A blognak folytatódnia kell...

Folytatódik is. Azt nem mondom, hogy közkívánatra, mert nem hemzsegnek a visszajelzések az olvasóimtól és senki sem követelte türelmetlenül, hogy majd' egy hónapig nem volt bejegyzésem. Közben Szolnokon jártam továbbképzésen, majd a Zemplénben erdei iskolában. Utóbbi helyen készültek fotók is, de időm nem volt felrakni az ottani élményekből. (Ha valaki nagyon kíváncsi rá, akkor rá tud venni a pótlásra, de addig inkább az aktuálisabb dolgokkal folytatom.)

Szóval ma végre kijutottam a sárándi-mikepércsi határba. A Városréten búbosbankák, kis őrgébicsek jelentették az első élményt, majd továbbhaladtam a tározó felé. Ahogy lenni szokott, minden cucc benn volt az autóban: távcső, teleszkóp, állvány, fényképező, teleobjektív, etc., csupán a gumicsizmát felejtettem el. Így aztán egy sportcipőben vágtam neki a vizes terepnek, ami azonban csak az elején volt kellemetlen. (Később már annyi víz volt a cipőmben, hogy nem zavart az újabb merülés...)

A tározó déli zsilipje mellett az alábbi, nem túl szép látvány fogadott:

Ez a hab a Debrecen felől érkező szennyvizek hatása. Nagyobb esők után még mindig nem megoldott a csapadékvíz és a szennyvíz szétválasztása: ilyenkor tisztítás nélkül, csupán némileg hígítva kerül a Tócóba a szennyvíz. Azért a mai nap a szépségek domináltak: Mint ez a repülő nagy kócsag:

Vagy ez a szürke gém:

Barátréce-pár:

Előkerült idén is egy fészakaljnyi hattyúfióka:

       

Cigányrécéket aránylag ritkán sikerül lencsevégre kapni, pedig az egyik legértékesebb fészkelő a tározón:

A Városréten pompázó kammilamező is képre kívánkozott:-)

A Városréten legeltető juhász tanyája melletti kis facsoport pedig a legszebb madarakat tartogatta. Egy búbos banka pár is itt mozgott, de őket nem sikerült megörökítenem.

Ez a sárgarigó sem mutatkozott meg teljes szépségében:

Egy kis őrgébics pár viszont annál inkább. 

A hímet sikerült végre a madár szépségéhez már illőbb módon megörökítenem:

Egyedüli hiányossága az volt a mai napnak, hogy bütykös ásóludakkal nem találkoztam. 

Erdei iskolás élmények

Nem halmoztak el ugyan az olvasói levelek, hogy mégiscsak számoljak be az erdei iskolás élményeimről, de azért érkezett ilyen kérés, és nekem egy ember kívánsága is számít:-)

Szóval: május 10. és 14. között voltunk erdei iskolában a Zemplén megyei Pusztafalun. Az időjárás ugyan nem fogadott bennünket a kegyeibe, bár mindez relatív. A hazajövetelünk után kezdődött özönvízszerű esőzést mindenesetre megúsztuk....

Szóval a táborban töltött néhány nap engem arra tanított meg - újra - hogy az apróbb dolgokra is érdemes figyelni.

Bár a teleszkóp sem volt haszontalan:

Ezt a fürge gyíkot egészen közelről megszemlélhettük:

Ez az érdekes barna varangy a csíkos lábaiva meglehetősen furcsán nézett ki.

Pókok között is akadt szemrevaló. (Aki fajra is tudja határozni, az segítsen!)

A tábor végében található tavacskában fogadott a legtöbb élmény: mint ez a vízisikló:

vagy a kérészek rajzása:

A madarász suli legaktívabb tagjai dacoltak az esővel és nem is bánták meg:

Ezt a kucsmagombát sajnos nem  mi találtuk:

A füzéri vár látképe, ahová természetesen felmentünk:

Közelről még egy ganajtúró is igen érdekes:

A békák közül a leggyakoribb a sárgahasú unka volt, egyedeivel sokfelé találkoztunk.

Ezzel a foltos szalamandrával viszont csak egy esős éjszaka hozott össze a sors:
        

Ez a 'földönkívüli' jószág viszont sok fejtörést okozott. Azt sejtettem, hogy szitakötő lárvája, de hogy melyik fajé? A feltűnő szőrös testfelépítése miatt végül feketelábú szitakötőnek határoztam:

Még egy pók, hozzá is várom a fajnevet!

Aki zuzmókban otthon van, az pedig most segítsen:

Az esti vihar előtt igazán színpompásan nézett ki a tábori tavacska:

Szóval nekem személy szerint nagy élményt jelentett a Zemplén apróbb élőlényeivel való ismerkedés. Remélhetőleg a gyerekek között is sokan akadnak, akik e néhány nap alatt izgalmas dolgokat fedezhettek fel a természetben. 

Akkor pedig biztosan megérte!