Jó fényben a Tócó-partra...

Péntek délután valamivel hamarabb értem Debrecenbe. A gyerekek még alszanak ilyenkor az oviban, van tehát egy jó félórám egy kis madarászatra. Irány a szeméttelep... A csöppet sem barátságos környezet így hóval borítottan egész elviselhető. Ráadásul a be nem fagyott Tócó-szakasz mágnesként vonzza a madarakat.

A kocsiból például ezt a szürke gémet sikerült lencsevégre kapni... Ő bizony (egy másik társával együtt) itt telelt át.

A vízen még néhány tőkés réce úszkált, a fáról meg egerészölyv rebbent fel.

Az egész rövid megfigyelésben a fények voltak a legcsodálatosabbak. Hirtelen még egy gyönyörű kékes rétihéja hím is rámrepült, sajnos azonban csak a faágak takarásában tudtam fotózni, így ezt a kéet meghagyom dokumentumnak. Nagy fejtörést okozott azonban egy sármány. Mivel teleszkóp nem volt nálam, csak a teleobjektívre hagyatkozhattam. Otthon sokat agyaltam a képet nézegetve, hogy vajon biztosan nádi sármányt fotóztam-e? Sajnos nem látszik minden bélyeg tökéletesen (a gally épp a szárnyát takarja), de sokáig nem tudtam kizárni, hogy nem egy erdei sármányba futottam-e bele. Más madarászoktól is kértem segítséget, de a kérdést nem sikerült egyértelműen eldönteni. Természetesen a nádi valószínűbb, a csőre is elég szürkésnek tűnik. Az apró világos folt a pofa hátulsó részén azonban még most is elbizonytalanít...

Voltak még csókák, kb. 10 ezer vetési varjú, havasi pityerek is. Egyszóval: megérte ez a kis kitérő...