A bíbicek már itt vannak...

Múlik, mint az idei hó...

A február eleji nagy hideg és havazás után már jólesik lassan búcsút vennünk a téltől. Mai erdei sétám során azért még bőven volt módom hóban bandukolni, de közben éneklő feketerigóval is találkozhattam. Tél és tavasz határán sok szépség is elő kerül, ha figyelmes az ember. Mint ez a hóban rekedt tölgylevél:

A fekete harkályok munkájának nyomát jól mutatja ez a lehántolt fatörzs: 

Közelebbről talán még jobban látszik, hogy nem emberkéz, hanem harkálycsőr alkotása:

Az egyébként teljesen kiszáradt fában rengeteg szú és lárvanyom mutatkozott, nem véletlenül nézte ki magának a legnagyobb harkályunk. Neki csupán táplálék volt, ennek a fának meg már mindegy:-))

Sürögtek-forogtak a cinegék is. Ez a széncinege egy odú közelében foglalatoskodott, talán már a revírjét készítette elő:

Azért a téli vendégek is előkerültek. Fenyőpintyből egy tojó...

... és egy téli tollazatú hím is hagyta magát fényképezni. 

Utóbbi példány oldalán jól megfigyelhetők a nagy fekete pöttyök:

Ezen a télen viszonylag ritkábban lehetett süvöltővel találkozni. Ma több kisebb csapatot is sikerült találni, ezt a hímet meg fotózni is.

Egy elhagyott kunyhó mellett vezetett az utam. Lestem nagyon, hogy nem ül-e valamilyen bagoly a háztetőn, de nem volt szerencsém. A kéményt viszont érdemesnek tartottam a megörökítésre:

Nyusziboksz és az év madara

Minden télen elhatározom, hogy hósármányokat, téli kenderikéket keresek a környékbeli szikeseken. Ezúttal sem jártam igazán sikerrel. A sárándi határba látogattam el, egy kis tengelic csapat kivételével sajnos nem mozgott más madár a gyepen. A hó pedig néha csizmaszáron felül ért, így haladni sem volt könnyű. 

A hófúvás okozta kompozíciók azonban szépek voltak:

A legelő melletti fasoron zöld küllőt, fekete harkályt, süvöltőket is láttam, de az igazi látnivaló a szomszédos szántón várt.

Két mezei nyúl bokszolt - sajnos csak elég távolról figyelhettem meg őket:

Visszafelé ránéztem még a Vértesi úti Tócó szakaszra. Elég sok egerészölyv üldögélt az út menti fákon.

 A kocsiból így sikerült megörökíteni az év madarát:

A Tócó itt nincs befagyva, tőkés récék, csörgő récék és egy szürke gém volt a legfeltűnőbb. Legközelebb érdemes lesz alaposabban is széjjelnézni a környéken...

A madáretetőn innen és túl

Élet a fagyban

Nos, a beígért zimankó tényleg itt van a nyakunkon. Ma is -10 C fok alatt volt a hőmérséklet, amikor ismét körülnéztem az erdőben. De ha süt a nap, nincs erős szél és még a madarak is mozognak, akkor érdemes még a kemény fagyban is próbálkozni a fotózással. És ma mindez adott volt. Harkályok, csuszkák, cinegék keresgéltek mindenütt táplálék után, és aránylag kevéssé törődtek velem. 

Hiába, az energiabevitel mindenekelőtt! Ennek a hím nagy fakopáncsnak a fotózása közben sem a fényekre vagy a madár távolságára nem panaszkodhattam, egyedül az itt-ott belógó ágak nehezítették a felvételt. Mégis ideillesztek néhány képet, mert a barnás színek a szárnyán nekem nagyon furcsák:

Talán itt még jobban látszik. Én még nem is láttam ilyet harkályon. Pedig ez egy öreg madár, élénkpiros lágyékkal és már a fejtetője is felnőtt színezetű.

Talán valami korábbi sérülés vagy esetleg fenyőgyantával való közelebbi találkozás okozta a tollak barnulását? Várom az ötleteket!

Idén úgy tűnik, sokkal gyakrabban kerül elém közép fakopáncs, mint tavaly. Az alábbi - bal oldali - például életem legjobb fotója lehetett volna a fajról, ha kissé nem takarnak be alul a gallyak. (Attól van az a kis elmosódás a kép alján.) Ettől függetlenül szerintem nem sikerült rosszul:-)

Aztán újra elém került a "színhibás" nagy fakopáncs. Csak azért teszek még több képet fel e példányról, hátha segít a rejtély megfejtésében.

Ezen a fotón pedig alulról látszik a madár farka:

Egy rövid időre egy csuszkához is szerencsém volt:-)  

Remek fényben, háromnegyed óra alatt teljesen összefagyva fejeztem be a sétámat. Alapvetően elégedetten, bár azokat a fajokat kissé sajnáltam, amelyekkel találkoztam ma, de az objektív előtt lámpalázasak lettek, így már a fotózást nem vállalták:-) (fekete harkály, barátcinege) Na de majd legközelebb - ha újra kisüt a nap...

Közép fakopáncs

A mai madarász suli alatt megfigyelt "legjobb" faj kétségkívül ez a közép fakopáncs volt:

 Sajnos jobb képet nem sikerült készítenem róla - legtöbbször árnyékban volt a feje vagy a fa mögött... - ám így is tanulságos megfigyelni a fajra jellemző bélyegeket:

nagy fakopáncs

közép fakopáncs

                                                                           
Eltérés van a testalj színezete, a szárny mintázata és a has csíkozottsága tekintetében is. Így, még akkor is, ha a madár fejét nem látjuk jól, biztosan meghatározhatjuk, hogy közép fakopánccsal van dolgunk:-)

közép fakopáncs háta

nagy fakopáncs háta