Sok mindent terveztem erre a hétvégére. Egyrészt szerettem volna lebonyolítani a Mindennapi Madaraink Monitoringjának téli számlálását, meg jó lett volna ránézni a szepesi szikesekre is. Az erős ködben azonban délelőtt nem sok értelmét láttam a próbálkozásnak, délután meg már csak egy rövid kiruccanást engedhettem meg magamnak. Így a környékbeli élőhelyeket jártam végig - meglehetősen nosztalgikus hangulatban, hiszen tulajdonképpen itt kezdtem madarászni is - majd' 25 évvel ezelőtt...
Kerékpárral mentem, de a -8 C-os hideg a szélcsend és a megfelelő réteges ruházat miatt nem volt elviselhetetlen. A Gyékényesben kezdtem. Ez egy második világháború bombatölcsér, ami kis mérete ellenére gyakran tartogat meglepetéseket. A nevét is tőlem kapta az egyik jellemző növényéről, de nádat, ezüstfát, bálványfát, vadrózsabokrokat sőt diófát is találhatunk már benne. A terület nagyrészt víz alatt áll, legutóbb nehezen is jártam benne, de most eléggé felfagyott ahhoz, hogy ne rogyjak be minden lépésemkor...
Balkáni fakopáncs dolgozott az egyik fán, meg néhány szarkát is láttam, de nem volt különösebb madármozgás a területen. A nyomokat a hóban viszont érdemes volt megszemlélni. Egész "útkereszteződést" is fel lehetett fedezni:
Közelről nézve még egy egyszerű nyom is érdekessé vált a szélén kialakult zúzmarasortól:
A Gyékényestől északra található legelő (Hidas-lapos) vagy 150 fenyőrigó miatt már mozgalmasabb volt: Akárcsak újévkor, most is a csipkebogyókon lakmároztak:
... meg csipkebogyóval is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése