Már amúgy is tervben volt, hogy ma kilátogatok a Tócó-Kösely menti tározóhoz. Amikor pedig tegnap este megláttam a http://www.birding.hu-n/ oldalon, hogy 2 sárjárót találtak itt Emri Tamásék, nem volt kérdés a mai úti cél. Már reménykedni kezdtem, hogy végre én is láthatok egy igazi LIMIKOLÁT. (A partimadarak mindegyikét szokták limikolának is hívni, de a sárjáró tudományos neve valóban Limicola falcinellus:-) Kissé borongós reggel volt, sokat kellett várnom a jó fényekre. Addig is feszült figyelemmel pásztáztam a szokásos iszappadot, amin mozogtak is a partimadarak. Ezen a képen rögtön három faj is látható. A jobb oldali nagyobb termetű pajzsoscankó, előtte a jóval kisebb apró partfutó, tőlük balra pedig egy havasi partfutó látszik. Utóbbin talán megtévesztő lehet, hogy nincs fekete hasfoltja, de a sötét pettyek, a madár alakja és a csőre így is árulkodó:
Telt-múlt az idő, amiből amúgy sem sok állt ma rendelkezésemre. A sárjárók nem kerültek elő, de öt parti lile azért igen. Három apró partfutó meg viszonylag közelről is megmutatta magát. Íme egyikük:
Néhány bíbic is leszállt a közelben. (Ej, ha most lessátorból fotózhattam volna...)
Minden madarat alaposan szemügyre vettem. A billegetők és a seregélyek is felkeresik ilyenkor a rovarokkal, férgekkel teli iszapzátonyokat, nemcsak a partimadarak.
Sajnos az idő megint vészesen fogyott. Egy kisebb kört téve az iszapos medrű tó körül azért a levegőben is akadt megfigyelnivaló. Ez a fiatal sztyeppi sirály volt az egyik. Már-már lemerült a fényképezőgép akkumulátora, gondoltam, még időben kicserélem .
És milyen jól tettem. Ez a vörös vércse épp a csere után "repült rám", és bár a teleszkóppal és állvánnnyal a vállamon nehezen tudtam exponálni (letenni nem volt időm), sikerült elcsípnem a pillanatot. (Milyen bosszantó lett volna, ha közben merülnek le az akkumulátorok!)
Megkerülve a tavat, a túloldalról, jobbról érkező fénynél is végigszemléltem a madarakat. A túlparton, ahol az imént még én álldogáltam, most egy fiatal őzbak vizsgálta meg a vadászok által korábban kiszórt takarmányt....
Emitt már nem került elő új faj, a remélt sárjárók sem. Egy havasi partfutót azért közelebbről is megszemlélhettem, a növényzet takarásából még fotózni is próbáltam. Azért összességében véve nem volt rossz ez a ma reggeli madarászat.
Telt-múlt az idő, amiből amúgy sem sok állt ma rendelkezésemre. A sárjárók nem kerültek elő, de öt parti lile azért igen. Három apró partfutó meg viszonylag közelről is megmutatta magát. Íme egyikük:
Néhány bíbic is leszállt a közelben. (Ej, ha most lessátorból fotózhattam volna...)
Minden madarat alaposan szemügyre vettem. A billegetők és a seregélyek is felkeresik ilyenkor a rovarokkal, férgekkel teli iszapzátonyokat, nemcsak a partimadarak.
Sajnos az idő megint vészesen fogyott. Egy kisebb kört téve az iszapos medrű tó körül azért a levegőben is akadt megfigyelnivaló. Ez a fiatal sztyeppi sirály volt az egyik. Már-már lemerült a fényképezőgép akkumulátora, gondoltam, még időben kicserélem .
És milyen jól tettem. Ez a vörös vércse épp a csere után "repült rám", és bár a teleszkóppal és állvánnnyal a vállamon nehezen tudtam exponálni (letenni nem volt időm), sikerült elcsípnem a pillanatot. (Milyen bosszantó lett volna, ha közben merülnek le az akkumulátorok!)
Megkerülve a tavat, a túloldalról, jobbról érkező fénynél is végigszemléltem a madarakat. A túlparton, ahol az imént még én álldogáltam, most egy fiatal őzbak vizsgálta meg a vadászok által korábban kiszórt takarmányt....
Emitt már nem került elő új faj, a remélt sárjárók sem. Egy havasi partfutót azért közelebbről is megszemlélhettem, a növényzet takarásából még fotózni is próbáltam. Azért összességében véve nem volt rossz ez a ma reggeli madarászat. Az elmaradt ritkaságon már nem is bánkódom annyira, egyszerűen ráfogom a tizenharmadikára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése