Ráadásul a csonttolúak szépen sorban (kisebb csapatokra oszolva) elindultak észak-északnyugati irányba. Talán a Nagyerdő felé? Volt még egy órám, gondoltam, keresésükre indulok. De sem a Komlóssy utcán, sem az egyetem környékén nem volt szerencsém. (Egyes években itt biztosan bele lehetett futni táplálkozó csapatokba.)
A Békás-tó még hátra volt. Itt azonban nem tollas, hanem bundás jószággal hozott össze a sors. Egy mókussal! Nem ritka a Nagyerdőn, én mégis mindig örülök, ha meglátom. Főleg, ha ilyen közelről hagyja fotózni magát...
De az igazi meglepetés még ezután következett: egy kiáltással árulta el magát. Fekete harkály. Bár ma már ő sem ritka errefelé, ilyen közelről én még nem figyelhettem meg. Most azonban annyira el volt foglalva valamivel, hogy rám ügyet sem vetett.
Nagy elánnal próbált valamit kiszedni az öreg tölgyből, hamarosan az is kiderült, hogy mit: Ekkora lárvát én még nem láttam (talán hőscincéré?), de a fekete harkály is meg lehetett elégedve, mert alig bírta lenyelni a "munka gyümölcsét". Egészségére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése