Ma délelőtt a családdal ellátogattunk a botanikuskertbe. Nem volt túl nagy madármozgás, de azért sikerült rábukkanni egy közép fakopáncsra:
Ezúttal még nála is érdekesebb volt azonban egy léprigó, amely - tőle szokatlan módon - nem a fakoronában, hanem egészen "földközelben" tartózkodott és így közelebbi felvételek is készülhettek róla. Bevallom, gondolkodóba ejtett, hogy nem-e áttelelő énekes rigóval van dolgom, hangot ugyanis nem adott a madár.
De a pofa mintázata, a hosszabb fark, a hason lévő pettyezés alakja mind a léprigóra jellemző volt, így ezúttal ismét a téli vendégről készíthettem képeket:
.. és egy széncinegét is lencsevégre kapnom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése