Az előzményekhez tartozik, hogy mivel ma reggel kicsivel több időm volt (másfél óra a szokásos 30-40 perc helyett) ezért gondoltam, hogy meglátogatom a szepesi határt. A Sárga dűlő végén egy darabig még voltak is nyomok a hóban, később azonban semmi... A járatlan úton nem is mertem továbbautózni. A szikesek pedig még innen messze voltak. Mégsem a lustaság ösztökélt arra, hogy az autóban maradjak, hanem az a borjú nagyságú kutya, amely szabadon kóborogva acsarkodott rám. Így aztán gyors tolatás, versenyrükverc a "vadborjúval" és vissza a Szepes tábláig. Itt támadt egy újabb gondolatom, ami majdnem olyan "nyerő" lett, mint az első...
A Lovász zugi tavak melletti dűlőn akartam eljutni a Tócó Vértesi úti szakaszáig. (Csak hogy ne kerüljek olyan nagyot...) A havas úton az elején még könnyen haladtam, a végén azonban már csak a gondviselésen múlt, hogy nem akadtam el... Végül azonban csak eljutottam a "Tócókanyarig", és megérte, már a látvány miatt is.
A Nap hol kisütött, hol elbújt. Gyalogoltam felfelé a parton és közben próbáltam lencsevégre kapni a látnivalókat. Az elmaradhatatlan erdei cankók közül most is találkoztam vagy hárommal.
Ahol a múltkor a fekete harkály lepett meg, most egy zöld küllő hím fogadott. Nem túl gyakran kerül elém, fényképeznem meg még sohasem sikerült. Így ennek a távoli képnek is örülök:
A fenyőrigók le- lemerészkedtek a vízhez inni...
... no meg vagy 10 havasi pityer. (Őket már nehezebb fotózni, nem is sikerült ma.)Volt viszont ma egy váratlan vendég is! Nekem idén az első barázdabillegető:
Visszafelé gyalogolva a betonplatóról készítettem pár képet a környékről. Közben tűnt fel ez az őzbak, amely szintén képre kívánkozott...
Majd vagy háromszáz példány énekesmadár tűnt fel. Kenderikék serege volt, ennyit én még nem láttam a Tócóvölgyben!!! (Társult hozzájuk néhány mezei veréb is, a közelben meg nádi sármányok időztek.) Egy kép a felrebbenő csapat egy szeletéről:
Ez meg egy magányos kenderikéről: (A Nap már nem sütött úgy, ahogy kellett volna:-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése