Bátraké a szerecsen

A mai napon végre összeakadtam a szerecsensirállyal! Sőt, miközben az alább látható példányt fotóztam, közben egy másiknak a hangját is hallottam. Így aztán két példányt is feljegyezhettem a szép madárból.

A történet: Miután véginéztem a vízen lévő, nem túl népes sirálycsapatot, azok pedig kisvártatva felrebbentek, már azt hittem, nem lesz szerencsém. A vízálláson ugyan volt egy gólyatöcs, de ritkább sirályra - ekkor még -nem bukkantam. Sétáltam vissza a kocsihoz, és már majdnem a műuton voltam, amikor dél felől "rám repült" egy szerecsensirály! Közben végig hallatta a hangját, én meg fotózni próbáltam. Így nemcsak megfigyeltem, hanem dokumentálhattam is a madarat. Sőt, még Sorosi Peti cimborám is elcsípte - a fiával együtt - a madarat. Ők ugyanis éppen Szepesre igyekeztek és mikor észrevettek, megálltak. A szerecsensirály még akkor is szólt a levegőben!

Hollók Debrecenben!

Közeleg a hóvége. Ez mostanában azt is jelenti, hogy ilyenkorra elfogy a kosztpénz és már tankolni sem nagyon futja miből. Így bár nagyon terveztem egy újabb mikepércsi-sárándi kirándulást - a TKM-tározó északi medencéinek felderítését tűzve ki célul - végül mégis egy közelebbi helyet választottam. Mivel tegnap heringsirályokat és szerecsensirályt is láttak a szeméttelep környékén, így újra a hulladéklerakó felé vettem az irányt. (Nemcsak a pénznek, hanem a madarászatnak sincs szaga. A madarásznak már lehet, ha túl sokat tartózkodik szennyvízülepítők és szemétlerakók környékén. Erről különösen a sertéstrágya szikkasztókra besátrazott fotósok tudnának mesélni...)

A reggeli köd hamar felszállt, és a szokásos helyen vártam a sirályokat, de hiába. Viharsirályokon és dankákon kívül nem láttam mást, ezkeet a gyakori fajokat sem túl nagy mennyiségben. A vízre nem is szállt le, csak vagy 100 példány. (Később néhány ezres csapatuk a szeméthegy felett, illetve pár százas seregük a szántókon mutatkozott, de ritkaságot ekkor sem fedeztem fel köztük.) A vízállás mellett ezt a barázdabillegetőt sikerült csupán "felképelni":

Viszont a tócsa távolabbi sarkán hat cankó táplálkozott. Erdei cankóknak néztem őket, de túl messze voltak, így elhatároztam, hogy megkerülöm a vízállást, és közelebbről is szemügyre veszem őket. A Tócóban is volt két erdei cankó, a parton meg énekes rigót fedeztem fel. A fák közül meg barátposzátát hallottam énekelni! Közben egy cigánycsuk szinte kért, hogy fotózzam:

A szeméthegy fölött már több sirály repkedett, meg egy varjúféle. Utóbbira először ügyet sem vetettem, míg meg nem szólalt. Ekkor rögtön nyilvánvaló lett, hogy kiféle az illető: Egy holló! Gyorsan dokumentálni próbáltam a Debrecenben riktán látható madarat. Bár a képek nem túl jól sikerültek, ezen is látszik az ék alakú farok és a vaskos csőr:

Itt pedig a viszonylag széles szárny is nyilvánvaló:

Míg megörökíteni próbáltam a hollót - közben reménykedve, hogy nem merül le az akkumulátor, aminek a cseréjére most nem is gondolhattam, pedig a tölöttséget jelző ikon már erősen villogott - nem vettem észre, hogy a madár nem egyedül van. Csak amikor elhúzott keleti irányba, akkor pillantottam meg egy másik, hasonló méretű és formájú madarat. Itt a kép is. Így aztán két hollót regisztrálhattam a mai napon, aki a másikat mégis valami nagyra nőtt vetési varjúnak határozná, az jelezze felém a tévedésemet!

Aztán persze a cakók is erdeinek bizonyultak, így ma nyolc példányt sikerült itt számolnom a fajból. Közben északi irányba előbb egy hatvan, majd egy hetven példányos nagy lilik csapat is áthúzott felettem. Hazafelé még a Kunhalom utcai Tócó szakasznál megálltam. Itt házi verebek strandoltak és ittak. A remek fényben őket is lencsevégre kellett kapni:

Tükröm, tükröm...

Az alábbi képen a hím ugyanúgy stíröli a tojót, akárcsak nálunk, embereknél szokás az a strandon. 

(És másutt is...)

Az első gólyatöcs

A szeméttelep melletti vízálláson ma sem nagyon találtam sirályokat. Mégsem volt haszontalan az ide vezető utam: megpillanthattam az első gólyatöcsöt!

Még két daru is tiszteletét tette fölöttem, azóta megtudtam - ahogy már sejtettem - hogy Szepes alatt ismét nagy csapatok tartózkodnak mostanában. Érdemes lenne rájuk nézni! Ez a két madár is bizonyára a szepesi madarak közül kóborolt ide!

A sirályok zöme már egyértelműen danka, az összlétszámuk 3-4000 példány lehet. Pontos becslés nehéz, mert a szeméttelep mellett már inkább a szántóföldeken szétszóródva "tömörülnek". Csapataikban persze viharsirály is akad még, de már jóval kevésbé jellemző, mint akár egy héttel ezelőtt. Nagy termetű sirályt pedig (sárgalábút vagy sztyeppit) pedig ma egyáltalán nem figyeltem meg.

Tavasz, tavasz, tavasz

Igazi tavaszi időre számítottam, amikor ma a Tócó-Kösely menti tározóhoz kiruccantam. Nem is csalódtam. A szeles időjárásnak köszönhetően a dűlőutak mind felszáradtak, mégsem tudtam használni a Városréthez vezetőt. Legalábbis autóval. Valami jótét lélek ugyanis úgy döntött, hogy "megjavítja" az utat.Feltöltötte hát a gödröket törmelékkel: téglával, vályoggal, meg mindenféle szeméttel. Egy traktor még keresztülment volna rajta, de kocsival nem kockáztattam.

Sajnos a plusz gyaloglás sok időveszteséget okozott, mégsem volt haszontalan. Így ugyanis alaposan megszemlélhettem a Szilasi legelő vízállását, ahol nagy godát, pólingokat, piroslábú cankókat és bíbiceket is felfedeztem, a vízen pedig két sztyeppi és több dankasirály is úszkált. Gyaloglás közben még a juhász tanyájamelletti gledítsiákat is szemügyre vehettem. Itt egy vörös vércse kevéssé zavartatta magát és a reggeli fényben rögtön lencsevégre is kaphattam:

Meghallottam az első csilpcsalpfüzikét is. Később, a tározó gátján még több példánnyal is találkoztam, egyiküket szintén sikerült fotózni:

Délnyugat felől nagy darukrúgatás hallatszott! Sokáig azonban nem kerültek szem elé a szép madarak. A vízen szárcsák, kanals-, fütyülő-, csörgő- és böjti récék voltak a tőkéseken kívül. A következő tavon azonban már cigányrécék is voltak, belőlük 33-at számoltam! A gáton egyszercsak valami villant: Az első sárga billegető!

                                             

Bár az idő vészesen fogyott és 10-re haza akartam érni, úgy döntöttem, hogy ránézek az északi tavakra is. A gátőrház után sikerült is nem sokkal a bütykös ásóludakra rábukkani! Március 10-én már láttak itt négypéldányt, nekem most egy pár sikerült (a legészakibb tavakat nem jártam már be.)

A parton álló bodzabokron még ez a kék cinege is rendkívül mutatós környezetben tűnt fel, így aztán újra fotóznom kellett!

Aztán végre feltűntek a darvak is! Szerencsére  a nap is kisütött, így aztán fényképezhettem a repülő madarakat.

Egy példány egészen közel repült át felettem, alig fért a képbe:_)

Hattyúkból most egy ad. páron kívül egy ad. és két imm példány került elő.

Míg a kocsihoz gyalogoltam, egy függőcinege-csapat is megállásra kényszerített. Egy gyékényt bontogattak szorgalmasan, a nagy szélben pedig szálltak a magok, és bár közben beborult újra az idő, a témát nem lehetett kihagyni:

A két és fél órás madarásztúrám alatt 45 madárfajt sikerült megfigyelni. Érdekesség, hogy fehér gólyával ma nem találkoztam. Tegnap Dorkával a Diószegi úton már láttunk egyet és Sorosi Petitől tudom, hogy szepesre is megérkeztek már.

Az első gólyák

A fenti címmel jól össze is foglaltam a ma reggeli legérdekesebb eseményeket:-) Mozogtak ugyan a sirályok, de túlzottan is... úgyhogy csak néhány röpképre futotta, amivel nem untatnám csekély létszámú olvasótáboromat.... Nagy öröm volt azonban, amikor az első gólyákat megpillantottam. Íme az egyik, landolni készülő madár:

A másik példánnyal együtt leszálltak a sirályok közé, a szeméthegyre:-( 

Újra láttam a hegyi billegetőket (tegnap Balla Dánielel is megfigyeltük őket), ismét előkerült egy rozsdafarkú meg egy cigánycsuk, sőt még egy kóborló daru is átrepült a terület fölött. Ez már azért tavasz!!!

Az első cigánycsuk!

Ma reggel tulajdonképpen bevásárolni indultam. De a napsütést ki akartam használni, ezért útba ejtettem a szeméttelepet:-) Sajnos a sirályok nagyon nyugtalanok voltak, valószínűleg a nagy szél és a lecsökkent táplálékmennyiség miatt (ma ugyanis nem jártak a szemetesautók...)

Néhány sárgalábú és sztyeppi sirály mellett túlnyomórészt most is vihar- és dankasriályok voltak a vízálláson és a szeméthegyen. A kocsihoz visszagyalogolva viszont előkerült az első cigánycsuk is!
Igaz, hogy a Hortobágyról már két hete jelentették az első példányt, de nekem mégis ez a madárka volt az első:

Sirálytömegek

A mai reggel ismét sirálynézőben telt. Az erős lehűlés folytán a vízállás jó része befagyott, de a sirályok most is itt időztek. (A péntekihez hasonló mennyiségben.) Sajnos a teleszkóp hiányát most is éreztem. Viszont a jó fény és a teleobjektív segítségével sikerült érdekes képet készítenem:

A tömegekből is mindig lehet szemezgetni:

Már tavaly is feltűnt, hogy azonos beesési szögű fénynél is különböző egyes viharsirályok háta. Pontosabban az árnyalatában érzékelhető különbségek vannak. Most ezt egy közelebbi fotón is sikerült ezt megörökíteni:

(Bár a bal oldali madár talán még fiatalabb, és esetleg ez az oka a különbségnek?)

Még egy ízelítő a sirálytömegből:

Bevallom, ez a sirály még egyelőre fejtörést okoz. A csőr színezete az, ami elgondolkoztat. Egészen olyan, mint az örmény sirályokon. Este majd még utánanézek, de ha épp egy sirályszakértő olvassa a blogomat, akkor várom szívesen a javaslatot!

Az első rozsdafarkú

Miután apu tegnapelőtt rendbehozta az önindót, használhatóvá vált az autó , így újra megkísérelhettem egy sirályellenőrző kiruccanást. Reggel azonban elég borús idő volt, és fotózgattam ugyan, de nem voltam megelégedve az eredménnyel. Pedig nem volt rossz a felhozatal: Még mindig vannak erdei cankók a Tócóban, a vízálláson meg jókora sirálymennyiség várt. (A szeméttelep fölött és a vvízen nyüzsgő csapat létszáma meghaladta az ötezret!) Ha a teleszkóp nálam lett volna, akkor jót elbíbelődtem volna a határozással, így azonban maradt a "japán turista módszer". (Fényképezni a csapatokat, aztán otthon határozni:-) Így maradt még időm a vonat indulásáig. Az állomás közelében ezt a szép lepketaplós fatönköt már régen le akartam fényképezni. Most jött el a pillanat:

Délután azonban erős szélben, de ragyogó napsütésben újra meglátogattam a sirályokat. Bár ritkaságot ekkor sem fedeztem fel köztük, azért jó fényben sikerült fotózni őket. Íme egy kis válogatás:

Ez a szürke gém sem nagyon zavartatta magát, úgy látszik, biztonságban érezte magát a sirályok között...

Ez a szegény danka viszont nem bevásárolni indult.

Valahogy a lábára akadt a nejlonzacskó, ami meglehetősen zavarta a repülésben. Amikor vízre szállt, a zacskó megmerült, és a megnehezedett terhet végül sikerült elveszítenie:-)

Visszafelé ballagva ért a nap igazi meglepetése: az idei első házi rozsdafarkú!

Újra sirályok

Jó ideig hiába kerestem a sirályokat, még december közepe táján elhagyták a szeméttelepet. Most, hogy már felolvadtak a vizek, már mindig várom, hogy felbukkannak a csapataik és tovább gyakorolhatom a sirályhatározás cseppet sem egyszerű menetét. A hétvégén már a Tócóvölgy állomás fölött is láttam keringő sirályokat, így joggal reménykedtem, hogy a szeméttelep környékét újra meglepték. Tegnap azonban nem mertem munka előtt erre kanyarodni - a kocsi motorja meglehetősen furcsa hangokat adott ki magából... Ma még a napsütés is ideális volt a fotózáshoz, úgy tűnt, hogy az autóval sem lesz gond, így adtam egy félórát magamnak. Először egy nádi sármány került szem elé:

A vízállásról épp akkor rebbentek fel a sirályok, amikor odaértem. Így csak röpképekkel próbálkoztam.

Itt van például ez az immatur viharsirály:

Ez pedig egy öreg példány:

Voltak nagy sirályok is! Ez a sárgalábú

Ismét egy másodéves viharsirály:

Egy öreg, de még kiszínezetlen csuklyájú dankasirály:

És még egy "nagy":

(Mindkettőt sztyeppinek gondolom a sötét szem és a viszonylag egyenes, hosszú csőr alapján.)

Miután kifotóztam magam, beültem az autóba, indítottam...

.. és semmi. Nem indult! Gyanítottam, hogy az önindítóval lesz gond, de azt nem sejtettem, hogy épp ma hagy majd cserben a kocsi. Majd egy félóra múlva mégis sikerült, ígaz, a vonatot így már rendesen lekéstem....