Ásólúd-fiókák nyomában

Az előző napi esők nem tették járhatatlanná az utakat. Sőt: igazából meg sem látszott különösebben, hogy volt csapadék, legfeljebb a port verte el. Dilemmában is voltam, hogy bütykös ásólúd fiókákat keressek vagy az MMM számlálás második részét végezzem el ma reggel. Szerencsére az előbbi mellett döntöttem és nem bántam meg. Az erős, időnként viharos erejű szél ugyanis a számlálást úgyis meghiúsította volna, a másik tervem viszont maradéktalanul sikerült.

De kezdjük az elején: a TKM tározón megvoltak a hattyúfiókák (igaz, már csak hetet találtam), egy átnyaraló csörgő réce és sok gyülekező nagy kócsag jelentett még élményt. Sajnos vöcskök alig mutatkoztak, de a szeles idő is okozhatta a gyérebb madármozgást. Azért cigányrécék is kerültek elő, a tározó északi részén például 17 példány csoportosult a fokozottan védett madárból. Íme egyikük:Már az utolsó tavakat jártam be, amikor végre előkerültek a bütykös ásóludak is. Öt fióka úszkált először a szülők nélkül. (Az öregek vagy ötven méterrel távolabb figyelték ténykedésemet.) Érdekes módon nem buktak a kicsik, hanem kíváncsian pillantgattak kifelé. A tojó hápogva próbálta magához közelebb csalni a kicsiket, de eredménytelenül. Ekkor taktikát változtatott. Felrepült és nagy köröket írva körölöttünk, hangosan kezdett hápogni a fiókák fölött. A kicsik erre hirtelen egymás után tűntek el a víz alatt. Gyorsan el is kotródtam, nem akartam tovább zavarni a madarakat. (Később, amikor a visszafelé úton újból - immár takarásból rájuk pillanthattam, már a tojó vezetgette őket.)

"Képriport":

Ezek a fiatalok

A Lovász-zugi tavak képe némileg megváltozott az előző napi esőzések hatására. Az utak ugyan nem sárosak most sem, de a vízszint emelkedett és eltűntek azok a zátonyok, ahová a gólyatöcsök a fészküket építették. Elpusztultak vagy már kikeltek a fiókák? Ez csak további megfigyelésekkel lehet kideríteni. (Három pár gólyatöcs került elém most csak, az egyik pár hangosan riasztott is, ebből arra lehet következtetni, hogy nem hiúsult meg teljesen a költésük.)

Most a vízről felrebbenő tőkés récék jelentettek némi fotós élményt: Az egyik nádon "vendég" tartózkodott. Egy fiatal cigánycsuk. Neki nem ez az igazi élőhelye, de a közelben kelhetett ki, és valószínűleg most ismerkedik csak a környékkel.

Bezzeg az alábbi, kissé csapzott külsejű függőcinege már igazán otthon érezheti magát. Épp egy nagy keresztes pókra talált, de nem ette meg, hanem fiókáját etette meg vele.

A kicsi nem sokkal távolabb várta a reggelit. Testvérét nem láttam, szólni sem hallottam másik fiatalt. Elég jó kondícióban is volt ez a függőcinege-utód, így lehet, hogy vetélytárs híján az öregek minden kaját csak neki hordanak.

Tócóvölgyi madarak

Énekes nádiposzáták. Ők voltak a leggyakrabban szemem elé kerülő madarak ma reggel. A Gyékényestől a 33-as útig jártam be a területet. Ezúttal ilyen közelről fotózhattam a nevezetes hangutánzót. Nagy részük - a képen látható példány is - a Gyékényesben szólt, de felbukkantak a Tócót övező bokrosokban is. Ahogy továbbhaladtam, egyszercsak a sűrű fűből fácáncsibék rebbentek fel előlem. Mint valami repülő gombócok, úgy repültek néhány méterrel távolabbra, de ahogy leereszkedtek, már nyomuk is veszett... A CORA áruház kerítése mellett két tövisszúró gébics mutatkozott. Ahogy néztem, e fajról még nem került fel kép a blogba, a hiányt most pótolom...
Utam vége felé ismerős "hüppögés" fogadott a Tócó melletti ezüstfán. Fiatal fülemülék. Hamar kitollasodtak, ahogy ez a rigófélékre jellemző. Azért bármit is állítson a szakirodalom, szerintem nemcsak a hangja hordoz magában esztétikumot...