Fiókák

Újból ellenőriztem a TKM-tározót. Előző nap Gyüre Peti már megtalálta a bütykös ásólúd fiókáit. Mindössze két kicsinye van az alábbi képen látható tojónak:

Azaz nem is olyan kicsik, már anyányiak a fiókák, úgyhogy jól elrejtette őket eddig a szemünk elől a mama!

Persze fotózni nem nagyon lehetett, mert azonnal lebuktak. (Nem akartak lebukni...)

Teljes útvonal

Régóta tervezem, hogy a teljes Tócó-Kösely menti tározót bejárom és felmérem annak madárvilágát. Ez a lehetőség ma jött el. Reggel 5 óra után néhány perccel már a helyszínen is voltam. A vizeken viszonylag kevés madár mutatkozott. Egy búbos vöcsök családot azért hamar sikerült találnom:

A récékből szinte leggyakoribb faj a cigányréce volt, ami több mint örömteli!

Néhány hete Gyüre Peti már jelezte, hogy hat fiókája van a bütykös hattyúknak.

 Most végre őket is láthattam:

A virágkákás, zöldmoszatos (békanyálas) vízfelület tájképileg is elég tetszetős. 

Legalábbis én érdemesnek tartottam megörökíteni:

A régi gátőrház környékén több sakktáblalepke is repkedett. Leszállva ő is alkalmas modellnek bizonyult.

Fattyúszerkő több is mutatkozott a tározón, de a gátőrháztól délre két kormos szerkő is előkerült. Autofókusz híján nem volt egyszerű a fotózásuk, egyetlen lehetőségem az volt, hogy minél több képet készítek a fokozottan védett madarakról, és reménykedem, hogy akad majd közöttük egy-két éles is. 

Nos, a módszer azért nem tökéletes, ezek lettek a legjobb felvételek:

Még nem akarom elkiabálni, de van remény idén a bütykös ásóludak újabb költésére is. Egy elég izgatott tojóval való találkozás legalábbis erre enged következtetni. Jövő héten mindenképpen ellenőrzöm az adatot.

A már Szepes határába eső réten egy őzbakkal is összefutottam. Nem sokáig fotózhattam, de ezúttal érdekes (és éles) képet sikerült készítenem az óvatos állatról:

Téglagyári pillanatok

Régen jártam már a kishegyesi úti téglagyárnál. Ideje volt hát elkerekezni az egykori agyagbánya területére. Persze a fő célom a gyurgyalagok, partifecskék felmérése lett volna, de nem sok eredményről számolhatok be. Bár mindkét faj egyedeivel találkoztam, mindössze egyetlen gyurgyalag által készített üreget láttam a helyszínen. De valahol a közelben biztosan lehet fészkelés, ebben biztos vagyok. 

Azért a tájkép sem érdektelen.

A terjőke kígyószisz nem számít ritka növénynek. Mégsem nagyon volt még róla fotó a blogban.

 Most pótolom:

Két vörös vércse is berepült a végén a terület fölé, ezen kívül néhány gólyatöcs, sordélyok meg egy parlagi pityer került elő a mai napon. De azért érdemes szemmel tartani ezt a sajátos élőhelyet!

Három napi Márokpapi

Miután a bocskaikerti csapat megnyerte a Zöld Szemfüles természetvédelmi vetélkedőt, részt vehetett a három napos döntőn, Márokpapiban. A beregi faluban és környékén tett kirándulások során persze próbáltam fotózni a természet szépségeit is. Ezt az erdei békát a Csiperke Erdei Iskola táborában kaptam lencsevégre. 

Ez a vöröshasú unka is "helybe jött". A táborban kialakított tavacska állandó lakója, akárcsak

ez a "zöld béka". (Hogy ez most kecskebéka vagy nagy tavi béka, azt mondják meg a szakértők!)

Ugyanebben a tavacskában virágkákát is láthattunk. 

Ez az egyébként nem ritka vízinövényünk közelről is elég mutatós:

Ha meg közelebbi látogatója is akad, akkor kifejezetten érdekes virág:

A fenti rovarnak még utánanézek, hogy mi lehetett, bár nem könnyű az ízeltlábúak határozása. A lepkéké sem, bár majdnem biztos vagyok abban, hogy ez itt egy kis szénalepke:

A tanösvényen tett sétánk során - az "E-missziós" Szőke Zsuzsa szakszerű vezetésével - olyan növényekkel is megismerkedtünk, mint a réti iszalag: (A virág vendége még további határozást igényel.)

A  mérges dajkapók otthonát nem érdemes háborgatni. 

A parlagi gyepűrózsa már kevésbé veszélyes:

A tanösvényen tett túra során többször is találkoztunk a bakfű virágaival:

Ezt a szegfűfajt meg Márokpapi egyik különleges értékében, a 100 hektárt is meghaladó sziki kocsordmezőben találtam. (Mezei szegfű?)

Útközben még egy pókóvodára is bukkantam: 

Éjszaka, miközben a gyerekek még a munkafüzet feladataival küzdöttek, az udvari lámpafény temérdek rovart csalogatott a táborba. Rájöttem, hogy vakuval, makrózva egész jó képeket lehet róluk készíteni. Persze a határozás a legtöbb faj esetében még így is várat magára, amit tudok (vagy sejtek), azt ide írom. 

Pl. ez talán az erdei csótány egy példánya:

Erről a lepkéről még lövésem sincs:-((

Ez azonban minden bizonnyal a négypettyes zuzmószövő lehetett:

Korábban már az alábbi rovarral is találkoztam. Ez a fehér tollasmoly:

Másnap reggel még néhány nappali lepkével is sikerült találkozni. 

Itt van például egy rókalepke:

Itt pedig egy másik faj. Talán valamelyik gyöngyházlepke?

És a kis tóba betelepített kolokán (más néven kutyaherélő sás) virágát is érdemesnek tartottam a megörökítésre...

Szitakötők és lepkék

Bocskaikert erdei útjain számos szitakötőt és lepkét láthat a szemlélő. Ma őket próbáltam lencsevégre kapni. Az alábbi két képen ugyanaz a faj látható. A zöld a nőstény...

...  a kék a hím sávos szitakötő:

Később ez a gyöngyházlepke is elém került. (Arra nem vállalkoznék, hogy megmondjam, pontosan melyik faj...)

A múltkor "felfedezett" üstökös gyöngyikét most is muszáj volt lencsevégre kapni.

A házi verébről sokan azt gondolják, hogy magevő madár. Pedig elég sokszor lehet rovarászáson is kapni. Sőt: a fiókanevelés időszakában szinte kizárólag rovarevő és sok hasznot hajtó madarak. 

(Ha ugyan nem elavult még ez a hasznos/káros kategorizálás...)