Villámlátogatás a vízimadarak között

Miután az eleve is rövidebb hétvégén (szombat:munkanap-1 óra a nyári időszámítás miatt) nem jutottam ki sehová, már csak az alkalmat lestem, hogy mikor ruccanhatok ki egy gyors madarászatra. Ez a nap ma jött el. Fél kilencre értem Mikepércs határába, ahol abban reménykedtem, hogy a dűlőúton végig tudok autózni és így időt nyerek. (fél tizenegy után már indult a vonatom Debrecenből) Szerencsém volt. Mikepércsen már két gólyát is láttam, ráadásul a földút is járható volt. Csak egyszer álltam meg, a Tócó partján, ahol egy barna rétihéja fogadott: Soha rosszabbat... A Tócó-Kösely menti tározón is nagy élet volt. Azt mindjárt gondoltam, hogy nem járhatom be a teljes élőhelyet - ehhez plusz 3 óra kellett volna - így inkább a gátőrháztól északra eső néhány medence átvizsgálása maradt a célom. Rengeteg kanalas réce volt, hamar fel is rebbentek. Milyen jó lenne, ha egy megfigyelő torony is épülne egyszer itt, ahonnan zavartalanul lehetne szemlélődni. Így csak a repülő madarakra koncentrálhattam:
Egyébként gyönyörű volt a táj is. Közben fröccent a sár a nadrágomra - beleléptem egy vízzel teli gödörbe -, de a tavaszi természet színei feledtettek velem minden nehézséget. Pláne, hogy a récetömegben egy pár bütykös ásóludat is sikerült felfedeznem. Bár róluk is készült egy dokumentumkép, sajnos a gép beállításai miatt ezek nem lettek élvezhető minőségűek. (Későn vettem észre, hogy a tájképhez használt értékekkel próbáltam röpképet készíteni a madarakról...)
A tározótól nyugatra nagyobb darucsapatot is láthattam, jó messzire a számuk kb. 130 körül mozgott. A gyors madarászat után még a vonatot is sikerült elérnem! Bocskaikertben 11 óra előtt pár perccel egy citromsármány énekelt.

Délután a madarász sulis gyerekekkel láttuk is a madarat, sőt: hallottuk az idei első csilpcsapfüzike-éneket is. Munka után kabátvásárlás a gyerekeknek, majd apósoméknál tettünk egy rövid látogatást. A teraszukra egy balkáni gerle rakott fészket. Ennek a minősége valószínűleg kívánnivalót hagyott maga után - a gerléknél ez nem ritkaság - egy tojás ugyanis összetörve hevert a járdán. A balkáni gerle ezt szomorúan konstatálva vette tudomásul, és a közeledtünkre sem rebbent el a gerendáról. Meg kellett örökítenem, így a kesergő madár portéjával búcsúzom a márciustól.

József-napi darvak

Bár sem Sándor, sem József nem hozott igazi meleget, legalább hétágról sütött ma a nap. Mivel az óvoda után volt még egy kis időm, elkanyarodtam a szepesi határba. A Lovász-zugi tavakon nem sok mozgás volt, mindössze egy piroslábú cankó szólt valahonnan. Egy gyönyörű kékes rétihéja hím is átrepült előttem, de sajnos most sem sikerült fotón megörökíteni a szép madarat. Viszont nyugat felől nagy darukrúgás hallatszott. A Sárga-dűlő melletti szántón csoportosultak a szürke madarak. Minden év márciusában lehet látni darvakat Szepes határában, de inkább délebbre, az emberi zavarástól kevésbé terhelt földeken. Most azonban egészen a kövesút mellett lehetett megfigyelni a félénk madarakat. Megálltam az út szélén és a kocsiból próbáltam fotózni őket. Azért még így sem volt ideális a távolság, a levegő is kezdett remegni, de dokumentálni ilyenkor "kötelező".

Mindenesetre nagy élmény volt. Többszöri számolás után 140 példányban sikerült összesíteni a darvakat - bár egy-két madár takarásban volt. Egy óra szemlélődés és fotózás után indultam a vonathoz. Kis híján lekéstem, de még időben odaértem. Most már csak a melegebb idő hiányzik. Miután Bocskaikertben ma délután még havazott is, már csak Benedekben bízhatunk. (március 21.) Mindenesetre a madarak azért érkeznek visszafelé , Sorosi Peti 18-án már gólyát is látott Debrecentől délre, a 47-es út mellett.

Tavaszi vizeken

Egy hét influenza okozta kényszerpihenő után végre kimozdulhattam.

Napsütéses időt jósoltak és ezúttal be is jött: Gyönyörű tavaszi időben kerestem fel a sárándi határt. A dűlőutakon még most sem érdemes autózni, így aztán ismét jót gyalogoltam. A Városréten rögtön egy bölömbika szólt, majd a gledícsiákon örvös galambokat is láttam. Nagy csapat lilik is átrepült felettem, a piroslábú cankók hangja pedig igazi tavaszi hangulatot varázsolt körém. Hát még a víztározó: nádi sármányok fújták rövidke éneküket, a vízen meg nyolc récefaj képviselői kerültek rövid idő alatt elő. (tőkés-, csörgő-, böjti-, kanalas-, barát- és fütyülő récék, de egy hím kerce és három cigányréce is volt.)

Két viharsirály és két danka (jól látszik a méretbeli különbség)

A tavakon ugyan libák nem voltak, de a tározótól nyugatra, a vetésen egész közel leszállt egy csapat lilik, hozzájuk még 5 nyári lúd is csatlakozott. Remek fények voltak, így aztán bátran kísérletezhettem a fotózással. Csak a tározó felét jártam be, a betonhídig gyalogoltam. Mivel már majd' egy óra járásra voltam a kocsitól az idő pedig vészesen fogyott, visszafordultam. Abban bíztam, hogy Mikepércs felől talán autóval is eljuthatok a gátőrházig. Tévedtem... Itt is nagy sár fogadott, elakadni pedig sem időm, sem kedvem nem volt. Inkább tettem egy rövid kitérőt a Vértesi út felé. Itt jókora csapat sirály repkedett a szeméttelep környékén. A mellékelt képeken jól összevethetők a dankák és a viharsirályok közti különbség, de a különböző korú egyedek bélyegei is jól látszanak. Ugyanitt két szürke gém is rám repült.

Egy öreg és egy immatur viharsirály.

Nyári ludak - ők sajnos nem költenek a tározón

Nagy lilikek a vetésen...

.... és a levegőben

Kár, hogy nem tudtam bejárni a tórendszer északi felét, de így sem bántam meg semmit.

38 madárfaj megfigyelésével gazdagodtam és talán még a fotók is érdekesek lettek.

A sárszürkétől a hófehérig

Bár két napja még ragyogó napsütést jósoltak az időjárásjelentésben, még időben visszakoztak és tegnap már borús, erősen felhős eget jövendöltek. Be is jött. Pedig csak ebéd után vágtam neki a sárándi határnak, a nap csak nem akart kibukkani a vastag takaró alól. A kocsit is jó messze le kellett tennem, mert a Városrétre vezető út így nézett ki: Elkelt a gumicsizma! A legelőn rögtön egy bíbic fogadott. Az idén az első - mondhatnám - de volt ugyebár egy január 11-i megfigyelésünk Sorosi Petivel. Viszont az a szennyvízzel terhelt csatornában próbált áttelelni, ez meg egy igazi természetes környezetben várt. Mégiscsak ez az igazi. Később még két példány repült át felettem. A Tócó-Kösely menti tározón is kezd megindulni az élet. Csak vadászok ne lennének... Most szerencsére nyomukat sem láttam, ha az őszi mészárlások nyomait, a sok elhagyott töltényhüvelyt nem számítom... A hó ugyan sok helyen elolvadt, ám volt ahol még most is térdig ért. A széliránytól és a napsütéstől függően néhol egészen furcsán húzódott a hóhatár:

A tavakon még csak gyülekeznek a vízimadarak. Nem csoda: néhány nappal ezelőtt még nem találtak volna annyi vízfelületet mint most. De ma olvadt rendesen. 20 példány fütyülő réce, kb. 200 tőkés- és egyetlen magányos barátréce került elém. No meg egy pár bütykös hattyú. Többször is felrepültek, most sajnáltam igazán, hogy nem volt jobb fény. Így csak ezen a szürke képen örökíthettem meg a hófehér madarat.


Felriadt a tavakról még 14 nyári lúd is, őket később a tározótól nyugatra elterülő szántóföldeken láttam szedegetni. A borús időben hamar sötétedett, így csakhamar hazafelé kellett vennem az irányt.