Sőt, még tavaszt sem. Bár a bíbicek közismerten a legkorábban érkező madarak, az a példány, amit ma láttunk Sorosi Peti cimborámmal, biztosan nem a tavaszt jelzi még. Sokkal valószínűbb, hogy a be nem fagyott Tócó-szakaszon próbálkozott átteleléssel. Akárcsak egy barázdabillegető, két guvat és egy erdei cankó (az utóbbi két fajtól ez nem számít akkora ritkaságnak.)
Először a mikepércsi-sárándi határt látogattuk meg Petivel. A hólepte Városréti legelőn eleinte a nyomolvasás jelentette a legnagyobb izgalmat, később meg is elevenedett a táj. Dolmányos varjú üldözött egy kis sólymot, később egy hím, majd egy tojó kékes rétihéja is megörvendeztetett bennünket. A befagyott tavak már kevesebb eredményt hoztak, visszafelé azonban a Városrét egyik fáján 5 énekes rigó okozott meglepetést. Enyhébb teleken ezek is áttelhetnek, de hol van itt az enyhe tél? 
Madarászatunk zárásaként gondoltuk, hogy még megnézzük a Lovász-zugi tavakat. Ekkor "futottunk" bele a bíbicbe és a többi madárba. 
Közülük csak a havasi pityert és a jégmadarat nem sikerült lencsevégre kapnom, a többi fotóért Petit is köszönet illeti: ő kormányozta az autót, míg én fényképeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése