Tegnap délután Dorka lányommal együtt elkanyarodtunk az egykori ALFÖLDI téglagyár kubikgödreihez. Nagy élmény volt, a kiszáradt bányaterület csillogó vízállásain és a földön legalább 800 nagy sirály Ráadásul köztük egy heringsirályt is megpillantottam, sőt talán egy világoshátú alfajt... Azért csak "talán", mert mindössze a hétszeres nagyítású kézitávcsövem volt nálam, a sirályok meg azért annál távolabb, hogy ilyen optikával biztosra mehessek. Persze fényképező sem volt nálam, hogy legalább dokumentálhassam a madarat... (Érkezésünkkor még egy sast is láttunk távolodni, de őt még kézitávcsővel sem nézhettem meg. Méreteiből adódóan azonban biztosan nem ölyv lehetett.)
Viszont elhatároztam, hogy másnap lessátorral és teljes felszereléssel visszatérek.
Ma reggel 4 órakor tehát keltem és öt órakor már a sirályok hűlt helyén kuporogtam lessátram mélyén. Bizony, sirályok nem voltak, mindössze két példány repült fel pirkadat után a tegnapi területről...
Bíztam benne, hogy azért lesz valami, de csak sárga billgetők vigasztaltak:
Ez a fiatal is hamar felrebbent, mikor elkezdtem fotózni:
Az alábbi képet már a sátorból való kibújás után készítettem az élőhelyről:
Minden valószínűség szerint a sirályok csak délután gyűlnek be ide, így hát potyára jöttem reggel. (és keltem "zöldhajnalban"). Délután akadt egy félórám, így újra kilátogattam a helyszínre.
Még négy gulipán is előkerült. Kettőt egészen közelről fotózhattam:
A teljes "csapatot" pedig így sikerült dokumentálni:
Megvoltak a sirályok is, igaz fele akkora mennyiségben, mint tegnap. A jó négyszáz példányos csapatban ráadásul nem bukkant fel az a madár, ami a legizgalmasabbá tette az előző napi kiruccanásunkat. Pedig alaposan átnéztem az itt tartózkodó sereget, de nem volt szerencsém.
Amíg a vízállások megvannak, minden délután érdemes lenne ránézni a területre.
A hőség mindenesetre hatásosan dolgozik, egyre nagyobb a szárazság:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése