Végre kijutottam a TKM-tározóhoz. Reggel még erősen borult volt az ég, és volt esély arra, hogy még eső is fog esni. Nem mertem hát autóval bemenni a dűlőutakra, nehogy ne tudja visszajönni a sárban. Később kiderült: alaptalan volt a félelmem. Most volt ugyan gumicsizmám (nem úgy mint legutóbb), viszont nem volt rá igazán szükség, mert a terület anélkül is járható volt. Ezt persze előre nem tudhattam, így aztán abban caplattam végig a tározó déli részét. Ami viszont igencsak elkelt volna, az a szúnyogriasztó volt. Hemzsegtek a vérszívók, bármerre mentem és csapoltak is rendesen. Tíz perc múlva már véres volt arcom, karom, lábam, pedig csapkodtam őket, ahogy bírtam. A madarászásnak ebben a részében viszonylag kevés élvezetet találtam... Amikor a nap kisütött, a szúnyogok támadása is alábbhagyott, és még néhány fotót is készíthettem.
Az alábbi nádirigó mellett
a mai nap legnagyobb élményeit a gémfélék jelentették. Szürke és vörös gémek, bakcsók, törpegémek kerültek elő minduntalan. Egy alkalommal még egy üstökös gém is felbukkant, ami mindig jó adatnak számt itt a tározón:
Bakcsóból vagy két tucatnyi lehetett, itt egy fiatal példány röpképe:
Félig ellenfényben sikerült megörökíteni egy csapat gémet a tározó legdélebbi tava melletti fán. Nem a legjobb képem, de szerintem van valami hangulata:
Miután a szúnyogcsípések erősen viszkettek, a lábam még ép részeit pedig a gumicsizma törte véresre, ideje volt hazafelé venni az irányt. Ráadásul az ég ismét beborult. A Városréti legelőn még most sincs rendbe téve a gémeskút, a mai nap ehelyett egy gémes útban lehetett részem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése