Ma reggel ismét a sárándi határba kirándultam. Még napkelte előtt voltam, de máris mindenféle hangok fogadtak. Búbosbanka pu-pu-pu-ja, dolmányos varjú károgása, rozsdafarkú recsegő éneke, örvös galamb ötszótagú búgása mind azt sejttette, hogy ma nem lesz hiány a madarakban. Hát még amikor a nagy darukrúgatást is meghallottam! A Városrét irányából el is kezdtek szállni a darvak, majd a Tócó és Kondoros vízfolyások összefolyásánál álló halom tövében gyülekeztek a szántón. Közben persze át- átrepültek a vöröslő napkorong előtt, ami az őszi daruvonulásra emlékeztető hangulatot teremtett:
Jó háromszáz daru lehetett. A gyepen ácsorgó madarakat nem nagyon lehetett fotózni - ehhez kevés volt a fény - így továbbhaladtam a kocsival. A városréti árok kis fáját mindig érdemes megnézni. Volt már itt erdei szürkebegy, most meg réti pityerek pihentek meg itt vonulásukban. Egész közelről is lefotózhattam az egyiket:
Na de a víztározón volt csak nagy az élet: a parton kócsagok, a vízen récék, szárcsák, vöcskök nyüzsögtek, sőt ismét találkoztam két bütykös hattyúval is. Cigányrécék is szép számmal mutatkoztak, a világviszonylatban veszélyeztetett madarak itt szerencsére jó fészkelőhelyet találnak maguknak.
A vöcskök mind a négy hazai faja is előkerült, közülük a legritkább, a vörösnyakú vöcsök mindjárt 5 példánnyal! Az át-átrepülő vízimadarak mindig jó témát szolgáltatnak, de nemcsak a récecsapatok, hanem a nagyobb testű fajok is, mint ez a kócsag:
Ilyenkor aztán gyorsan repül az idő, de nem eredménytelenül: az otthoni összesítéskor kiderül, hogy 54 madárfaj került ma a szemem elé. Köztük a mikepércsi gólyák, amelyek közül a főúton három igazgatta már a fészkét. Igazi madarász(- és fotós)élmény volt ez a nap!
Jó háromszáz daru lehetett. A gyepen ácsorgó madarakat nem nagyon lehetett fotózni - ehhez kevés volt a fény - így továbbhaladtam a kocsival. A városréti árok kis fáját mindig érdemes megnézni. Volt már itt erdei szürkebegy, most meg réti pityerek pihentek meg itt vonulásukban. Egész közelről is lefotózhattam az egyiket:
Na de a víztározón volt csak nagy az élet: a parton kócsagok, a vízen récék, szárcsák, vöcskök nyüzsögtek, sőt ismét találkoztam két bütykös hattyúval is. Cigányrécék is szép számmal mutatkoztak, a világviszonylatban veszélyeztetett madarak itt szerencsére jó fészkelőhelyet találnak maguknak.
A vöcskök mind a négy hazai faja is előkerült, közülük a legritkább, a vörösnyakú vöcsök mindjárt 5 példánnyal! Az át-átrepülő vízimadarak mindig jó témát szolgáltatnak, de nemcsak a récecsapatok, hanem a nagyobb testű fajok is, mint ez a kócsag:
Ilyenkor aztán gyorsan repül az idő, de nem eredménytelenül: az otthoni összesítéskor kiderül, hogy 54 madárfaj került ma a szemem elé. Köztük a mikepércsi gólyák, amelyek közül a főúton három igazgatta már a fészkét. Igazi madarász(- és fotós)élmény volt ez a nap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése