Hosszú, méla lesben...

A múltkori balsikerű lesfotózás óta tervezem, hogy amint lehet, újra próbálkozom. Ma jött el a várva várt nap. Már 4 óra után el tudtam indulni otthonról, így a vártnál még sötétebb is volt mikor a leskunyhóhoz értem. (Legalábbis kissé botorkálnom kellett.) Sikerült rendkívül kényelmetlenre és kicsire építenem a leshelyet, ezt most is meg kellett állapítanom. Szerencsére most semmi nem zavart, alig győztem kivárni, hogy jó fények legyenek. Persze már csak néhány nagy kócsag mozgott, egyikük ismét vállalta a "modellkedést". Vagy nyolc-tíz szürke gém volt a tavon, de nem nagyon akaródzott halászniuk. Valószínűleg kevés már a táplálék is, mert nem nagyon láttam őket zsákmányt szerezni. Sikerült viszont egy hínárt kifogó példányt megörökíteni: 1. kép:
2. kép:

3. kép:

Hogy aztán mihez kezdett a szürke gém a növénnyel, azt már nem láttam. Gondolom, nem lett vegetáriánus...
Szép élmény volt még egy füstös cankó felrebbenése. Talán vlaamit a fotó is visszaad a látványból.

Nem sokkal később ez az imm. hattyú is betévedt a tóra. Az iszapban gázolt, majd úszni próbált - kevés sikerrel. Azért végül csak sikerült jobb vizekre eveznie...

A leshelyről kikecmeregve és elzsibbadva még egy órát madarászhattam. Itt is előkerültek sarlós partfutók (3), valamint parti lilék is. Egy apró partfutó is mozgott közöttük, az egyik zsilpnél pedig függőcinegék örvendeztettek meg. Hamar elröpül ám az idő ilyenkor!!!

Délutáni kiruccanás

Ma délután a Lovász-zugi tavakat kerestem fel. Bíztam benne, hogy a partimadarak most sem fognak hiányozni, és nem is kellett csalódnom. Rögtön sikerült egy parti lilét találnom: A közelében egy kis lile is mozgott, így jól össze lehetette vetni a két faj közötti különbséget. A nagyobb termetű, gömbölyűbb parti liléhez képest a karcsúbb kis lile hosszabb lába is azonnal feltűnő:
Időnként kisebb csapat réti cankó repült át fölöttem. Bár a limikolákhoz hasonló kisebb termetű madarakról röpképet csak igazán gyors autofókusszal bíró gépekkel lehet készíteni, időnként szívesen próbálkozom a lehetetlennel:-))

Már-már azt hittem, hogy a rétieken kívül csak pajzsoscankókat találok, amikor sikerült felfedeznem valami "újat". Fiatal tollruhás sarlós partfutó! Ezen a képen még aránylag közelről láttam, később még komoly fejtörést okozott , amikor egy másik példánnyal réti, illetve pajzsos cankók között mozgott.

Előbbiekkel kb. azonos méretű, a pajzsosoknál viszont jóval kisebb termetű madár. Az alábbi képen jól látszanak azért a fő bélyegek, így végül mégiscsak sikerült eldönteni, hogy nem valami nagy ritkaságról van szó. (Bár ez a faj sem túl gyakori, legalábbis Debrecenen belül nem sok adata van még.)

Büntetők lesállásért...

A tervem mindössze annyi volt, hogy még sötétben kiérek a leshez és aztán fotózom, amit lehet. Ehhez képest 4:45-kor ébredtem fel, tehát már világosodott. Viszonylag gyorsan összekaptam magam, 5 órakor már a kocsiban ültem, de mire a leshez értem már bizony egyáltalán nem volt sötét. Ez azért volt baj, mert így nem közelíthettem meg észrevétlenül a leshelyet. A gémek nagy része rögtön világgá repült, de azért bíztam benne, hogy nem ment el minden. Egy félóra múlva azonban újra nagy riadalom és madár(el)vonulás kezdődött a les előtti medencén. Hamar kiderült, hogy egy gyanútlan madarászkolléga zavarta fel a gémeket. Nem is haragudhattam rá, hiszen nem sejthette, hogy valaki ül már a lesben. Azért még nem adtam fel. Bár nem sokkal később a sárándi juhász óbégatása és kutyaugatás verte fel a csendet, két bütykös ásólúd szállt le a vízre. Nem voltak túl közel, de azért volt remény, hogy még jobb kép is készülhet róluk: Egészen addig, míg a tó fölött meg nem jelent egy HŐLÉGBALLON... A "fenntartáshoz" szükséges gáz hangjára persze minden maradék madárnak búcsút mondhattam, ami maradt, az meg olyan messze volt, hogy csak dokumentumként örökíthettem meg... Ez a berepülő szürke gém azonban így is elég fotogén volt:
Aztán megjelent a vékonycsőrű víztaposó is újra. Talán egy árnyalattal közelebb jött, mint legutóbb, de a csúcsképre még továbbra is várnom kell...

Ezt nevezik telhetetlenségnek. Évekig még ilyen képről sem nagyon álmodhattam volna, most meg már semmi sem elég jó. Néhány méterrel közelebbről egyébként tényleg sokkal jobb fotót lehetne készíteni erről az egyébként is csinos madárról.

Miután feladtam a fotózást, hazafelé indultam. Visszafelé útba ejtettem a Lovász-zugi tavakat, ahol ezt a fiatal barázdabillegetőt kaptam csak lencsevégre: Hát, azért ennél többre számítottam. Máskor a lesállást legfeljebb szabadrúgással torolják meg, nekem rögtön három büntető járt. Még jó, hogy nem keltem korábban!

Parti-madarakkal

Ma újra ellenőrizhettem a TKM-tározó madárvilágát. Tegnap a Lovász-zugi tavakon két Temminck-partfutó került elő, joggal reméltem hát, hogy itt is látok ma valami érdekeset. A gólyatöcsök száma már meghaladta a harmincat, örvendetesen gyűlnek megint! Nagyon nézegettem a szomszédos iszapzátonyt. Jó lenne ide besátrazni, annál is inkább, mert ismét ritkább fajok táplálkoztak rajta. Elsőként mindjárt egy parti lile: A további keresgélésre két Temminck-partfutó is előkerült (a képen jobbra), de ami még nagyobb öröm volt, három havasi partfutót is sikerült találnom! (balra) Eddig egy olyan év volt, amikor hasonlóan változatos limikolakínálat fogadott, akkor még sarlós partfutólkat is találtam. De a fő időszak még csak most kezdődik, talán ennél csak jobb lehet -gondoltam.
Épp azt szemléltem, hogyan lehetne jó leshelyet készítenem, vagy egyáltalán lejutni a limikolák közelébe, hogy végre igazán jó fotót készíthessek róluk legközelebb, amikor valami mást vettem észre. Átrepült előttem egy ma (idén) még nem látott madár, majd a szomszédos tavon a vízre szállva gyorsan úszkálni kezdett. Vékonycsőrű víztaposó!!!

Nagyon megörültem neki. Szinte minden évben augusztus végén jellemző itt a megjelenése, sőt egy alkalommal (októberben) még a ritkább laposcsőrű rokona is előkerült már. Ennek ellenére nekem nagy öröm vele találkozni, és mindig arra pályázok, hogy egyszer tisztességes képet is sikerüljön róla készítenem. Ez még ma sem az igazi, de mivel épp a les előtt mozgott, talán lehet még szerencsém. A madár egyébként egy fiatal példány, ahogy az ebben az időszakban ez a legjellemzőbb. Talán már ez a kép is visszaad valamit a madár kecsességéből és szépségéből, de azért remélem, lesz ez még jobb is!!!

(Part)futó kalandok

Ha az ember majd két hétig lakásfestés miatt van szobafogságra ítélve, akkor bizony már alig várja, hogy "kiszabaduljon". Ma végre én is kijutottam a tározóhoz, ahol kicsit kipofoztam a múltkor épített lest. Madarászásra így már csak egy röpke óra maradt, de ennyi idő alatt is akadt látnivaló. Épp a les előtti tavon gyűlt össze a legtöbb madár. Kócsagból és szürke gémből már kevesebb maradt, jó huszonöten voltak összesen, de köztük még egy kanalasgém ma is előkerült. Füstös, pajzsos- és réti cankók viszont akadtak bőven. Három gulipán is felbukkant, gólyatöcsből meg vagy tizenöt példány mozgott a területen. Köztük sok idei fiatal madár is. Ezek nem itt bújtak ki a tojásból, valószínű, hogy a Lovász-zugi tavak fészkelő állományából származnak vagy valamelyik közeli szikkasztóról jöttek. Nyár végén, ha sekély vízállást találnak itt a Tócó-Kösely menti tározón, rendszeresen itt gyűlnek össze. (A maximum 96 példány volt néhány évvel korábban.)

A szomszédos medencén jóval több a zátony itt még két partimadár-faj is szem elé került: három apró- meg egy Temminck-partfutó. Sajnos ennél közelebbi fotót nem tudtam róluk készíteni, de ezen a képen jól látszanak a két faj közti alapvető különbségek.
(Balra a szürkébb, kevésbé mintás, sárgás lábú Temminck-, jobbra pedig a "tarkább", fekete lábú apró partfutó egyik példánya.)
A Temminck-partfutóról aztán sikerült közelebbi (bár nem tökéletes) képeket is készíteni:

Nagyon örültem a partimadarak megjelenésének!
Már néhány éve nem fordult elő, hogy zátonyok alakultak volna ki a tározón, így az elmúlt esztendőkben a limikolák is elmaradtak. Ennek nemcsak időjárási okai voltak (forró, hosszú nyár tavaly is volt...), hanem az, hogy az itt garázdálkodó vadászok a zsilipekkel megemelték a vízszintet, hogy a vízivadmészárlásuk minél hatékonyabb legyen. Idén még nem mutatkoztak szerencsére, így madártani szempontból is érdekesebb és értékesebb most a terület.
Amint tudok, jövök megint!