Ma reggel Hortobágyra vittük kirándulni a harmadik osztályos gyerekeket. Remek idő volt, a kisdiákok is nagyon élvezték a látnivalókat, amelynek sora a Pusztai Állatparkkal kezdődött. Az őshonos háziállatok mellett érdemes volt az állatpark területén látható madarakra is figyelemmel lenni. Például feltűnő volt, hogy sok fiatal fecske tartózkodott a libaúsztató nádasában, ahol az öregek még etették is őket. Kérdés, hogy így megkésve lesz-e esélyük és elég energiájuk még elvonulni, főleg, ha a hétvégére jósolt rossz idő is közbeszól majd...
No de láttunk még fehér gólyákat is, ezek azonban talán a madárkórháztól szöktek, meg ők könnyebben találhatnak kaját is az emberek jóvoltából, így akár áttelelésük se lehetetlen. Miközben a nóniusz lovakat nézték és simogatták a gyerekek, a karám tetejéről egy apró termetű madár repült fel. KUVIK! Mostanában nem találkoztam a fajjal, így aztán nagyon megörültem, csak azt sajnáltam, hogy nem vettem észre hamarabb a baglyocskát. De sebaj: láttam, hogy hol szállt le, és megpróbáltam megkeresni. Hamarosan szerencsém is volt: a kuvik egy másik karám kerítésére szállt le és ott üldögélt:
Óvatosan közelítettem felé, miközben próbáltam minél többször exponálni. Az ilyen "gömbölyű" fejű madarakra ugyanis nem könnyű élesíteni, így aztán a manuálfókuszos objektívek esetében a legjobb eredményt az biztosíthatja, ha sokat próbálkozunk. Mentem is egyre közelebb és szerencsére - bár szemmel tartott a madár - nem repült fel. Sajnos a távolság további csökkentését a villanypásztor megakadályozta. Bíztam benne, hogy esetleg nincs benne most áram, de ekkora szerencsém már nem volt: egy jókora csípésből megállapíthattam, hogy a vezeték feszültség alatt van. Legfeljebb átugrani tudtam volna a drótot, akkor meg biztosan elriasztottam volna a baglyot. Így végül meg kellett elégednem ezzel az eredménnyel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése