Újra itthon

Ma reggel a szép idő arra biztatott, hogy egy gyors reggeli fotózás bele fog férni a  napba. Tényleg remek fények voltak, így a szeméttelep melletti vízálláson a fényképezőgép lencséjén keresztül is jó volt körülnézni. A Tócó mellett sétálva nem akartam hinni a szememnek: egy jégmadár repült déli irányban a patak mentén! Már megérte kijönni! Szépen nőnek a fiatal gólyatöcsök is, már csak a lábszínük és a mintás hátuk alapján lehet őket megkülönböztetni az öregektől:

Vagy kétszáz sárgalábú sirály is volt a területen, nagyobbrészt fiatalok. Egyszercsak egy sötét hátú madarat is kiszúrtam a tömegben:

Heringsirály! Lehet, hogy már mániákusan hnagzik, de nekem nem tűnik eléggé feketének a háta. Vagy egy subadult (nem teljesen felnőtt korú) példány, vagy esetleg egy intermedius-gyanús alfajjal van dolgom ismét?

A kérdés még tisztázásra vár... Egy sárgalábú-röpkép bónuszként:

A sarudi útfélen

Abádszalókra tett kirándulásunk során fedeztem fel, hogy Sarudot éppen csak elhagyva, Tiszanána felé egy jó kis elöntés található az út mellett, ahol jó fényben esetleg még fotózni is lehetne a madarakat. A jó fények -s az alkalom - ma reggel jött el, így hazautazásunk előtt autóból kikönyökölve még újabb madarakat is fotózhattam. 

Ezt a pajzsoscankó tojót:

Ezt a bíbicet:

És ezt a dankasirályt:

Délben még Poroszlón búcsúzólag egy motorcsónakos túrán is részt vettünk. Itt már sem a fények, sem az időpont nem voltak ideálisak, mindössze ezt a bakcsót tudtam "lekapni":

Abádszalóki hajóúton

Ma reggel sarudi szállásunk udvarán Dorkával és Blankával kimentettünk egy barna ásóbékát, aki örömében boldogan kaparta el magát a kerti földben: 

Szerettünk volna végre a Tisza-tavon egy hajókirándulást tenni. Két napunkba telt, mire kinyomoztuk, hogy Abádszalókon ilyesmire van lehetőség, de a nagy hullámzás miatt erre még várni kell, sőt megtudtuk, hogy  ha nincs elegendő vendég (min. 6 fő, de max. 12), akkor szintén nem biztos a hajó indulása. Ma megkíséreltük a lehetetlent. és szerencsénk volt. A délutáni fények csodálatosak voltak, ezt a sárgalábú sirályt sikerült megörökíteni először:

Az éppen nem működő vízisí-pálya is remek sirályvártának bizonyult. Sőt, igen messziről még egy etető csért is sikerült megfigyelnünk:

Azért a dankák voltak a leggyakoribbak, egy-egy küszvágó csér csak ritkán keveredett közéjük:

De a madarakon kívül a tájat is érdemes volt szemmel tartani. Az abádszalóki öbölnek tényleg van egy kis "Balaton" hangulata:

Vízi világ Poroszlón

Tisza-tavi nyaralásunk nem sikerült a legfelhőtlenebbül. (Szó szerint, ugyanis pocsék idő volt.) A mai napon (kedden) legalább nem esett, így meglátogattuk  Poroszlón a vízi sétányt és tanösvényt. Hajóval vittek bennünket a pallórendszerig, ahonnan felderíthettük a terepet. Az első madármegfigyelő helyről már akadt is látnivaló és a nem túl jó fények ellenére fotózni is próbáltam. Míg az alábbi fattyúszerkőket fotóztam, a betekintőben magyarázó túravezető elmondta, hogy fattyúszerkők most nincsenek, valószínűleg fiatal dankákat látok csak:-)

"Nem nagyon jellemőek a küszvágó csérek sem most" - tette hozzá, én meg közben lencsevégre kaptam az alábbi madárkát:

Tavitózsából viszont nem volt hiány. A korábbi árvíz miatt elhúzódott a szép növények virágzása, így most még teljes pompájukban csodálhattuk meg őket:

Szintén gyakori volt a kárókatonák jelenléte. 

Sajnos a fények nem segítették a fotózást, de emlékül róluk is álljon itt egy kép:

Molnárkák és szitakötők

Délután a családdal a Vekeri-tóhoz kirándultunk. Dorkával a figyelmünket a vízirovarok is lekötötték. Odaérkezésünkkor még volt némi napfény, aztán hamar beborult, de ezt a szitakötőt még ellenfényben lefotózhattam:

A vízen a jobbra-balra "korcsolyázó" molnárpoloskák látványa több, mint feltűnő volt. 

Ez a példány már nem is hiába futkosott:

Jó néhány, "emeletes" molnárka is előkerült. Jól látszik, hogy a hím mennyivel kisebb, mint a nőstény:

Az a képesség, hogy a molnárpoloskák a tó színén tudnak futkározni, a víz felületi feszültségének köszönhető. Ezen a képen jól látszik, hogy szinte behorpad a felszín a poloska lábai alatt, mégsem "szakad" be:

Sirályok és cankók

Reggel elmentem a boltba. Aki rendszeres blogolvasóm, az tudja, hogy akkor valószínűleg a szeméttelep melletti sirályokra is ránéztem. (Tényleg: olvassa még valaki ezt a blogot??!)

A vízálláson csak vagy kéttucatnyi sirály tartózkodott, de a szeméttelep irányából nagy volt a jövés-menés. Legalább ezer sárgalábú sirály volt a területen, érdekes módon a vízállásra főleg a fiatal példányok repültek be. 

Szerintem az alábbi röpkép nem sikerült rosszul:

Ez a "puffadt" fejű és kissé deformált csőrű sirály valószínűleg egy öreg sztyeppi, de ha van más vélemény, akkor szívesen fogadom a cáfolatot is:

Sajnos ritkább sirályfaj nem került ma elém, az idő meg vészesen fogyott, így elindultam visszafelé a kocsihoz. A Tócóban újabb meglepetés várt. No nem a faj maga, hiszen erdei cankókat egész évben lehet itt látni, pusztán az a tény, hogy az általában rendkívül éber madár nem vett egyből észre, így aztán alapos "hát-tanulmányt" lehetett készíteni róla. A sárgás pettyezés miatt valószínűleg egy fiatal egyed lehetett ez a madár:

Sőt: néhány az épp zsákmányát tartó erdei cankót még profilból is megörökíthettem:

Nem sokáig vállata a modell szerepét, sajnos az alábbi billegetőcankó sem. Ami miatt a nem teljesen éles kép mégis ide kívánkozik, az a madár korának köszönhető: 

A szárny mintázata egyértelműen mutatja, hogy ez is egy fiatal példány.

Szóval megérte ez a félórás kitérő ma is!

Gémes úton

Végre kijutottam a TKM-tározóhoz. Reggel még erősen borult volt az ég, és volt esély arra, hogy még eső is fog esni.  Nem mertem hát autóval bemenni a dűlőutakra, nehogy ne tudja visszajönni a sárban. Később kiderült: alaptalan volt a félelmem. Most volt ugyan gumicsizmám (nem úgy mint legutóbb), viszont nem volt rá igazán szükség, mert a terület anélkül is járható volt. Ezt persze előre nem tudhattam, így aztán abban caplattam végig a tározó déli részét. Ami viszont igencsak elkelt volna, az a szúnyogriasztó volt. Hemzsegtek a vérszívók, bármerre mentem és csapoltak is rendesen. Tíz perc múlva már véres volt arcom, karom, lábam, pedig csapkodtam őket, ahogy bírtam. A madarászásnak ebben  a részében viszonylag kevés élvezetet találtam... Amikor a nap kisütött, a szúnyogok támadása is alábbhagyott, és még néhány fotót is készíthettem.

 Az alábbi nádirigó  mellett

a mai nap legnagyobb élményeit a gémfélék jelentették. Szürke és vörös gémek, bakcsók, törpegémek kerültek elő minduntalan. Egy alkalommal még egy üstökös gém is felbukkant, ami mindig jó adatnak számt itt a tározón:

Bakcsóból vagy két tucatnyi lehetett, itt egy fiatal példány röpképe:

Félig ellenfényben sikerült megörökíteni egy csapat gémet a tározó legdélebbi tava melletti fán. Nem a legjobb képem, de szerintem van valami hangulata:

Miután a szúnyogcsípések erősen viszkettek, a lábam még ép részeit pedig a gumicsizma törte véresre, ideje volt hazafelé venni az irányt. Ráadásul az ég ismét beborult. A Városréti legelőn még most sincs rendbe téve a gémeskút, a mai nap ehelyett egy gémes útban lehetett részem.

Téglagyári kiruccanások

Tegnap délután Dorka lányommal együtt elkanyarodtunk az egykori ALFÖLDI téglagyár kubikgödreihez. Nagy élmény volt, a kiszáradt bányaterület csillogó vízállásain és a földön legalább 800 nagy sirály Ráadásul köztük egy heringsirályt is megpillantottam, sőt talán egy világoshátú alfajt... Azért csak "talán", mert mindössze a hétszeres nagyítású kézitávcsövem volt nálam, a sirályok meg azért annál távolabb, hogy ilyen optikával biztosra mehessek. Persze fényképező sem volt nálam, hogy legalább dokumentálhassam a madarat... (Érkezésünkkor még egy sast is láttunk távolodni, de őt még kézitávcsővel sem nézhettem meg. Méreteiből adódóan azonban biztosan nem ölyv lehetett.)

Viszont elhatároztam, hogy másnap lessátorral és teljes felszereléssel visszatérek.

Ma reggel 4 órakor tehát keltem és öt órakor már a sirályok hűlt helyén kuporogtam lessátram mélyén. Bizony, sirályok nem voltak, mindössze két példány repült fel pirkadat után a tegnapi területről...

Bíztam benne, hogy azért lesz valami, de csak sárga billgetők vigasztaltak:

Ez a fiatal is hamar felrebbent, mikor elkezdtem fotózni:

Az alábbi képet már a sátorból való kibújás után készítettem az élőhelyről:

Minden valószínűség szerint a sirályok csak délután gyűlnek be ide, így hát potyára jöttem reggel. (és keltem "zöldhajnalban"). Délután akadt egy félórám, így újra kilátogattam a helyszínre.

 Még négy gulipán is előkerült. Kettőt egészen közelről fotózhattam:

A teljes "csapatot" pedig így sikerült dokumentálni:

Megvoltak a sirályok is, igaz fele akkora mennyiségben, mint tegnap. A jó négyszáz példányos csapatban ráadásul nem bukkant fel az a madár, ami a legizgalmasabbá tette az előző napi kiruccanásunkat. Pedig alaposan átnéztem az itt tartózkodó sereget, de nem volt szerencsém. 

Amíg a vízállások megvannak, minden délután érdemes lenne ránézni a területre. 

A hőség mindenesetre hatásosan dolgozik, egyre nagyobb a szárazság:

Sirálynézőben

Ha reggel, akkor szeméttelep és sirályok... Ezúttal is kevés időm volt, így a rövid távú madarászást választottam ismét. Míg a szeméttelep melletti vízállás felé ballagtam, egy kabasólyom is elém került:

Aztán persze a sirályok sem maradtak el. Egy jobban sikerült röpkép egy adult sárgalábúról:

Meg egy fiatalról:

Lessátras próbálkozások

Ma harmadjára próbálkoztam lessátorból fotózni a sirályokat, reménykedve valamilyen ritkaságban. Újból előkerült egy szerecsensirály, de sajnos nem volt olyan bizalmas, mint a fiatal dankák. Őt sem sokáig fotózhattam, mert megjelent egy hatalmas hőlégballon - úgy látszik, lessátras fotózásaimon kísértenek ezek a repülő alkalmatosságok - és hamar odébbálltak a sirályok.

Ez a sárgalábú sirály bőszen keresgélt a vízben. Itt a szeméttelep mellett bármi előkerülne a vízből, nem csodálkoznék... Ezen a zsákmányon viszont mégis meglepődtem:

Igen: egy hangszóró! Utoljára a klasszikus Egri János műsorában láttam valakit hangszórót nyerni ("Lehet egy kérdéssel több?", de ott nem vízből kellett kihalászni a jutalmat...

A fiatal dankákat már emberibb (sirályabb) távolságról lehetett fényképezni:

Ez a példány a sok barna színnel a fején igencsak meglepő volt a többi, "szokványos" színezetű sirályhoz képest. Csupán azért mellékelltem a fenti fotót, hogy össze lehessen őket hasonlítani:

Miután kiszálltam a sátorból, néhány nagyobb sirály is berepült fölém. Az alábbi példány okozott egy kis fejtörést. Felmerült bennem a fiatal heringsirály lehetősége is, de aztán addig-addig nézegettem, hogy mégiscsak a sárgalábú mellett tettem le a voksomat. Később Daróczi Szilárd és Barkóczi Csaba is megerősítettek ebben, köszönet a segítségért nekik innen is! 
Ezen a képen a határozott gonys a legjobb bélyeg, ez mindenképpen a michahellis irányába dönt, valamint a szárny világos tükre sem jellemző a heringre:

Ugyanaz a példány, érdekes, hogy ebből a szögből a csőr mennyivel jelentéktelenebbnek tűnik, egészen "heringes": (Tanulságos!)

Talán ezt a képet nézegettem legtovább, mert bár tudtam, hogy ugyanaz a példány ez is, az összbenyomás alapján ez tűnt "legheringesebbnek". De figyelmesen szemlélve ezen is találunk a sárgalábúra jellemző bélyegeket.