VÉGE??!

VÉGE...

Amikor próbáltam feltölteni a mai nap megfigyeléseit, a rendszer közölte, hogy elfogyott a tárhelyem és nem rakhatok fel több képet, csak ha fizetek érte.
Három lehetőségem maradt
1. Végleg abbahagyom a blogírást - ezt nem szeretném...
2. Fizetek a plusz tárhelyért - ezt sem szeretném, majd ha a rajongók szponzorálnak:-)
3. Folytatom új néven, új helyen. - szerintem ez a legegyszerűbb.

(A 2012. április 15. előtti bejegyzések pedig maradnak itt - legalábbis, míg a rendszer nem üzen újból...)

A mai naptól tehát a

Pásti József Csaba blogja

(http://pastijozsefcsaba.blogspot.com/) oldalon folytatódik a madarásznaplóm.

Remélem, találkozunk ott is!!!

Pásti Csaba

Tavaszi zsongás

A nap sütött, az eső épp nem esett, így érdemes volt lyukasórám alatt újra rápillantani a madarakra. Ezúttal már látnom is sikerült egy nyaktekercset, igaz rövid időre. (A seregélyek hamar elzavarták az ugyancsak odúlakó madarat. Hiába, a konkurencia...)

Alapvetően jó dolog az erdőben sétálni, csak akkor kellemetlen, ha a fák fölött ragadozó siklik át éppen, amelyet a lomboktól nemigen lehet alaposabban szemügyre venni. Így jártam ezzel a barna rétihéjával is. Sem fotózni, sem megfigyelni nem sikerült igazán, pedig Bocskaikertben még átvonulva sem számít gyakorinak e vizes élőhelyekhez kötődő faj. Így álljon itt most egy dokumentum kép róla: (Bevallom, először egerészölyvre gyanakodtam volna, de sok minden nem stimmelt vele. A hosszú farok, a szárnyon a fekete szegés hiánya is feltűnő, de nem látszik az egerészekre jellemző sötét vonás sem...  Egy tojó barna rétihéjának viszont így kell kinéznie... Köszönet Kovács Gergelynek a segítségért.)

A lepkék most is mutatósak voltak, újabb fajokkal is sikerült találkozni. Ez a fehérlepkékhez tartozó faj fejtörést okozott, talán répalepke??!

Az alábbi szépséget már messziről fel lehet ismerni, közelről viszont még inkább érdemes gyönyörködni benne: (Hajnalpír lepke)

A nappali pávaszem közismert pillangónk, de egy szép környezetben (virágzó kökényen) még hangulatosabb látványt nyújt.

Természetesen madarásztam is, de csak a szokásos fajok akadtak. Fülemüle még most sem volt, barátposzáta, vörösbegy már annál több. No meg csilpcsalpfüzikék:

Költészet napi madarak

A tavaszi szünet után ideje volt újra szétnézni Bocskaikertben. Milyen fajok jöttek vajon meg az elmúlt hét óta? Rögtön az állomás után sikerült egy erdei pityerbe "belefutni". A fűből felrebbenő madár egy akácfára ült fel, így a távolság nem volt már ideális, de egy "dokumentum" fotót azért sikerült róla készíteni:

A seregélyek már sokkal közelebb engedtek, láthatóan ügyet se vetettek rám:

Közben énekeltek a barátposzáták - ide is megjöttek hát - de fülemülét még nem hallottam.

 Nyaktekercset viszont igen, bár megpillantanom nem sikerült. 

Nem úgy, mint harkályféle rokonát, ezt a nagy fakopáncs tojót, amely kevésbé tud rejtőzködni:

Miután ellenőriztem, hogy megvan-e a múlt szerdán a gyerekekkel kihelyezett költőláda, az erdő felé vettem az irányt. Előbb egy egerészölyv, majd egy karvaly is átrepült előttem:

A tavaszi időben egyre több lepkével is lehet találkozni.

Ma a gyöngyházlepkével...

...és egy pókhálós lepkével futottam össze. Utóbbi fajnak a képen az első - tavaszi - nemzedéke néz ki így, a nyári nemzedék képviselői nem is hasonlítanak majd erre a példányra.

Hogy a fakopáncsok is el tudnak rejtőzni, azt az alábbi képen látható példány bizonyította. Ha nem segít a rejtőszín, akkor az odú majd elbújtat - gondolhatta - és mennyire igaza volt...

A délutáni madarász sulin a gyerekekkel sikerült egy kis csapat barázdabillegetőt megfigyelni a tsz melletti szántón, de a legjobb faj kétségkívül ez a teli torokból éneklő mezei pacsirta volt:

A tsz-tavon molnárkák futkároztak, láthatóan nem eredménytelenül. Akadt még néhány vöröshasú unka is a tóban, de hol vannak már azok a tavalyi vizes élőhelyek...

Jó fajok

Csak egyet tudtam, hogy ma madarászni fogok. Hogy hová megyek majd, azt az időjárástól tettem függővé. Mondtak ugyanis esőt, szelet (éjszaka zuhogott is rendesen) de szerencsére hajnalban derült égbolt tekintett le rám. Így aztán Sárándnak vettem az irányt. Miután márciusban egyetlen csepp csapadék sem hullott, bíztam benne, hogy esetleg a tegnapi eső sem tudta úgy feláztatni a dűlőutat, hogy ne tudjak rajta autóval végigmenni. Hamar beláttam, hogy naiv voltam... Le kellett tennem a kocsit, még így is majdnem sikerült leragadnom... 

Rögtön az elején egy búbosbanka fogadott. Bár a nap már fenn volt és a fények sem voltak rosszak, mire a fényképezőgép működésbe lendülhetett volna, a madár továbbállt. A juhász tanyájánál vörös vércsék és nászrepülő örvös galambok látványa volt említésre méltó, a Városréten azonban nem volt túl nagy mozgás. Mindössze egy póling rebbent fel előttem, hang nélkül. 

A csőre rövidsége, a fejtetőn kivehető sötét sáv miatt szerintem ez egy kis póling lehetett:

A Városréten áprilisban rendszeresen lehet kis pólingokat megfigyelni, de a talajon sétáló madarakat könnyebb határozni, ezért van bennem egy kis bizonytalanság.
A TKM-tározónál először úgy tűnt, minden csendes. Az élénk szél miatt ugyanis a vízimadarak többsége a nád rejtekében tartózkodott, így a vízen alig-alig láttam valamit. Az egyik tavon azonban fehérlett néhány folt. Gulipánok. A visszafelé hajló csőréről és tarka színéről könnyen felismerhető madarakat nem lehet összetéveszteni mással. 

Összesen 4 pár került elő, íme néhányukról egy röpkép:

Szerencsére a bütykös ásólúd pár is megvolt, ezúttal a tojó került lencsevégre:

A nádi énekesek is szépen gyülekeznek. Megjött a nádi tücsökmadár (legalább tíz példány szólt), de itt van a cserregő és a foltos nádiposzáta is.

 (A képen az utóbbi faj)

Az izgalmasabb dolgok azonban még csak ezután következtek. Először szemberepült velem egy búbosbanka. Autófókuszos objektívvel az év fotója lett volna, így azonban nem sikerült "lekapnom" a fajt. Sikerült viszont dokumentálni azt a "rám repülő" kormos szerkő csapatot, amely megjelenése nekem április 7-én még meglehetősen korainak tűnt. 

Íme egy példány:

A vízállás egyébként elég alacsony volt, így néhány partimadárral is találkozhattam. A gulipánok mellett gólyatöcsök, füstös cankó került elő leghamarabb, de a tározó közepén felszínre bukkant iszappadok még több sikerrel kecsegtettek. A hátralévő időm itt is telt el, ugyanis bőven akadt látni- és fotózni való. Rögtön sikerült egy tavi cankót felfedezni: A vékony, egyenes csőr, az észrevehető "sapka" és a fekete foltok a madár hátán jó bélyegek a szürke cankótól való elkülönítésben.

Akadt néhány pajzsoscankó is.

 Az alábbi röpkép jól mutatja, hogy milyen méretbeli különbségek lehetnek egyes egyedek között:

Kiderült, hogy tavi cankóból sem egy van, legalábbis négy példány egyszerre repült fel. (Az alábbi fotóra  azonban csak három fért rá:-))

Hirtelen billegetőszerű hangot hallottam, a gyorsan tovarebbenő madárról csak egy "erősen kifogásolható minőségű" képet készíthettem, de nem bántam meg.

Erről a rossz fotóról is egyértelmű, hogy rozsdástorkú pityer repült át előttem!!!

 (A faj vonuláskor nem ritka errefelé, de nekem már nagyon régóta nem volt szerencsém hozzá.)

Aztán megint meglepődtem. Vagy húsz példány havasi partfutó szállt le egy csapatban a zátonyra. Sajnos a nádszálak takarása miatt fotózni nem nagyon tudtam őket, erről az egy- nyíltabb helyre kimerészkedő - példányról sikerült csak néhány képet készítenem:

E madarak ilyenkor még a téli tollazatukat viselik és a fekete hasfoltjuk sincs meg. (Ennek a példánynak egyáltalán nem volt még, de akadt a csapatban pár példány, amelynek már látszott némi fekete maszat a testalján.)

Volt még pár kis lile és akadt egy réti cankó is. Közben füsti fecskék kis csapata is átrepült felettem, nekem idén ezek voltak az elsők. (Papp Gábor már március 25-én látott egyet Debrecenben.)

 A tavi cankóról is készítettem még egy képet:

Sajnos hamar eltelt az idő, így ballagnom kellett visszafelé. Még egy érkező faj azért elém került: egy sárga billegető. Az ellenfényes fotót csak azért teszem fel, mert vele a ma megfigyelt madárfajok száma elérte az ötvenet, vagy ahogy a bulvármédia közölné: a FÉLSZÁZAT! (És akkor még nem említem a délben a Kishegyesi úton hallott barátposzátát.)
Egyszóval: jó kis nap volt ez!
(bár ez öt szó:-))

Áprilisi (ellen)fények

Miután egy nem túl barátságos kutyafalka ellenőrzi mostanában a szeméttelep környékét, úgy döntöttem, hogy  a mai napon autóval megyek fel a Tócó nyugati ágán és így fogom szemügyre venni a sirályokat. A most kialakított platón gyülekeztek is a dankák, de hamar feltűntek a kutyák is egy kuvasz vezetésével. Velem nem törődtek, de a Tócón átkelve a madarakat felzavarták, sőt egyikük nemsokára egy varjúval a szájában távozott. Így is maradt még 6 kóborló kutya, így a figyelmem csak félig irányulhatott a vízállásra, szemmel kellett tartanom az ebeket is. Itt viszont a félellenfényben nem volt könnyű dolgom. Mégis sikerült felfedeznem két gólyatöcsöt.

 Idén nekem ezek az elsők:

De mozogtak kis lilék...

és pajzsoscankók is:

A sirályokat sajnos nem sikerült végigvizsgálnom. 

A szeméttelep után a Lovász-zug felé vettem az irányt. Barna rétihéja-pár, a Tócóban egy nagy kócsag, átrepülő darvak jelentettek némi változatosságot, majd belebotlottam - ha autóban ülve ez a képzavar nem túl erős - egy cigánycsukba. A múltkor már bemutattam egy maura-gyanús egyedet. Szerintem ez a példány is megér egy "misét", de legalábbis egy kis figyelmet. Várom a javaslatokat...

Az utolsó tavon kanalas- és tőkés récék mellett egy böjti réce hím úszkált. E fajjal amúgy már találkoztam ma, érdekes módon a szeméttelep melletti, hulladékkal elborított csatornaszakaszon úszkált egy pár.

 E példány már tetszetősebb környezetben mutatkozott:

Szepes felől nagy krúgatás jelezte, hogy a darvak még most is itt időznek. Találtam is vagy 50 példányt, de túl messze voltak ahhoz, hogy megfelelő minőségű kép készüljön róluk. Ez a fácán közelebb merészkedett...

Mivel még maradt egy kis időm, a Köntösgáti legelőre is ránéztem. A cigánycsukokat próbáltam a kocsiból fotózni, ám nemsokára izgalmasabb fotótéma akadt. Pityerek szaladgáltak a gyepen. Sajnos elég rossz fényben, attól meg tartottam, hogy ha újra beindítom a motort, akkor világgá mennek. Így előbb készítettem néhány dokumentum-fotót a biztos határozáshoz, majd megpróbáltam a lehetetlent. Szerencsére a félelmem alaptalan volt. A réti pityereket (mert azok voltak) a legkevésbé sem zavarta az autó beindulása és mozgása, így sikerült ideális fényviszonyokban fényképeznem a madarakat. 

Íme az eredmény:

Miután hazaértem, még otthon is várt madaras élmény. 11 óra után öt fehér gólyát láttam a Tócóvölgyi állomás fölött keringeni, kora délután pedig azt is felfedeztem, hogy a Tegez utcai fészekbe is megérkezett a lakó!  

Fehér gólya és porvihar

Csak egy fél órám volt ma délelőtt. Elég erős szél tombolt, a levegő is kellemetlenül lehűlt, de a nap sütött és így mégis útnak indultam, hogy fotótémát keressek Bocskaikertben. És milyen jól tettem: így találkoztam az első idei fehér gólyával! (Pedig nem is fészkel a településen.) A tsz-hez vezető út melletti vizes szántón azonban bizonyára ő is békákat keresett, mint a múltkor én - csak nem ugyanazzal a céllal:-)

A rendkívül száraz tavasz, az erős szél hatására a csupasz földeken porviharok alakultak ki. Amíg nincs növénykultúra, addig akadálytalanul viheti a szél a porszemeket és ilyen látványt produkálhat:

Az erdő mellett már sokkal csendesebb idő fogadott, vörösbegyek, énekes rigók, zöldikék, erdei pintyek és cinegéket is megfigyelhettem. Ezt a balkáni fakopáncsot pedig még fotózni is sikerült.

Tanulságos túra

A csonka hétvége és az óraátállítás miatt nem terveztem ma nagy túrát. Így a közeli laposokat és a Gyékényest jártam be, mint utóbb kiderült, nem is feleslegesen. A langyos  tavaszi napsütésben a barkák szépen mutattak, különösen ellenfényben:

Egyszerre megrebbent valami a Gyékényes bokrai között. Erdei szürkebegy! Az izgága madárról ennél jobb képet nem sikerült készítenem, de mivel errefelé ritkán szem elé kerülő fajról van szó, bizonyítékként mellékelem a rossz fotót is:

Találtam viszont egy helyet, ahol máskor akár lessátorból is érdemes lesz fotóznom. Így nem fordulhat elő, hogy egy ág épp ott takar majd be, ahol az a kép értékét is ronthatja. Mint ennél a zöldikénél, ami a takarás nélkül jó kép lehetett volna:

Sajnos nemcsak szép dolgokkal találkoztam. Valami barom a Köntösgáti legelőn is gyújtogatott, ami ebben a száraz tavaszban eleve tilos és veszélyes is lehet. (Két hete a Tócóvölgy állomás mögötti Lapost gyújtotta fel valaki, ott még a tűzoltók is kivonultak.)

A vonulás még javában tart, így sok vörösbeggyel, énekes rigóval is találkoztam, de a ma szem elé került sok (min. 15) cigánycsuk nagy része sem itt fog majd fészkelni. Érdemes ilyenkor tüzetesebben megfigyelni ezeket a vonuló madarakat, mert kis szerencsével akár ritkább alfajra is bukkanhatunk. Én ma nagyon megörültem, mert e példánynak a tarkóra felhúzódó húzódó fehér örve, a fehér farcsíkja és a hangsúlyos narancsvörös mellfoltja nekem mindenképpen biztatónak tűnt. (Ezek a szibériai alfaj, a Saxicola torquata maura jó bélyegei is lehetnek.) Sajnos még így sem elég meggyőzőek. Simay Gábor olyan bélyegeket emelt ki a mellékelt fotók alapján, amik együttesen szerinte kizárják a maurát.
Ezek a következők:
 - a felső farokfedőkön apró fekete csíkok látszódnak (a leghosszabbakon);
- a narancsos szín nagy kiterjedésű és kiterjed a madár oldalára;
- a madár oldalán apró fekete/sötét csíkok látszódnak;
- a fehér kiterjedése a vállon túl kicsi.

Persze nézegettem más képeket is az interneten, nekem továbbra is megmarad legalábbis "gyanúsnak".  A vállon lévő fehér foltnak talán például nem is kell  ennél nagyobbnak lennie, a mellen lévő narancsos szín tényleg nagy, de középen egy jóval sötétebb és hangsúlyos árnyalat is látszik. A másik két bélyeg még így is kizárhatja a maurát, meg persze nem is akarom "ráhúzni" mindenáron a ritkaságot. Sajnos nem voltam elég szemfüles és nem sikerült egy röpképet készítenem a madárról, mert így talán további bélyegek is feltűntek volna. Így marad a tanulság és az elv, hogy mindig, mindent érdemes alaposan szemügyre venni - és ha lehet, dokumentálni is:-))