Ma igazán Mohamedként érezhettem magam. Nem én mentem a hegyhez (vagyis a hegyi fakuszhoz), hanem ő jött hozzám. Alig léptem ugyanis ki lyukasórám alatt az iskolából, a sportpály és a vasút közötti fákon legalább három példányba botlottam az érdekes madárból. Bár még napsütés is volt, nem volt könnyű a fotózás (nem is igazán sikerültek a képek...) mert rendkívül izgatott módon, ide-oda kutatva, repülve nyüzsögtek előttem. Hogy mégis legyen róluk dokumentum, beválasztottam két képet:
Ez sem egy százas, de határozásra alkalmas kép lett:
A vasút túloldalán is nagy mozgás volt: harkályok, fenyőpintyek, szajkók voltak a legjellemzőbbek, de éneklő kenderikéket is sikerült találnom. Jó nagy távolságról készült az alábbi kép (tényleg csak mutatóba és elnézést a minőségért...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése