Reggel, amikor a Városréten leraktam a kocsit, reméltem, hogy egy jó kis madaras nap virrad rám. És lőn! Alig szálltam ki, amikor hat daru húzott ki a Tócó-Kösely menti tározóról. Ezek itt éjszakáztak! - konstatáltam magamban a nagyszerű tényt. Közben a Nap is felkelt, nem is akárhogyan:
Amúgy elég hűvös volt, az első órám meglehetősen fázósra is sikeredett. A tavon, ahol a leskunyhóm áll, most tizenegy szürke gém és négy kócsag tanyázott. Az iszapos zátonyon azonban semmi nem volt (néhány barázdabillegetőt leszámítva.)
Körbejártam hát a tavakat, és elő is került nemsokára a hattyúpár, hat, már "anyányi" fiatallal. A nyolc madár alig fért bele egy képkockába, amikor fotózni próbáltam őket:
Visszakanyarodtam az iszapzátonyhoz, és immár egészen jó fényben szemlélődhettem, sőt: hideg sem volt már annyira. Hirtelen a semmiből hét havasi partfutó került elő és szedegetni kezdtek. Füstös és pajzsoscankók is előkerültek, meg vagy tíz sárszalonka is feltűnt. Egyszercsak a levegőben egy sötét madár jelent meg igen messziről. A távcsőbe pillantva nagyon megörültem: halászsas! A második adata innen, ráadásul az előző alkalommal (tavaly) ugyanitt sikerült lencsevégre kapnom a faj egy másik példányát!
Sajnos, közleebb nem jött, a partimadarak meg nem nagyon gyűltek. Ez a foltos nádiposzáta viszont nagyon mutatós volt, le "kellett" fotóznom:-)
Úgy döntöttem, hogy még annyi belefér az időbe, hogy autóval Mikepércs felől a gátőrházig menjek, és ránézzek a tározó északi tavaira is. Útközben a Tócó partján ez a furcsa fácán fogadott. (Nyilvánvalóan egy fiatalból felnőttkori tollruhába vedlő hím.)
Persze volt öreg kakas is, és mivel azt hiszem, a blogomban még nem szerepelt róla kép, most rögtön pótolom a hiányt.
A tározónál két fotós sráccal találkoztam. Az egyik sekély tónál fényképeztek, mint mondták, nyolc havasi- és egy sarlós partfutó is eléjük került. Bár valószínűsítették, hogy amikor kiszálltak a sátrukból, mindent felzavartak, de azért csak ránéztem az általuk említett tóra. Egy pár fotót mégis készíthettem, ezen a képen például egy jó kis vegyes csoport látható: A réce mögött pedig ott a sarlós parfutó is, ezt azonban már csak itthon,a válogatáskor vettem észre!
Fotózás közben inkább a sárszalonkákra koncentráltam. Bár elég távol voltak, egy érdekes dolgot sikerült megörökítenem. Gyakran azt hinnénk, hogy a madarak csőre valami kemény, merev testrész. Pedig a partimadarak (köztük a sárszalonkák) tudják hajlítani is a csőrhegyüket, ami különösen érzékeny szerszám! Ezt én tudtam, de látni (pláne megörökíteni) csak most sikerült először:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése