. Az autó ezúttal is jó leshelynek tűnik. Remélhetőleg mindez a fotón is meglátszik. Összességében ünnep volt ez a nap fotós és madarász énemnek is. (54 faj és néhány jó fotó a mai termés)