A szeméttelep melletti vízállás újra fagyott volt. A ködös, párás időben alig vettem észre, hogy madarak állnak a jégen, mégpedig jórészt viharsirályok néhány dankával.
Már a múltkor szem elé került egy barázdabillegető itt a Tócón, de most pár pillanattal tovább láthattam, így dokumentálni is sikerült az első hazatérőt:
Néhány kisebb énekes (ciengék, őszapó, vörösbegy, erdei pinty, stb.) után váratlan meglepetés ért: találkoztam a legnagyobb hazai énekessel is. Mielőtt félreértené valaki: nem az X faktor valamelyik döntősével hozott össze a sors a debreceni szeméttelepen, hanem egy hollóval. (Amely madár bizony énekesnek számít, de hát nem is kell ezen csodálkozni a mai világban...) Ha a napsütés is velem van, akkor gyönyörű röpképet tudtam volna készíteni az alacsonyan átrepülő madárról, de így csak dokumentálni tudtam a ritka debreceni vendéget:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése