A tavaszi szünet után ideje volt újra szétnézni Bocskaikertben. Milyen fajok jöttek vajon meg az elmúlt hét óta? Rögtön az állomás után sikerült egy erdei pityerbe "belefutni". A fűből felrebbenő madár egy akácfára ült fel, így a távolság nem volt már ideális, de egy "dokumentum" fotót azért sikerült róla készíteni:
A seregélyek már sokkal közelebb engedtek, láthatóan ügyet se vetettek rám:
Közben énekeltek a barátposzáták - ide is megjöttek hát - de fülemülét még nem hallottam.
Nyaktekercset viszont igen, bár megpillantanom nem sikerült.
Nem úgy, mint harkályféle rokonát, ezt a nagy fakopáncs tojót, amely kevésbé tud rejtőzködni:
Miután ellenőriztem, hogy megvan-e a múlt szerdán a gyerekekkel kihelyezett költőláda, az erdő felé vettem az irányt. Előbb egy egerészölyv, majd egy karvaly is átrepült előttem:
A tavaszi időben egyre több lepkével is lehet találkozni.
Ma a gyöngyházlepkével...
...és egy pókhálós lepkével futottam össze. Utóbbi fajnak a képen az első - tavaszi - nemzedéke néz ki így, a nyári nemzedék képviselői nem is hasonlítanak majd erre a példányra.
Hogy a fakopáncsok is el tudnak rejtőzni, azt az alábbi képen látható példány bizonyította. Ha nem segít a rejtőszín, akkor az odú majd elbújtat - gondolhatta - és mennyire igaza volt...
A délutáni madarász sulin a gyerekekkel sikerült egy kis csapat barázdabillegetőt megfigyelni a tsz melletti szántón, de a legjobb faj kétségkívül ez a teli torokból éneklő mezei pacsirta volt:
A tsz-tavon molnárkák futkároztak, láthatóan nem eredménytelenül. Akadt még néhány vöröshasú unka is a tóban, de hol vannak már azok a tavalyi vizes élőhelyek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése