Kakukkos félóra

Azért félóra, mert csak annyi időm volt. Tulajdonképpen boltba indultam, de hattól fél hétig azért kihasználtam a napsütés kínálta lehetőségeket. Természetesen sirályokra pályáztam, hiszen alig két napja ismét láttak a szeméttelep melletti vízálláson világoshátú heringsirályt meg szerecsensirályokat is. Nekem - mint az alábbiakból kitűnik - nemcsak félórát, hanem félsikert is hozott a mai nap.

Kakukk szinte mindenhol látható és hallható, ám ritkán sikerül lencsevégre kapni. Az alábbi példány sem volt útl közel, hiszen a Tócó túlsó ágán gubbasztott, de azért sikerült megörökítenem: 

Sőt: azt is sikerült elcsípni, amint egy jó szőrös hernyót - vajon melyik fajt? - gyűrt éppen befelé. 

Sajnos kissé takarásban készült a kép:

Még a vízálláshoz sem értem, máris hallottam a levegőből a szerecsensirályok hangját. Megpillantani azonban nem sikerült őket, pedig legalább kettő szólt folyamatosan. A szokásos úsztatójukhoz érve vagy száz sirályt találtam a vízen, érdekesség, hogy mindössze egyetlen "nagysirály" volt köztük. A növényzet takarásában nem volt könnyű fotózni a dankákat sem, de azért igyekeztem, mert reméltem, hogy a tömegből később ki tudok szúrni majd szerencsent is. 7X-es nagyítású kézitávcsövemmel erre kevés esélyem volt a terepen. És a fotókat elemezve végül rám mosolygott a szerecsen:-):

(Olyan fotó is készült, amin mindkét példány látszik, ám ezek minősége csak a dokumentum kategóriájába sorolható.) Míg a sirályokkal bíbelődtem, az itt költő gólyatöcsök közül két példány folyamatos és hangos risztással próbált más irányba terelni. Valószínűleg már kikelhettek a fiókák  - amelyektől egyébként fenn a betonplatón állva amúgy is meglehetősen messze lehettem - mert korábban ekkora sivalkodást nem rendeztek az öregek.

A sokszori körberepülésnek persze egy újabb fotó lett a következménye:

 (Pedig lassan a leggyakrabban fotózott madár lesz a gólyatöcs a gyűjteményemben...)

Végül álljon itt egy kép magáról az élőhelyről is. A sötéten borongós égbolt remek hangulatot adott a fotónak és a természetesnek egyébként aligha nevezhető biotópnak is:

Sirály és bagoly

A tegnapi lessátras próbálkozás után most újra ránéztem reggel a vízállásra. A nagy sirályok száma örvendtesen emelkedett, most legalább 200 úszkált a vízen. Nem sokáig: Ahogy észrevettek, azonnal továbbálltak a szeméttelep felé. Azért még sikerült a pihenő csapat egy részét is megörökíteni:

A Tócón kialakult kis zátonyon jópár partimadár gyűlt össze. Igen messze voltak, de erről a fotóról én mindegyiket erdei cankónak határoztam. Tíz példányos csapat, nem is rossz...

Míg a sirályok felé gyalogoltam, egy vízisikló kúszott el előlem, most visszafelé meg egy fürge gyík került elő. Őt már lencsevégre is tudtam kapni:

Már a vonaton ültem, amikor telefonált Tamás kollégám:  a gyerekek bagolyfiókát találtak az iskola melletti erdőben. Milyen jó, hogy nálam volt a fényképező! Így sikerült lefotózni a kedves madarat. A borús idő és az erdő fényszegény környezete nem könnyítette a dolgom, teleobjektívvel ennyit hozhattam ki a témából:

Mivel az erdei fülesbagoly fióka nem is volt olyan messze, ezért az alapobjektívvel is prbálkoztam. A vakunak köszönhetően már használhatóbb képeket sikerült összehozni:

Ezután azonban már nem zavartuk tovább a madarat. Délután viszont ítéletidő tombolt Bocskaikertben, a közeli Hajdúhadházon és Tégláson pedig komoly károk is keletkeztek. 

Kérdés, hogy túlélte-e a fióka a kiadós zuhét?

Sátorban és sátoron kívül

Támadt ma reggel egy kósza ötletem. Mi lenne - gondoltam - ha lessátorból próbálnék képeket készíteni a sirályokról? Nem mentem túl korán, majdnem 6 óra volt már, mire a vízállás szélén lerakhattam a sátramat. A tocsogós aljzatra jó lett volna valamit tenni, hogy ne a vízben kelljen térdelnem, most azonban csak az állványtok és egy rossz póló szolgált támasztékul. Sajnos a sirályok mégiscsak sejthettek valamit, mert közvetlenül a les elé nem nagyon akartak beszállni. Kissé távolabbról már tudtam egy-egy képet készíteni, de valahogy nem volt az igazi...

Nem sikerült teljes bizonyossággal megállapítani például, hogy ez a sirály mit eszik. Talán kagylót? De annak lehet vajon ilyen piros a belseje? Aki tudja a választ, bátran segítsen!

Csoportkép:

Miután 8 óra előtt összecsomagoltam a sátrat, még izgalmasabb képeket tudtam készíteni, mint előtte. Ezen a röpképen például a felnőttkori tollazat kialakulását is megleshetjük:

Berepült egy barna rétihéja is.Nem volt időm sok állítgatásra, pedig ebből a képből többet is ki lehetett volna hozni....

Visszafelé ballagva a Tócóban található növényzeten érdekes rovarra bukkantam. Kisasszony-szitakötő! Érdekes, erről a fajról azt írják, hogy mind a lárvája, mind az imágója az igazán tiszta viezeket viseli csak el. Hát, az itteni Tócó-szakaszra olyan fene nagy tisztaság azért nem jellemző... Így még érdekesebb számomra a védett fajjal való találkozás, ráadásul több példány is előkerült belőle.)

Újra a tározónál

Ezúttal délután lett egy kis időm és újra a bütykös ásóludakat akartam megkeresni. Nem csigázom az érdeklődést, nem találtam meg őket, valószínűleg már nincsenek is a tározón, így idén költést sem jegyezhettünk fel. A jó fényben mégsem volt haszontalan körbejárnom a tározó északi medencéit. Barátrécét például most fotózhattam először elfogadható minőségben:

Már a szepesi határ felől keringett be fölém ez a gólya:

 

Sárga billegetőt már sokat fényképeztem, de ennek a száraz ágon üldögélő példánynak

 nem tudott ellenállni az objektív:-)

Mint ahogy ez a búbos vöcsök is képre kívánkozott. (A párja sajnos nem fért rá a fotóra)

Maga a tározó is mesés látványt nyújtott. Így ha ritkaságot és szenzációt nem is hozott a mai délután, szépségekben és élményekben nazért volt bőven részem. És ez sem semmi!