Madarak közelről

Három napja tervezek egy jó kis lessátras fotózást a szeméttelep melletti vízálláson. A gyülekező limikolák, a napsütéses idő és a növekvő zátonyok mind-mind arra buzdítottak, hogy egyik reggel végre megpróbálkozzak   a madarak "közeli" fotózásával. Hogy is szól a mondás: Ha rövid a gyújtótávolságod, toldd meg egy lépéssel? 

Szerencsére még napkelte előtt sikerült elhelyezkednem a sátorban és már várhattam is a látogatóimat:-) Nem lepődtem meg, hogy az első vendég egy réti cankó volt. 

Még jó fények sem voltak, de a tükröződés miatt mégsem dobom el ezt a képet:

 (Némi utólagos színszűréssel szerintem hangulatos:)

Aztán jöttek sorban a többiek is.

 Bíbicek:

Átgyalogolt egy szürke gém is előttem...

Vagy 500 dankasirály is ácsorgott és tollászkodott a vízen. Némelyikük időnként közelebb is jött:

Ez a sárgalábú sirály is:

Aztán szerencsére a bíbic is "megmutatta" magát:

A fiatal dankák pedig már néha alig fértek a képbe. 

A fiatal barázdabillegetők sem gyávák, őket a gyors mozgásuk miatt nehezebb fotózni:

Az öregebb sirályok azért egy fokkal mindig óvatosabbak, de azért még ez a távolság is tűrhető volt:

A fiatalokon meg ilyen közelről remekül lehetett tanulmányozni a vedlés különböző szakaszait:

Bár volt némi hiányérzetem, mert titkon reméltem, hogy egy partfutóhoz, liléhez vagy kevésbé gyakori cankóhoz is lesz szerencsém, a  mai felhozatallal sem vagyok elégedetlen. Amikor fél kilenc után kikecmeregtem a sátorból, meg kellett állapítanom, hogy nem is olyan rossz hely ez:

Sőt, miután elhagytam a lest, felfedeztem egy kis kócsagot is a vízen. Ez a mai bejegyzés címéhez nem passzol, mivel jó messze volt a sátramtól, de ez a faj tényleg nem gyakori errefelé. Miután szárnyra kapott és átrepült egy száraz fára, mégis készítettem róla egy jó távoli dokumentumképet. 

Bizonyítandó, hogy a szennyvízülepítő tornyának közelében ilyen fokozottan védett fajok is előfordulnak:

Még mindig hattyúk

Ma reggel a Lovász-zugi tavakra pillantottam rá. Míg a keleti gáton ballagtam, a reptér melletti Tócó-szakaszról négy bakcsót, egy vörös gémet és egy szürke gémet is sikerült felriasztanom. A tórendszer utolsó medencéjén csörgő és böjti récék mellett vagy harminc kis vöcsök is mutatkozott. A legérdekesebb mégis a három bütykös hattyú megpillantása volt. Ezen a képen "fej nélkül":

 Itt már mutatósabbak:

Úgy tűnik, hogy legalábbis nyár végi kóborlásain ez az erőteljesen terjeszkedő madárfaj immár Debrecenben is mind gyakrabban mutatkozik. Érdemes azért mindig rájuk nézni, nehogy egyszer elsikkadjunk valamelyik ritkább rokona fölött (énekes vagy kis hattyú adat nem lenne rossz Debrecenből:-)

Kis sirály és bütykös hattyúk

Reggel vastag harmat fogadott a szeméttelep felé vezető úton. Pillanatok alatt csurom vizes lett a cipőm és a zoknim, de szerencsére készültem váltó lábbelivel, így egy jó kis madarászat - majd alapos törülközés - után indulhattam munkába:-) A vízálláson szerencsére újra vannak zátonyok és a partimadarak is szépen gyülekeznek. Szürke cankó, réti cankó, piroslábú cankó és pajzsosok voltak szemrevételezhető közelségben, a távolban futkosó liléket sem a kézitávcső, sem a teleobjektív nem hozta "határozható" közelségbe. A gólyatöcsöket már könnyebb volt számolni, legalább 25 tartózkodott ma a vízen. 

Egyszer csak egy fiatal tövisszúró gébics döntött úgy, hogy fotóztatja magát:-)

A vízen túlnyomórészt dankasirályok úszkáltak, de egyszerre egy kisebb rokonuk is felbukkant:

kis sirály!

Régen találkoztam a fajjal, nekem Debrecenből még nem is igen volt adatom. Bár mások már itt, a vízálláson is megfigyelték.

Már indulni készültem, amikor újabb meglepetés ért. Két hattyú kezdett a fejem fölött körözni...

A végén még le is szállt a pár a vízre, tovább gyarapítva az e helyütt észlelt fajok számát. (Tényleg: lassan ideje lenne egy helyi listát készíteni:-))

Cankók, gémek, pólingok

Ma végre kiruccantam a TKM-tározóhoz. Kissé későn indultam és nem is terveztem hosszú túrát, de azért reménykedtem, hogy belebotlom egy víztaposóba vagy valami más érdekes fajba. Nem így történt, mégsem volt hiábavaló a mai madarászat. Sikerült például szürke cankót látnom, sőt egy röpkép formájában meg is örökíteni a nem túl gyakran szem elé kerülő limikolát. 

Azután egy kis kócsag is "rám repült". Némely évben gyakrabban látható gémféle itt tározón, idén azonban még nem nagyon került elém.

Most ő is jó volt egy röpképre:

Récék közül tőkések, csörgők és böjtik voltak legnagyobb számban. Azért néhány kanalas is előkerült:

Ha már kis kócsag volt, a nagyok mellett se menjünk el... 14 példány volt egy csapatban az egyik tavon!

Nem tudom, hányadik röpkép készült már nagy kócsagról, de ennek ma sem tudtam ellenállni:-))

A vörös gémek "ideje" így augusztus végén lassan "lejár", ezért ezt a példányt is  megörökítettem:

A sárándi téeszúton is megálltam. Nagy pólingok és bíbicek mozgolódtak a közeli gyepen, de a Hold is ígéretes fotótémának bizonyult.

A pólingokat végül szintén csak a levegőben sikerült lencsevégre kapnom. Miután a fajról eddig még alig van fotóm, így még így is ezek az eddigi legjobb képeim a nagy pólingról.

Malomházától a Kondásig

A nyári szünet finisében tettünk ma egy hortobágyi kirándulást a lányokkal. A malomházi bemutató területen még nem jártunk, így első utunk szafarisra sikeredett:-)) Ismerkedésünket a keselyűkkel kezdtük. Itt Dudás Miklóssal is találkoztunk, így "első kézből" tudtuk meg a legfontosabbakat ezekről a különleges madarakról. A visszatelepítési programra Romániával és Szlovákiával együtt próbálnak pályázni, reméljük sikerrel. Bár megszaporodtak az észlelések mostanában, még mindig elég ritkaságszámba megy egy keselyűvel való találkozás. Nekem most is csak itt, a bemutató területen sikerült látnom néhány fakó keselyűt. Az élmény így nem teljes, de azért a madarak látványa mégis megérdemelte a figyelmet:

Akárcsak a rétisas portréja, ami sohasem lesz akkora dicsőség, mint egy szabadban lencsevégre kapott madár megörökítése, az impozáns madár azonban így is élményt jelentett. Igazi sastekintet:

Majd a Madarász Sulis gyerekek számára tanulságos lesz egy igazi ragadozó lábának tanulmányozása.

Íme a tananyag:

A sakált sajnos nem találtuk, a nagy hőségben biztosan elhúzódtak a hűvösbe.

 Két rokona azonban szépen mutatkozott. 

A róka:

és a farkas:

Persze a vadlovakat is meg kellett örökíteni:

És miközben visszafelé ballagtunk, a keselyűket is még egyszer felkerestem:

A Hortobágy-Halastó a gyerekeknek is mindig élmény, főleg, amióta a kisvasút üzemel. Tettünk hát egy látogatást a Kondásra is.

Szürke gém:

Fattyú szerkő, amint épp lecsapott valami kis halra, de az ügyesebb volt nála. A remélt zsákmány helyett csak egy kis vega kaja akadt a csőrébe...

Miközben a vízcseppektől szabadult meg röptében, érdekes pozíciót vett fel:

Íme egy klasszikus fattyúszerkő-röpkép:

Egy első éves küszvágócsér is bejött a leskunyhó elé. Jól látszik a "sapka" és a madár  narancstövű csőre:

A szárny sötét színű karpális csíkja is jó bélyeg lehet a faj esetében:

Nagy kócsagot és szürke gémet már fotóztam előnyösebb helyzetben is, most ennyire futotta:

A visszafelé robogó kisvasútról minden remény nélkül próbáltam megörökíteni a nagy és a kis kócsagot egymás mellett. Mégis sikerült, legalább dokumentum jelleggel az összehasonlítás végett. 

Én és a kisöcsém...

Semmi extra, mégis jó

Ma délelőtt Dorkával és Blankával látogattuk meg a sirályokat. 

(Flóra tegnap volt két hetes, így ő még otthon maradt:-) Igazából semmi érdekes nem akadt, de a gyerekeknek tetszett a hely, így aztán mindenképpen érdemes volt kilátogatnunk. Két fiatal szerecsensirályt sikerült kiszúrnom, ezúttal közelebbről, úgyhogy fotózni is tudtam az egyiket. A hát erős fehér szegélyei ("pikkelyek") nagyon jellemzőek e faj ilyen korú egyedeire. 

Hogy az alábbi fotón egy sárgalábú vagy egy sztyeppi sirály fiatalját sikerült megörökítenem, abban nem vagyok egészen biztos, de én az utóbbira tippelnék. (Persze rosszul... Innen is köszönöm Kovács Gergelynek, aki kisegített: a képen fiatal sárgalábú van.)

A gólyatöcsökből tovább csökken az állomány, ma már negyven alatt volt a számuk. Tegnap kaptam a hírt Papp Gábortól, hogy július végén 83 példányt számolt össze ugyanitt e fokozottan védett fajból. (Vagyis a múltkori 58 egyed mégsem debreceni rekord, ez a 83 viszont annál inkább!!!) Akadt még ma 6 gulipán is, meg vagy 1500 sirály vegyesen. A szeméttelep felett meg rendre felrebbentek a dolmányos varjak, az biztos, hogy legalább 200 példány volt belőlük!