A nap sütött, az eső épp nem esett, így érdemes volt lyukasórám alatt újra rápillantani a madarakra. Ezúttal már látnom is sikerült egy nyaktekercset, igaz rövid időre. (A seregélyek hamar elzavarták az ugyancsak odúlakó madarat. Hiába, a konkurencia...)
Alapvetően jó dolog az erdőben sétálni, csak akkor kellemetlen, ha a fák fölött ragadozó siklik át éppen, amelyet a lomboktól nemigen lehet alaposabban szemügyre venni. Így jártam ezzel a barna rétihéjával is. Sem fotózni, sem megfigyelni nem sikerült igazán, pedig Bocskaikertben még átvonulva sem számít gyakorinak e vizes élőhelyekhez kötődő faj. Így álljon itt most egy dokumentum kép róla: (Bevallom, először egerészölyvre gyanakodtam volna, de sok minden nem stimmelt vele. A hosszú farok, a szárnyon a fekete szegés hiánya is feltűnő, de nem látszik az egerészekre jellemző sötét vonás sem... Egy tojó barna rétihéjának viszont így kell kinéznie... Köszönet Kovács Gergelynek a segítségért.)
A lepkék most is mutatósak voltak, újabb fajokkal is sikerült találkozni. Ez a fehérlepkékhez tartozó faj fejtörést okozott, talán répalepke??!
Az alábbi szépséget már messziről fel lehet ismerni, közelről viszont még inkább érdemes gyönyörködni benne: (Hajnalpír lepke)
A nappali pávaszem közismert pillangónk, de egy szép környezetben (virágzó kökényen) még hangulatosabb látványt nyújt.
Természetesen madarásztam is, de csak a szokásos fajok akadtak. Fülemüle még most sem volt, barátposzáta, vörösbegy már annál több. No meg csilpcsalpfüzikék:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése