A tegnapi Madarász Suli során jónéhány lepkével találkoztunk, így ma reggel úgy döntöttem, körülnézek alaposabban a bocskaikerti őszben. Rögtön egy fehérlepke akadt elém, amire a felületes szemlélő rögtön azt mondja, hogy káposztalepke. Én is arra tippeltem volna, de tudom, hogy más fehér lepkék is léteznek, így a fotót később alaposan áttanulmányoztam, de végül mégis káposztalepkének határoztam a fajt:
Az őszi napsütésben hamarosan újabb lepkék is elém kerültek. Ezzel a példánnyal már előző nap is találkoztunk, én az akkor készült képekről "C"-betűs lepkének néztem, de nem figyeltem meg összecsukott szárnyakkal a lepkét, márpedig a faj neve az ekkor látszó kis fehér "c" alakú foltból ered. Most sikerült a szőlőn lakmározó példányokat jobban megfotózni, közben a jellegzetes bélyeget is megfigyeltem.
Ez a példány egy fehér kilométerkövön üldögélt, ami nem könnyítette meg a fénymérést, de ehhez képest érdekes lett a felvétel :
A ragyogó napsütésben egyébként még akkor is jóleső érzés sétálni, ha nem találkozik az ember ritkaságokkal. Az ősz színei eleve biztosítják a különleges élményt és hangulatot:
A burokból lassan kibújó gesztenyék is sorra potyognak elém, miközben az ember arra gondol, hogy ilyen szép őszi napokat egészen sokáig el lehetne viselni. De mivel csak rövid ideig tart a jó idő, érdemes kiélvezni minden napját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése