2012. március 26., hétfő

Fehér gólya és porvihar

Csak egy fél órám volt ma délelőtt. Elég erős szél tombolt, a levegő is kellemetlenül lehűlt, de a nap sütött és így mégis útnak indultam, hogy fotótémát keressek Bocskaikertben. És milyen jól tettem: így találkoztam az első idei fehér gólyával! (Pedig nem is fészkel a településen.) A tsz-hez vezető út melletti vizes szántón azonban bizonyára ő is békákat keresett, mint a múltkor én - csak nem ugyanazzal a céllal:-)
A rendkívül száraz tavasz, az erős szél hatására a csupasz földeken porviharok alakultak ki. Amíg nincs növénykultúra, addig akadálytalanul viheti a szél a porszemeket és ilyen látványt produkálhat:

Az erdő mellett már sokkal csendesebb idő fogadott, vörösbegyek, énekes rigók, zöldikék, erdei pintyek és cinegéket is megfigyelhettem. Ezt a balkáni fakopáncsot pedig még fotózni is sikerült.

2012. március 25., vasárnap

Tanulságos túra

A csonka hétvége és az óraátállítás miatt nem terveztem ma nagy túrát. Így a közeli laposokat és a Gyékényest jártam be, mint utóbb kiderült, nem is feleslegesen. A langyos  tavaszi napsütésben a barkák szépen mutattak, különösen ellenfényben:

Egyszerre megrebbent valami a Gyékényes bokrai között. Erdei szürkebegy! Az izgága madárról ennél jobb képet nem sikerült készítenem, de mivel errefelé ritkán szem elé kerülő fajról van szó, bizonyítékként mellékelem a rossz fotót is:

Találtam viszont egy helyet, ahol máskor akár lessátorból is érdemes lesz fotóznom. Így nem fordulhat elő, hogy egy ág épp ott takar majd be, ahol az a kép értékét is ronthatja. Mint ennél a zöldikénél, ami a takarás nélkül jó kép lehetett volna:

Sajnos nemcsak szép dolgokkal találkoztam. Valami barom a Köntösgáti legelőn is gyújtogatott, ami ebben a száraz tavaszban eleve tilos és veszélyes is lehet. (Két hete a Tócóvölgy állomás mögötti Lapost gyújtotta fel valaki, ott még a tűzoltók is kivonultak.)

A vonulás még javában tart, így sok vörösbeggyel, énekes rigóval is találkoztam, de a ma szem elé került sok (min. 15) cigánycsuk nagy része sem itt fog majd fészkelni. Érdemes ilyenkor tüzetesebben megfigyelni ezeket a vonuló madarakat, mert kis szerencsével akár ritkább alfajra is bukkanhatunk. Én ma nagyon megörültem, mert e példánynak a tarkóra felhúzódó húzódó fehér örve, a fehér farcsíkja és a hangsúlyos narancsvörös mellfoltja nekem mindenképpen biztatónak tűnt. (Ezek a szibériai alfaj, a Saxicola torquata maura jó bélyegei is lehetnek.) Sajnos még így sem elég meggyőzőek. Simay Gábor olyan bélyegeket emelt ki a mellékelt fotók alapján, amik együttesen szerinte kizárják a maurát.
Ezek a következők:
 - a felső farokfedőkön apró fekete csíkok látszódnak (a leghosszabbakon);
- a narancsos szín nagy kiterjedésű és kiterjed a madár oldalára;
- a madár oldalán apró fekete/sötét csíkok látszódnak;
- a fehér kiterjedése a vállon túl kicsi.

Persze nézegettem más képeket is az interneten, nekem továbbra is megmarad legalábbis "gyanúsnak".  A vállon lévő fehér foltnak talán például nem is kell  ennél nagyobbnak lennie, a mellen lévő narancsos szín tényleg nagy, de középen egy jóval sötétebb és hangsúlyos árnyalat is látszik. A másik két bélyeg még így is kizárhatja a maurát, meg persze nem is akarom "ráhúzni" mindenáron a ritkaságot. Sajnos nem voltam elég szemfüles és nem sikerült egy röpképet készítenem a madárról, mert így talán további bélyegek is feltűntek volna. Így marad a tanulság és az elv, hogy mindig, mindent érdemes alaposan szemügyre venni - és ha lehet, dokumentálni is:-)) 




2012. március 24., szombat

Viharsirályok

A hosszú hétvége böjtje ma volt, szombaton is dolgozni kellett. Munka után Dorkával tettünk egy kitérőt a szeméttelephez, hátha akad valami ritkaság. Két piroslábú cankón meg egy kis lilén kívül csak a viharsirályok jelentettek némi érdekességet. Utóbbi fajt így sikerült fotózni:


A fenti, öreg madarakon kívül legyen itt két első teles példány is. (dankák kíséretében.)

2012. március 16., péntek

Megtört a jég...

Mármint a TKM-tározón. Ma már végre teljesen jégmentes tavak fogadtak. Sikerült szép madarakról aránylag jó képeket is készítenem. Mindjárt itt egy hím bütykös ásólúd:

Egy pár nyílfarkú réce. Ez a faj csak vonuláskor fordul elő, akkor is ritkán kerül szem elé. Fotózni meg még ritkábban adódik lehetőségem, így még ennek a röpképnek is örültem.

Ez a tojó barátréce a világos sávval a szárnyán emlékeztethet ugyan a cigányrécére, de utóbbi fajnak ott sokkal fehérebb, kontrasztosabb a megjelenése.

Íme: (és a képből kikövetkeztethető, hogy már cigányrécékkel is találkoztam:-)) (A lenti madár pedig egy böjti réce)

A viharsirályok megjelenése nem szokatlan ilyenkor.


Mint ahogy a nyári ludak sem ritkák, bár most már erősen a költési időszakban kellene lenniük e madaraknak és a környéken nemigen tudok nyári lúd fészkelésről.

A mai túrám során találkoztam még nagy pólingokkal, piroslábú cankókkal, hollókkal és darvakkal is. Egyedül a gólyákat hiányoltam, de ami késik, nem múlik...

2012. március 14., szerda

Lanius excubitor homeyeri?

A március tizenötödiki hosszú hétvége előtt érdemesnek tartottam szétnézni mocsári béka ügyben Bocskaikertben. (Ez az az időszak, amikor a legvalószínűbb, hogy kék színű, nászruhás példányokkal találkozhatunk, és mivel ősszel a tsz-tó környékén megfigyeltünk mocsári békákat a gyerekekkel, megpróbáltam ma keresgélni.) Béka ügyben nem volt szerencsém, viszont új madárfajt sikerült megfigyelni Bocskaikertben. Egy nagy őrgébicset! Ráadásul ez a példány legalábbis homeyeri-típusúnak nevezhető, a nagy, fehér szárnyfolt, vagy a sok fehér a madár farkán is elég meggyőzőnek tűnik, bár ezt az alfajt igen nehéz megbízhatóan határozni. Úgyhogy a kérdés még nyitott: akinek van tapasztalata, véleménye a taxon mibenlétét illetően, annak szívesen várom a hozzászólásait: 

Volt még más érdekesség is. Mezei pacsirta, bíbicek, a szántón pedig két pipiske is mutatkozott. (lásd a képen:) A közeli fasorban pedig még a télre emlékeztetve süvöltők is szóltak.

2012. március 4., vasárnap

Ásóludak érkezése

Ismét a TKM-tározó volt a cél. A kora tavaszi fagyos időben a napsütésre nem lehetett panaszom: egyetlen felhő sem volt az égen. Így csupán az időnként élénk széllel meg itt-ott a terepviszonyokkal kellett megbirkóznom. (Hol bokáig érő sár és víz, hol meg jég és hó fogadott, attól függően, hogy napsütötte vagy árnyékos helyen gyalogoltam éppen.)
A tározó felé igyekezve a Városréten csak néhány fenyőrigó meg két őz mutatkozott:

 A víz felől azonban máris meglepetés fogadott: 3 bütykös ásólúd emelkedett a levegőbe!
 No, már csak ezért is érdemes lesz közelebb menni - biztattam magam. Miután valahogy átkászálódtam a megemelkedett vízszintű csatornán, érdekes látvány fogadott. A TKM zöme ugyanis be volt fagyva, a kevés jégmentes részen azonban akadtak madarak. Nagy kócsagok, fütyülő- és kanalas récék, bütykös hattyú, egy szárcsa adott életjelet magáról:-)
A fütyülők récék:

Itt már két böjti réce is látható:

És persze a "hattyak":

"Párosan szép az élet". (Felül: fütyülő-, alul kanalas réce pár)

A következő tó jegén sikerült újra megpillantani az ásóludakat is. Sajnos jobb fotó nem készülhetett róluk, csak ez a dokumentum. 
(Az örök probléma: ha a fotótéma jól látható, akkor a fotós is... 
Ha meg takarásban vagyok, akkor ennyi az eredmény:-((

 Útközben előbb barkóscinegék szolgáltak újabb fotótémával:


Majd egy lapuló mezei nyúl mutatkozott fotogénnek:

A hattyú tényleg a "jég hátán" is megél:

Miután a hátralévő idő arra kevés volt, hogy a tározó északi részét is bejárjam, arra viszont kevés, hogy egyből hazainduljak, támadt egy ötletem. Megkeresem a Kösely másik hídját és azon keresztül közelítem meg a kocsit. Így egyrészt elkerülöm a juhász tanyáját - meg a szabadon kóborgó kutyáit:-) - másrészt talán érdekességgel is szolgálhat az új élőhely. 
Végül is jól döntöttem. Útközben egy furcsa, világos színű dolmányos varjú tűnt fel egy kb. 40 példányos csapatban:



Miután egy tizenkét példányos mezei pacsirta csapat is megörvendeztetett, folytattam az utamat. A tározó déli csücskénél álló hatalmas domborzati alkotás - ami nem kunhalom ugyan, hiszen a tározó létesítésekor kitermelt földből épült, tehát csak néhány évtizedre és nem több évezredre tehető a kora. Dél felől nézve a leglátványosabb, innen kissé még a dunántúli bazaltorgonákra is emlékeztet az erózióktól szabdalt oldala.

Ma meg is másztam ezt az alföldi szemmel nézve "hegynek" tekinthető magaslatot. A tetejéről széjjeltekintve jól látszanak a Tócó-Kösely menti tározó közelebbi medencéi, de dél felé hiába próbáltam megpillantani a Kösely hídját, nem jártam sikerrel. Viszont készítettem egy kezdetleges panoráma-fotót:


Bár a híd megtalálása némi időt felemésztett, végül csak rábukkantam a Köselyen átívelő alkotmányra. Előtte azonban újabb élménnyel gazdagodtam. Egy róka tűnt fel a láthatáron. Ennek persze nem igazán örült egy nyúl, pedig a ravaszdi nem is foglalkozott különösebben vele:


Viszont én igyekeztem mozdulatlan maradni és minél közelebbre bevárni a rókát. Ez lett belőle:



Végül rátaláltam a hídra is és míg az autóhoz ballagva hol sárral hol jéggel küzdve gyalogoltam, még legalább száz átrepülő daru is felkerült a mai faj- és élménylistára.


Fotós- és madarász szemmel nézve is jó kis nap volt ez!