Viharsirálytól a hegyi billegetőig

Vasárnap kora reggel. Újból a Tócó Lovász-zugi szakasza a cél. Sajnos a fények már korántsem olyan jók, mint pénteken voltak. Ezúttal a szeméttelepig is legyalogolok. Nagy csapat seregély kering és kavarog. Hirtelen az oka is feltűnik: karvaly zavarja őket... A kb. 600 példányos csapat időnként a vezetékre is rátelepszik, az pedig a túlerő előtt (alatt...) kénytelen meghajolni...

Kisebb csapat viharsirály is átrepül felettem, miközben visszaballagok a Tócóhoz.

A mederben az elmaradhatatlan barázdabillegetők és havasi pityerek mellett egyszercsak egy "színesebb rokon" is feltűnik: hegyi billegető! Bár a fények nem a legjobbak, mégis sikerül őt is lencsevégre kapnom. Korábbi évekből több adata is van a Tócóról, de én már néhány esztendeje nem találkoztam vele. Mire hazaindulok még a nap is kisüt...

Jó fényben a Tócó-partra...

Péntek délután valamivel hamarabb értem Debrecenbe. A gyerekek még alszanak ilyenkor az oviban, van tehát egy jó félórám egy kis madarászatra. Irány a szeméttelep... A csöppet sem barátságos környezet így hóval borítottan egész elviselhető. Ráadásul a be nem fagyott Tócó-szakasz mágnesként vonzza a madarakat.

A kocsiból például ezt a szürke gémet sikerült lencsevégre kapni... Ő bizony (egy másik társával együtt) itt telelt át.

A vízen még néhány tőkés réce úszkált, a fáról meg egerészölyv rebbent fel.

Az egész rövid megfigyelésben a fények voltak a legcsodálatosabbak. Hirtelen még egy gyönyörű kékes rétihéja hím is rámrepült, sajnos azonban csak a faágak takarásában tudtam fotózni, így ezt a kéet meghagyom dokumentumnak. Nagy fejtörést okozott azonban egy sármány. Mivel teleszkóp nem volt nálam, csak a teleobjektívre hagyatkozhattam. Otthon sokat agyaltam a képet nézegetve, hogy vajon biztosan nádi sármányt fotóztam-e? Sajnos nem látszik minden bélyeg tökéletesen (a gally épp a szárnyát takarja), de sokáig nem tudtam kizárni, hogy nem egy erdei sármányba futottam-e bele. Más madarászoktól is kértem segítséget, de a kérdést nem sikerült egyértelműen eldönteni. Természetesen a nádi valószínűbb, a csőre is elég szürkésnek tűnik. Az apró világos folt a pofa hátulsó részén azonban még most is elbizonytalanít...

Voltak még csókák, kb. 10 ezer vetési varjú, havasi pityerek is. Egyszóval: megérte ez a kis kitérő...

Csonttollúaktól a fekete harkályig...

Ha csak rövid időre jut ki az ember madarászni, akkor célirányosan kell közlekedni... A Lehel u. 14. alatti háztömbön például idén is gyülekeznek a csonttollúak (forrás: http://www.birding.hu/ ) - gondoltam ma végre én is megézem őket. A "selyemfarkú locskák" tényleg ott cirregtek az antenna vezetékein, sajnos jó magasan, így csak dokumentum kép készülhetett róluk:
Ráadásul a csonttolúak szépen sorban (kisebb csapatokra oszolva) elindultak észak-északnyugati irányba. Talán a Nagyerdő felé? Volt még egy órám, gondoltam, keresésükre indulok. De sem a Komlóssy utcán, sem az egyetem környékén nem volt szerencsém. (Egyes években itt biztosan bele lehetett futni táplálkozó csapatokba.)
A Békás-tó még hátra volt. Itt azonban nem tollas, hanem bundás jószággal hozott össze a sors. Egy mókussal! Nem ritka a Nagyerdőn, én mégis mindig örülök, ha meglátom. Főleg, ha ilyen közelről hagyja fotózni magát...














De az igazi meglepetés még ezután következett: egy kiáltással árulta el magát. Fekete harkály. Bár ma már ő sem ritka errefelé, ilyen közelről én még nem figyelhettem meg. Most azonban annyira el volt foglalva valamivel, hogy rám ügyet sem vetett.
Nagy elánnal próbált valamit kiszedni az öreg tölgyből, hamarosan az is kiderült, hogy mit:

Ekkora lárvát én még nem láttam (talán hőscincéré?), de a fekete harkály is meg lehetett elégedve, mert alig bírta lenyelni a "munka gyümölcsét". Egészségére!