A mai Madarász Sulin találkoztunk ugyan néhány szürke légykapóval is, de a gyerekek számára a legnagyobb élményt egy kétéltű és egy hüllő jelentette. Előbbi csoportot egy mocsári béka képviselte. Remélem, a fotó alapján mások is annak határozzák, mert én bevallom, korábban nem láttam még a fajt. Mindenesetre a bocskaikerti előfordulása kifejezetten meglepetés volt számomra, de ha a most talált élőhelyen márciusban kékre színeződő nászruhás példányokat is tudok fotózni, az lesz majd az igazi!
Néhány perc múlva egy furcsa kis gyíkot talált Krisztián. Eddig csak fürge gyíkot láttunk az iskola környéki sétáink során, de ez a példány szerintem inkább egy fali gyík lehetett. Kérem, hogy ha olvasóim közül valaki járatosabb a hüllőkben, akkor javítson ki, vagy erősítsen meg. Köszönöm! (Sajnos a fotók nem lettek tökéletesek, a gyíkocska pedig hamar megunta a felképezést és egy-kettőre odébbállt. Na de egy bölcs mondás szerint azért gyík, hogy "halaggyík".
Még egy érdekes dolgot megfigyelhettünk Bocskaikert legöregebb vadgesztenyefáján. Egyszerre vannak virágok és termések rajta. Ez a szeptemberi nyár bizony megtréfálta a vén óriást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése