Sirályok nyomában

Mit jobb megbánni?

A múlt héten készültem már egy kis lessátras fotózásra a vízálláson.

Akkor nem mentem ki végül, és bántam is... 

Ma reggel összeszedtem magam és besátraztam. Ma meg ezt bántam meg:-((

Röviden: a víz teljesen be volt fagyva, egyetlen sirály sem jött be, így aztán gyakorlatilag feleslegesen töltöttem el a reggelt és a kora délelőttöt. Mindössze néhány szarka és két barázdabillegető mutatkozott az objektív előtt... 

Egyéb érdekesség: réti pityer mozgolódott, de sajnos nem került lencsevégre, a Tócóban meg már 7 kis vöcsök volt megfigyelhető!

Ahogy a nóta mondja: "jobb megbánni holnap, amit ma tett, mint semmit sem tenni és azt bánni meg":-))

Ennyit a mai napról...

Odúlakó gombák és nagyőr

Röpképek

Amikor ma a vízálláshoz értem, semmilyen madár nem volt már rajta. (Azért írom, hogy már, mert Papp Gábortól később megtudtam, hogy háromnegyed kilencig egészen jó mozgás volt - ő még fotózni is tudott) Egy átszálló nagy kócsaggal vigasztalódtam...

A nyugati ágon is begyalogoltam, a dombon ácsorgó sirályokban reménykedtem. 

Az alábbi képen mintha egy őrült karmester vezényelne valamilyen posztmodern operában:-)) Csak meg ne lássa valamelyik modern rendező, mert berendezi majd a színpadot szeméttel, hiszen ennek olyan valóságszaga van:-))

A mai nap leginkább a röpképek dominálnak, hiszen leszállva alig-alig láttam madarat.

Azért még megemlítem, hogy a Tócóban öt kis vöcsök úszkált együtt, ami nekem igazán érdekes volt!

"Nagy" pillanatok

Továbbra is szemmel tartom a Fancsikát, ezúttal a lányok is segítettek:-) 

Megvolt a hattyúpár, Dorka és Blanka nagy örömére egészen a part közelbe úsztak.

Egy kis őszi hangulat:

A napsütéses idő és az őszi színek megalapozták a hangulatunkat:

Egyszer csak egy nagy fakopáncs szállt a közeli nyírfára. Rögtön fotózni kezdtem, így remek összehasonlító anyag keletkezett (akárcsak a múltkori balkáni fakopáncsról!)

Ezek voltak ám a "nagy" pillanatok!

Sirályhatározásban

Ezúttal délután pillanthattam rá a már sok érdekességet biztosított vízállásra. Természetesen a fő cél most is a sirályok megfigyelése és lehetőség szerinti fotózása lett volna, sajnos kevés sikerrel. Mint nem először mostanában, a madarak viszonylag hamar felrebbentek a vízről és szétszóródtak a környéken. Ráadásul nem volt nálam teleszkóp, így jobbára csak a teleobjektív lencséjére támaszkodhattam. (Bíztam abban, hogy a fotózott madarak között - ha máskor nem - az otthoni átvizsgálás során majd feltűnik valami ritkaság.) Nem így történt. Az alábbi képen is csak a szokásos fajok mutatkoztak:-)

Még mindig volt vagy tíz sárszalonka, sajnos nem olyan közel, mint a múltkori alkalommal.

Egész közel hozzám a gyékényeken mezei verebek foglalatoskodtak. Sajnos ők is hamar felrebbentek, pedig a távolság és a fényviszony is ideális lett volna egy jó fotóhoz:-((

Egy-egy röpképpel próbálkoztam csak...

... majd megközelítettem a szántóra leszállt sirályokat. 

Az alábbi képen a sárgalábúaktól balra valószínűleg egy heringsirályt kaptam lencsevégre.
 (Köszönet Papp Gábornak, aki "kiszúrta" mindezt.) Érdekes, hogy a madár termetre menyire hasonló a tőle jobbra ácsorgó sárgalábúhoz. Ez azért nem tipikus!

Még egy- még rosszabb minőségű - kép:

A szennyvíztisztító műtárgyain is ácsorogtak madarak. Sajnos ez sem volt túl közel, de a madarak változatosságának érzékeltetésére azért készült kép innen is:

Végül már csak a lemenő nap színei és fényei hoztak némi

 fotósélményt a délutánba, amitől azért egy kicsit többet vártam... 

Hattyú, cankó, heringsirály

Jó egy hónap után újra meglátogattam a Tócó-Kösely menti tározót. Nem fogadott nagy madárbőség, néhány szürke gém és nagy kócsag fogadott (nem kitörő lelkesedéssel persze...)

Hamar meglettek a hattyúcsaládok is, hiánytalanul. Ezúttal röpképek következzenek a madarakról:

Régi, madárvonuláson agyaló őseink kreáltak olyasféle repülési módot, amit az alábbi képen a legutolsó hattyú prezentál nekünk:-)

Bukó récét egyáltalán nem láttam, a sok csörgő réce, kevés kanalas és tőkés között ez a kendermagos réce (és párja) voltak a legérdekesebbek ma.

Az egyik iszappad már eltűnt (az, ahol a múltkor még a partfutókat fotóztam), az északabbin pólingok, füstös cankók, sárszalonkák, meg bíbicek gyülekeztek.

Utóbbi fajról egy kisebb csoportkép (összesen kb. 100 madár verődött itt össze):

Észrevettem, hogy észak felől Gyüre Peti közeledik. Telefonon érdeklődtem tőle, hogy a Debrecenhez közelebbi tavakon mi újság. Miután megnyugtatott, hogy semmi extra, úgy döntöttem, hogy a hátralévő időmet a hulladéklerakó melletti vízállásnak szentelem. Biztató volt a helyzet, mert rögtön kiszúrtam a szeméttelep dombján egy fiatal heringsirályt. (A képen a középső madár. Jól látszik a kisebb termete, finomabb csőre és a sötét dolmányán a világos szegések is.)

A Tócóban öt erdei cankó riadt fel, egy példány azonban egészen közel engedett. Nem tartom valószínűtlennek, hogy a jobb szeme ennek a madárnak nem volt teljesen ép. 

Legalábbis olyan furcsának tűnik:

Sajnos a vízálláson most sem nagyon voltak sirályok, de ami még rosszabb, hogy a szeméttelepen nyüzsgő jókora csapat is hirtelen felrebbent és észak felé távozott. Így aztán nem tudtam újabb ritkaságokat keresni köztük, a kocsi felé ballagva már csak egy békaportré erejéig álltam csak meg: